A szerk.

Magunkért és mindannyiunkért

A szerk.

Nem rajongani kell az ellenzékért, nem csodát várni tőle, hanem most vasárnap neki adni a szavazatainkat, mert azokkal valamennyire még mindig beleszólhatunk a közös ügyeinkbe.

Az elmúlt években számtalanszor bíráltuk az orbánizmus politikai ellenzékét a józan belátás, a reális helyzet- és önértékelés hiánya miatt. Hogy csak egyetlen példát mondjunk e végzetes vakságra: a „se a Fidesz, se a komcsik” (finomabban: a „régi baloldal”) alapállás 2010 után nem a vágyott megújhodást segítette, hanem az orbánista hatalomgyakorlás prolongálását az újabb és újabb ciklusokra.

Annak a fel nem ismerése volt ez, hogy a NER fennmaradása éppen annak a politikai versengésnek – a szabad választásokon alapuló demokratikus berendezkedésnek – a végét hozza el belátható időn belül, amelyen kívül semmi más nem biztosíthatja azt, hogy egy új szervezet kiemelkedhessék, és – ha a választópolgárok is úgy akarják – a Fidesz meg a „komcsik” nélkül alakíthassa a haza sorsát.

Három súlyos választási vereség (két országgyűlési és egy helyhatósági) kellett ahhoz, hogy Orbán ellenzéke megértse, megeméssze, és újonnan szerzett bölcsessége jegyé­ben megtegye azt, ami az alapfeltétele annak, hogy legalább

ne a teljes reménytelenség pozíciójából

forduljon rá egy választásra. Az elmúlt hetek alapján az ellenzéki pártok ezt a munkát tisztességgel elvégezték. Elismerésünk már csak azon okból is kijár nekik mindezért, mert az elmúlt hetekben és napokban bőven megtapasztaltuk (és tapasztaljuk folyamatosan), hogy mivel jár az orbánizmussal szembeni nyílt politikai föllépés.

A kormánypártokéhoz képest töredéknyi erőforrásból gazdálkodó, a még mindig a legnagyobb elérést biztosító elektronikus média jelentékeny részéből kiszorult szervezetekkel szemben ebben a kampányban – az Állami Számvevőszék 2017–2018-as dicstelen szerepvállalása után – a magyar állam további intézményeit is bevetették. A kormánypártok kiszolgálói (a propagandasajtó, az álcivilek, a provokatőrök) következmények nélkül gyalázhatják, fenyegethetik őket, s immár van példa a rendőrség politikai indíttatású, megfélemlítő célzatú kivezénylésére is – miközben az elvben pártsemleges ún. választási bizottságok levegőnek nézik az aggályaikat hangoztató ellenzékieket, sőt egy esetben a Kúria is ezt tette.

Ezt a nyomást sokan nem is bírták.

És bár nyilván nem kevesen vannak, akik eleve a Fidesz beépített emberei voltak az ellenzéki pártokban (közülük a legtöbben nyilvánvaló fideszes hátszéllel indulnak „civil” jelöltként egykori társaik ellen), a választás előtt hirtelenjében visszalépett ellenzékiek esetében (például Győrben vagy Miskolcon) alighanem más a helyzet.

Hogy kivásárolták-e őket vagy fenyegetés hatására léptek le, előbb-utóbb kiderül. Azokat viszont, akik mindezek ellenére is állva maradtak, becsüljük meg. Hiszen kilenc év orbánizmus után mindenki tisztában van azzal, hogy ezek az emberek akár nyernek, akár veszítenek október 13-án, az állampárt a célkeresztet már a homlokukra rajzolta.

Nem rajongani kell az ellenzékért, nem csodát várni tőle, hanem most vasárnap neki adni a szavazatainkat, mert azokkal valamennyire még mindig beleszólhatunk a közös ügyeinkbe.

Tegyük meg ezt magunkért, mindannyiunkért.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.