Mi az, hogy nem tart, de még mennyire, hogy nem! Sőt, ha jobban belegondolunk, még az a 150 év sem tartott örökké, úgyszólván semeddig sem. Ezt már maga Kövér László mondta meg a keresztényeknek, noha ő ott sem volt a jubileumi kongresszuson, mégis megfogadta Orbán intelmeit (szokása ez). Ott volt viszont a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) országos választmányán, ahol történelmi tapasztalataival traktálta a némileg zavartnak látszó (szokásuk ez) testvérpártot, mondván, „hogy mi a fészkes fenének áldoztuk fel magunkat, azt nem egészen értem, nyugodtan átengedhettük volna Bécsig a törököket, úgy sem lennénk rosszabb helyzetben”. Na, puff neki!
Ne gondolja senki elhamarkodottan, hogy a magyar Országgyűlés elnöke tökéletesen hülye lenne (gondolják inkább jól megfontoltan), mert mi sejtjük, hogyan történhetett Kövér doktorral ez a fiaskó. Már az, hogy egy végzetes pillanatra elfelejtse, hogy de bizony, mi kurvára átengedtük Bécsig a törököket, de olyannyira, hogy közben nálunk baszták a rezet 150 teljes esztendeig, arról nem is beszélve, hogy Bécs alatt mi is ott piszkoskodtunk az oldalukon, míg éppenséggel haza nem zavartak. Szóval úgy eshetett e baki a bajszos szellemóriással, hogy megint túl komolyan vette a főnök szavait. Ismételgessük magunkban, ismételgessük magunkban, hogy ne vigyorogj, ne vigyorogj, nem tart ez örökké, örökké, 150 év, 150 év, 150 év… micsoda, törökké, törökké…
S akkor hirtelen megbotlott a parlamenti pulpitusára vezető lépcsőn! Amiért is először megbüntette Szabó Tímeát egy nagyobb összegre, aztán megpróbálta újra felidézni magában Orbán mondókáját. Nem sikerült, sehogy sem sikerült. Erre megbüntette Hadházy Ákost és Szél Bernadettet is, hiába, hogy is van, öt török, öt görög? Nem, nem jó. Ahhoz, hogy végre valami felderengjen, még néhány újságírót is ki kellett tiltania, s ha már belefogott, vízipisztolyokkal is felszerelte a Ház darutollas, vidraprémes őrseregét. Na, ekkor már körvonalazódott a mondóka! A 150 év sem tartott semeddig, engedhessük a törököt Szerencsig! Valamivel később a Szerencs gyanús lett. Jó, akkor Bécsig.
Így aztán mondta Kövér László, amit mondott, hogy ezer éve védelmezzük szál egyedül a keresztény Európát, miközben a hálátlan Európa már nem is keresztény, csak mi vagyunk keresztények, s így tovább, és megérdemelte volna a szemét labanc, hogy ráengedjük a törököt, hogy jól megerőszakoljon Bécsben mindenkit, s teleszarja dönerkioszkokkal a Mariahilfer Straßét. Az igazán tragikomikus ebben a tébolyban az, hogy nem is intézhetjük el annyival a dolgot, hogy mindez az összeszerelő üzemmé formálandó ország lélegző robotjainak, az érettségi és egyéb vértezet híján toporgó szavazóknak, egyébiránt a Fidesz első számú célcsoportjának küldött üzenet, mert nem az. Ezek Kövér László gondolatai s Orbán Viktor külpolitikája, s csak ezek után egyfajta kulturális örökség, a folyamatos öncsalás, a kikezelhetetlen kisebbségi komplexusokból fakadó örökös melldöngetés világa, a legrosszabb múlt, ahova erővel cipelik magukkal az országot: a semmibe.
