Vélemény

Mára az oktatás összes szereplője - gyerek, szülő, iskola, tanár - jogfosztottá vált. Kivéve az államot.

A választások végeredményét rendszerint nem a sikeres kapura lövések határozzák meg, hanem a kevesebb elkövetett hiba. Az utóbbi időben a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) sokszor elvétette a lépést, és mégis magas maradt a támogatottsága.

Nem rajongani kell az ellenzékért, nem csodát várni tőle, hanem most vasárnap neki adni a szavazatainkat, mert azokkal valamennyire még mindig beleszólhatunk a közös ügyeinkbe.

Csak címkeként, üres burokként használja a kereszténydemokrácia fogalmát.

Úgy tűnik, a nehezen megszerzett szabadság 25 éve után a lengyel politikai és szellemi elit úgy döntött, veszni hagyja a lengyelországi demokratikus rendszer fenntartásának utolsó esélyét. Ha a lengyelek nem ocsúdnak fel, s az október 13-ára kiírt általános parlamenti választáson a megúszásra játszanak, az autoriter rendszer – úgy, ahogy Magyarországon – nemzedékekre gyökeret fog verni.

Próbálom összefoglalni, hogy mi mindent tekinthetünk, tekintettem filozófiának. (Persze mindaz, amit én itt Szókratész kivégzése kapcsán írok, csak szerintem van így. Hogy mások mit tekintenek filozófiának, azt tessék másoktól megkérdezni.)

Pedig milyen jól kezdődött a hétfői nagy meccs: bevonultak a nagyurak.

Bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős uniós biztos lehet Trócsányi László a következő Európai Bizottságban (EB) – feltéve, hogy az Európai Parlament októberben megszavazza az új bizottsági elnök, Ursula von der Leyen kedden előterjesztett névsorát.

Múlt pénteken, amikor kirobbant, még csak egy zaftosabb szexbotránynak tűnt.

A politikusnak pedig duplán nem.

Az első Orbán-kormány 1998-ban megörökölte az addigra már csődtömeggé vált Postabankot annak 150 milliárd forintos tőkehiányával, amelyet közpénzből kellett kipótolni, hogy a betétesek ne veszítsék el megtakarításukat. A mostani, negyedik kormányzati ciklusában viszont Orbán Viktor maga kreál újabb, az eredetinél sokszorta nagyobb pénzeket megmozgató, és így jóval nagyobb kockázat felhalmozására alkalmas „Postabankot”, ami Damoklesz kardjaként szintén az adófizetők feje fö­lött lebeg.

Ott, ahol a hatalmi gőg szinte elkerülhetetlen.

Bevallom, tanácstalanul állok az események előtt.

Megkockáztatom: a kedves olvasó nemcsak üzleti ügyintézésének, szórakozásának és magáncélú levelezésének zömét intézi réges-rég az interneten, hanem a pénzügyeit és a hatóságokkal folytatott huzavonáinak nagyját is online bonyolítja le.