Vélemény

Janan Migwais nevével nem most találkozunk először, ő volt az, akit anno a bőrszíne miatt nem engedtek be a Morrison’s 2 nevű szórakozóhelyre – volt annak már vagy öt éve is, ki emlékszik rá. Ő akkor – tegyük hozzá: annak rendje és módja szerint – az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, minek nyomán a csehó közleményben kényszerült magyarázkodni. Ez sincs meg? „Bármely nemzetiség és faj képviselőit szívesen látjuk” – írták azok, akik a fiatalember társaságában lévő fehér bőrű barátját sem engedték be.

A STOP SOROS néven beharangozott törvényjavaslat-csomag szövegében van egy rakás abszurditás és egy csomó értelmetlennek tűnő dolog.

„Nem hiszek ugyan Istenben, de ateista sem vagyok”, írta a naplójában Albert Camus.

Az isten tudja, ki más, hogy mitől jön ez nekik, de az utóbbi időben, ha a Fidesz legtetejéről valaki keresztényt lát, egyből megtáltosodik. Így volt már szeptemberben Orbán Viktorral is, aki csak egy békés, oldott hangulatú riogatásra érkezett a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (Kerérszöv) jubileumi, X. kongresszusára, de végül annyira belelovalta magát, hogy ünnepi beszédében még az is kicsúszott a száján, hogy a Sátán (Soros) ellen az a legbiztosabb orvosság, ha sűrűn azt ismételgetjük magunkban: „Ne vigyorogj, Iván, nem tart ez örökké, 150 év alatt sem lettünk törökké.”

Jelen rövid felszólalásunkban a szerfölött szerteágazó Jobbik-irodalmat, vagy inkább a Vona Gáborról szóló korpuszt egyetlen rövid megjegyzés erejéig fogjuk terebélyesíteni.

A múlt hétfőn a Velencei Bizottság (VB) közzétette elemzését Ukrajna új oktatási törvényéről, annak is a kisebbségek iskolai nyelvhasználatát korlátozó passzusairól. Úgy tűnik, mindenki legnagyobb megelégedésére. A testület véleményét hangosan üdvözölte a magyar, a román és az orosz külügy, de örömködtek egy sort a kárpátaljai magyar szervezetek és egyházak is. A másik oldalon az ukrán külügyminisztérium és az oktatási tárca szintén a saját elvárásait látta visszaigazolva a szövegben, és úgy tett, mintha a törvény kritikusai estek volna pofára.

A 2013 márciusában megválasztott Ferenc pápa népszerűsége szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy a II. vatikáni zsinat (1962–1965) óta ő az első katolikus egyházfő, aki egyértelműen elkötelezte magát a modernitással érdemi párbeszédre lépő reformzsinat célkitűzéseinek következetes megvalósítása mellett.

A Közép-európai Egyetemen fut egy előadás-sorozat, amelynek szomorú szemű résztvevői a nyitott társadalom menthetőségéről elmélkednek. Neill Ferguson és Sir Roger Scruton közé ékelve nemrég a hazánkba a strasbourgi emberi jogi bíróságról visszaszakadt magyar, Sajó András akadémikus (MTA, nem Vigadó tér) értekezett az alkotmányosság és a nép eredendő hibáiról.

Gyönyörű tavaszi nap volt a meccs napja. Reggel esett az eső, és az iskolában, a szünet alatt a fiúk szomorúan néztek ki az ablakon. Azt hitték, az eső el fogja mosni a mérkőzést. De délfelé szépen elállott az eső, és kitisztult az ég. Egy órakor már ragyogott az édes tavaszi napsugár, fölszikkadt a kövezet, s mikor a fiúk hazamentek az iskolából, megint meleg volt, és friss illatokat hozott a szellő a budai hegyekről. Ez volt a legszebb labdarúgóidő, amit csak kívánni lehetett.

Baszkföldön a baszkok büszkék hagyományos baszk sportjaikra. Vannak közismertek, mint a pelota vagy a rönkfűrészelés, de akadnak kevésbé elterjedtek, mint a versenykaszálás (45 perc alatt ki vág le több füvet), az üllőemelés, vagy a leggyakrabban csapatban űzött kétágú favillás földforgatás. Mindezeket azonban jócskán háttérbe szorítja a leghagyományosabb és legbaszkabb sport, a kőemelés, vagyis a harri-jasotzea.

Habony Árpád a megmondhatója, hogy Soros György személye hány okból alkalmas a magyarok főmumusának szerepére: amerikai is, zsidó is, pénzügyi befektető („spekuláns”) is: dúsgazdag, és markáns, jól artikulált elképzelései vannak a kívánatos – nyílt és szabad – társadalomról. Ezek ráadásul semmiben sem egyeznek Orbánék világképével. Ezt jól tudjuk.

Hiába gondolkodik valaki az ellenzék mozgásteréről a következő választások kapcsán, ha tévesen ítéli meg mind az Orbán-rendszer valódi természetét, mind a bal- és főleg a jobboldali ellenzék lelki állapotát. Kis János így járt. (Lásd: A tét, Magyar Narancs, 2017. december 21.) Nincs vele egyedül, osztozik ebben szinte minden professzionális politikai elemző.

Arthur király a legenda szerint egy ízben csak úgy menekülhetett meg a rá leselkedő veszély elől, ha jól válaszolt meg egy találós kérdést.