Vélemény

Az alapprobléma egyszerűen összegezhető: míg az EU-nak számos eszköze van az uniós értékek (demokrácia, jogállamiság, emberi jogok) érvényesítésére a csatlakozás előtt álló országokban, mindeddig nagyon keveset tehetett akkor, ha egy olyan állam vágta sutba ezeket az értékeket, amely már belépett a klubba.

Kezdjük a jó hírrel, mert hát ki hitte volna, hogy a Narancsban a robotsebészet kapcsán általam bezzegországként citált Szlovákia egészségügyi rendszerének néhány eleme ilyen hamar elérhető közelségbe kerül a magyarok számára: „Szlovákiában konkrétan büntetik a hálapénz elfogadását, a szlovák orvosok megkeresik a német orvosok bérének nagyjából a felét, és nem átallanak tömegesen Szlovákiában maradni.” 

A lapzártánkkor az Országgyűlésben megszavazott korlátozó intézkedések egyike a közoktatást is érinti: a hagyományos, négyosztá­lyos középiskolákban és az ún. szerkezetváltó, azaz hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban 8. osztály fölött digitális oktatásra kell áttérni.

Egy több mint hét évvel ezelőtti vezércikkünkben (lásd: Ne küldjetek!, Magyar Narancs, 2013. július 18.) vetettük fel először, hogy az EU-nak el kellene gondolkodnia Magyarországra irányuló pénzcsapjai elzárásán, lévén a temérdek uniós forrás nem elhanyagolható része haszontalan beruházásokra megy el, a miniszterelnökhöz közel álló „vállalkozói kört” gazdagítja vagy amolyan alkotmányos költségként visszafolyik a politikai alvilágba, s ily módon az Orbán-rendszer antidemokratikus fenntartásához járul hozzá.

A nemzet géniusza tévedett. Ilyen a magyar történelem során nem fordult még elő, még a nemzet géniuszának megszületése előtt sem, de arról is pontos információk állnak a rendelkezésünkre, hogy a jövőben sem esedékes ilyesmi.