Lehetett nézni innen, onnan, bárhonnan, mindenhonnan visszataszítónak mutatta magát. Legfeljebb az a jól ismert tanulság körvonalazódott a polgármesteri hajókázásból, mellyel már egy csomószor volt módunk találkozni, az tudniillik, hogy a NER vezetői, középvezetői, állandó és időszakos kitüntetettjei mindig akkor tűnnek a leghitványabbnak, amikor megvalósítják az álmaikat. Az egyik a budijára néző stadiont építtet magának, a másik Ibizán néz ki a fejéből úgy, mintha ott se lenne, a harmadik helikopterrel hasít le valami vidéki celeblagzira, a negyedik lézerblokkolót vesz a kocsijára, még sorolni is kínos a példákat. Most meg jött egy polgármester, aki szerint az élvezetek fennkölt csúcsát egy pünkösdi adriai kiruccanás jelenti, ahol egy jachton prostituáltak szerető karéjában pereg le az idő. Na bumm, és akkor mi van?
Csakhogy az ügy nem állt meg itt. Pár nap elteltével már ez a hervasztó hancúrozás lett ennek a történetnek a legmellékesebb mellékszála, még akkor is, ha a fellépő művésznők tiszteletdíját összevetjük a Magyarországon szokásos polgármesteri javadalmazással. Mert az fejenként 1,5 millió HUF, de a vonatkozó – eddig nem bizonyított – információk szerint kokainnal együtt. Hacsak nem tekinthetjük bizonyítéknak az egyik érintett szíves közlését, mely szerint „a ló néz, a csikó lát, felszívnék egy csík kólát”.
Ám ahogy jöttek sorra az információk, előbb a szivárogtatótól, majd az első sokk után lassan csak észbe kapó sajtóból, úgy rajzolódott ki egy másik, jóval szélesebb horizontot felölelő kép is.
A szivárogtatás ismét felszínre hozta ugyanis a nagy győri ingatlanpanamázást a filléreken megszerzett, majd jó ütemben ipari övezetnek átminősített és végül az Audinak extrém haszonnal eladott földekkel, amit persze a sajtó a maga idejében annak rendje és módja szerint feltárt, viszont semmiféle következménye nem lett neki. De felszínre hozta Borkai és – mellette oly töretlenül kitartó – családja, illetve a jachton mellette ugyancsak kitartó üzlettársa érdekeltségeit, melyekben havi egymilliót csengető fantomcégtől egészen Tiborczig és Mészárosig húzódó szálak is akadnak jó kedvvel, bőséggel.
Ahogy a szivárogtatás felszínre hozta azt is, hogyan reagál egy magas közhivatalt betöltő személy ma Magyarországon, ha minimum közmegbotránkozást okozó vádakkal illetik. Nos, eltűnik, mint az aranyóra, s mikor már a harmadik – őt kefélés közben ábrázoló – képanyag kerül elő róla, akkor jelentkezik be videón, s kér elnézést a családjától, mintha az bárkire is tartozna, majd kis híján szemrebbenés nélkül bemondja, hogy természetesen nem vonja vissza polgármesteri kandidációját, mert amit művelt, az szerinte piszkosul nem befolyásolja polgármesterkedésének közismerten grandiózus színvonalát. S természetesen ugyanebben a tenorban reagálnak – ugyancsak kínos hosszúságú késlekedés után – a célszemélyt polgármesternek jelölő pártok is. Ez magánügy, tudatják közleményeikben.
Az magánügy tehát, hogy az egyik magyarországi bezzegváros polgármestere egy táska pénzzel hancúrozik prostik közt, majd egy rakás köztörvénybe ütköző cselekedettel megvádolja valaki, aki kompromittáló felvételeket is közöl róla – ez szerintük a magánügy. De annyira magánügy ám, hogy a konkurens polgármesterjelölt, az ellenzéki összefogás jelöltje, aki a kiszivárogtatás után hosszabban bujdosott a sajtó elől, mint maga Borkai vagy a Fidesz, előbújván maga is kijelenti, hogy ez magánügy. Itt már tényleg megáll az ész. Ki súgta, tanácsolta, parancsolta a DK-s Glázer Tímeának, hogy ugyanazt kell mondania, mint a Fidesz? Gyurcsány Ferenc? Orbán Viktor? Vagy a saját kúteszéből tett szert ilyen politikai éleslátásra?
Ám szerencsére nemcsak a polgármesterjelölt az egyetlen ellenzéki Győrben, ott a kérlelhetetlen Jobbik is, akik ugyancsak négy-öt nappal az események után kullogva rájöttek (vajon miből?), hogy ez az egész kufircolás mocskos DK-s kitaláció, amit a részeges Gyurcsány agyalt ki, s hogy brrr meg fujj meg minden, ők kiszállnak az egészből. Mondhatnánk, hogy érdemes elolvasni a helyi Jobbik kilépésről szóló közleményét, mert alig lehet annál árulkodóbb valami, de magunk közt sem tudjuk eldönteni, hogy a karmester végül azért írta alá a szerződést, mert Luca Brasi a fejéhez szorított egy stukkert vagy annyira jól jött neki az az ezer dollár, ami állt rajta. A Jobbik vezetése persze azonnal fegyelmit indított a renitensekkel szemben, meglátjuk, mennyit gravíroz az majd az ügymeneten.
A történtek ráadásul különös megvilágításba helyezik Orbán Viktor Fidesz-kongresszuson megejtett, s kétségkívül dühösnek mondható szónoklatát is, melyben olyanok hangzottak el, hogy össze kell tartani, s egy Ibiza elég volt. A jövőbe látás persze sosem esett nehezére Európa erős emberének.
A kép tehát teljesen világos, lopunk, csalunk, hazudunk, dőzsölünk, s ezt mintává tesszük helytartóink, lovagjaink és vazallusaink számára is. Ha valamelyikük ebbéli igyekezetében némileg elragadtatja magát, egy darabig kussolunk, hátha belefér még ez is, aztán hazudunk valamit (magánügy), s ha az sem segít, odamegyünk, s megvásárolunk, megfenyegetünk mindenkit, akit kell, s megy minden tovább. Robog ezerrel a keresztény szabadság. Ehhez képest valóban pimf, de mint látjuk, szerfelett szimbolikus ügy három prostival hetyegni egy kölcsönzői jachton. Borkai és futtatói nemcsak azt a szegény dolgozó lányt gyakták ott pünkösd szent ünnepén, hanem már jó ideje az egész országot.
