A szerk.

Olimpiát Boffside-ba!

A szerk.

Régen minden jobb volt. Például filmrendezők csinálták a kurzusfilmeket, nem gépkocsi- és műsorvezetők, legkevésbé a Béke Tsz. pincészetének dolgozói. Talán ezért is lehet az, hogy míg a mai kurzusfilmek a múltat és félmúltat hazudják mássá, addig Keleti Márton a jövőt is látta, méghozzá elég pontosan.

Nem is ugrik be hirtelen, hogy ez miről jutott az eszünkbe, mindenesetre tény, hogy Futbolia miniszterelnöke, Duca tengernagy a hétvégén interjút adott a kizárólag saját részére naponta 10 ezer példányban kinyomtatott sportközlönynek, a Nagy Nemzeti Futbolnak. Mely interjúban leszögezte, hogy a világ azt kívánja, s neki meg is mondták, hogy Boffside (mint azt mindnyájan tudjuk, Futbolia székesfővárosa) rendezzen végre olimpiát, egészen pontosan 2036-ban. Már csak két-három mobilcsarnok kell hozzá, felhúzzuk, lebontjuk, oszt’ jár csodánkra a világ. Feltesszük, Duca tengernagy afféle centenáriumi játékokra gondolt, az ugyancsak emlékezetes száz évvel ezelőtti olümpiász tiszteletére, melyről azt a szép filmet készítette a kurzusfilmek istennője, búvárruhás hegymászója, Leni Riefenstahl. Megvan, róla ugorhatott be! Mert alighanem joggal merül fel minden jóérzésű magyar emberben, hogy a 2036-os olimpiáról szóló filmet akkor majd Kálomista Gábor rendezze-e, vagy inkább Rákay Philipre bízza Duca tengernagy, végtére is ő már látott 2 millió nézőt egy helyen.

Az említett művészettörténeti előzmény pedig Keleti Márton A csodacsatár című filmje, melyben a vezér (Duca tengernagy) és országa (Futbolia) megőrül a futballért, csak egy kis porszem kerül a gépezetbe, tényleg csak egy torz akkord akad az isteni szimfóniában. Oh, nem is az, hogy mire leforgatták a filmet, addigra az írója is meg a főszereplője is elhúzott innen a francba, vagyis a már akkor is eszméletlen gyorsasággal elhanyatló Nyugatra, mindközönségesen disszidáltak. Hanem az, hogy a csodacsatár sajna egy kispályás szélhámos volt, aki nem is tudott focizni, valójában egy egyeneset sem volt képes a labdába rúgni, holott eskü alatt vallotta magát focistának…

Nem nagy ügy, megesik manapság is az ilyesmi, csak akkor még nem kellett felállva énekelni hozzá a Nélküledet. A jegyzőkönyv kedvéért azért említsük meg a két tiplit fogó művészt is, az író Méray Tibor volt (aki később Aczél Tamással szerzette a Tisztító vihart, illetve szál egyedül szerkesztette a párizsi Irodalmi Újságot), a főszereplő pedig Puskás Ferenc, a népszerű Öcsi, akiről a felcsúti Arénát is elnevezték Panchónak. Sajna, a télak miatt ki kellett vágni a jeleneteit, s Hidegkuti Nándorral újra felvenni, de komolyabb baj nem történt, mert a világ jobbra fordultával visszavágták bele Puskást – távolról sem véletlen tehát, hogy Hidegkutiról egy libsi fészek, az MTK-pálya van elnevezve. Méray olcsóbban megúszta, neki csak a nevét vették le a főcímről, és soha nem is rakták oda vissza.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.