A szerk.

Olimpiát Boffside-ba!

A szerk.

Régen minden jobb volt. Például filmrendezők csinálták a kurzusfilmeket, nem gépkocsi- és műsorvezetők, legkevésbé a Béke Tsz. pincészetének dolgozói. Talán ezért is lehet az, hogy míg a mai kurzusfilmek a múltat és félmúltat hazudják mássá, addig Keleti Márton a jövőt is látta, méghozzá elég pontosan.

Nem is ugrik be hirtelen, hogy ez miről jutott az eszünkbe, mindenesetre tény, hogy Futbolia miniszterelnöke, Duca tengernagy a hétvégén interjút adott a kizárólag saját részére naponta 10 ezer példányban kinyomtatott sportközlönynek, a Nagy Nemzeti Futbolnak. Mely interjúban leszögezte, hogy a világ azt kívánja, s neki meg is mondták, hogy Boffside (mint azt mindnyájan tudjuk, Futbolia székesfővárosa) rendezzen végre olimpiát, egészen pontosan 2036-ban. Már csak két-három mobilcsarnok kell hozzá, felhúzzuk, lebontjuk, oszt’ jár csodánkra a világ. Feltesszük, Duca tengernagy afféle centenáriumi játékokra gondolt, az ugyancsak emlékezetes száz évvel ezelőtti olümpiász tiszteletére, melyről azt a szép filmet készítette a kurzusfilmek istennője, búvárruhás hegymászója, Leni Riefenstahl. Megvan, róla ugorhatott be! Mert alighanem joggal merül fel minden jóérzésű magyar emberben, hogy a 2036-os olimpiáról szóló filmet akkor majd Kálomista Gábor rendezze-e, vagy inkább Rákay Philipre bízza Duca tengernagy, végtére is ő már látott 2 millió nézőt egy helyen.

Az említett művészettörténeti előzmény pedig Keleti Márton A csodacsatár című filmje, melyben a vezér (Duca tengernagy) és országa (Futbolia) megőrül a futballért, csak egy kis porszem kerül a gépezetbe, tényleg csak egy torz akkord akad az isteni szimfóniában. Oh, nem is az, hogy mire leforgatták a filmet, addigra az írója is meg a főszereplője is elhúzott innen a francba, vagyis a már akkor is eszméletlen gyorsasággal elhanyatló Nyugatra, mindközönségesen disszidáltak. Hanem az, hogy a csodacsatár sajna egy kispályás szélhámos volt, aki nem is tudott focizni, valójában egy egyeneset sem volt képes a labdába rúgni, holott eskü alatt vallotta magát focistának…

Nem nagy ügy, megesik manapság is az ilyesmi, csak akkor még nem kellett felállva énekelni hozzá a Nélküledet. A jegyzőkönyv kedvéért azért említsük meg a két tiplit fogó művészt is, az író Méray Tibor volt (aki később Aczél Tamással szerzette a Tisztító vihart, illetve szál egyedül szerkesztette a párizsi Irodalmi Újságot), a főszereplő pedig Puskás Ferenc, a népszerű Öcsi, akiről a felcsúti Arénát is elnevezték Panchónak. Sajna, a télak miatt ki kellett vágni a jeleneteit, s Hidegkuti Nándorral újra felvenni, de komolyabb baj nem történt, mert a világ jobbra fordultával visszavágták bele Puskást – távolról sem véletlen tehát, hogy Hidegkutiról egy libsi fészek, az MTK-pálya van elnevezve. Méray olcsóbban megúszta, neki csak a nevét vették le a főcímről, és soha nem is rakták oda vissza.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.