A szerk.

Ide nézz, törökméz!

A szerk.

Az isten tudja, ki más, hogy mitől jön ez nekik, de az utóbbi időben, ha a Fidesz legtetejéről valaki keresztényt lát, egyből megtáltosodik. Így volt már szeptemberben Orbán Viktorral is, aki csak egy békés, oldott hangulatú riogatásra érkezett a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (Kerérszöv) jubileumi, X. kongresszusára, de végül annyira belelovalta magát, hogy ünnepi beszédében még az is kicsúszott a száján, hogy a Sátán (Soros) ellen az a legbiztosabb orvosság, ha sűrűn azt ismételgetjük magunkban: „Ne vigyorogj, Iván, nem tart ez örökké, 150 év alatt sem lettünk törökké.”

Mi az, hogy nem tart, de még mennyire, hogy nem! Sőt, ha jobban belegondolunk, még az a 150 év sem tartott örökké, úgyszólván semeddig sem. Ezt már maga Kövér László mondta meg a keresztényeknek, noha ő ott sem volt a jubileumi kongresszuson, mégis megfogadta Orbán intelmeit (szokása ez). Ott volt viszont a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) országos választmányán, ahol történelmi tapasztalataival traktálta a némileg zavartnak látszó (szokásuk ez) testvérpártot, mondván, „hogy mi a fészkes fenének áldoztuk fel magunkat, azt nem egészen értem, nyugodtan átengedhettük volna Bécsig a törököket, úgy sem lennénk rosszabb helyzetben”. Na, puff neki!

Ne gondolja senki elhamarkodottan, hogy a magyar Országgyűlés elnöke tökéletesen hülye lenne (gondolják inkább jól megfontoltan), mert mi sejtjük, hogyan történhetett Kövér doktorral ez a fiaskó. Már az, hogy egy végzetes pillanatra elfelejtse, hogy de bizony, mi kurvára átengedtük Bécsig a törököket, de olyannyira, hogy közben nálunk baszták a rezet 150 teljes esztendeig, arról nem is beszélve, hogy Bécs alatt mi is ott piszkoskodtunk az oldalukon, míg éppenséggel haza nem zavartak. Szóval úgy eshetett e baki a bajszos szellemóriással, hogy megint túl komolyan vette a főnök szavait. Ismételgessük magunkban, ismételgessük magunkban, hogy ne vigyorogj, ne vigyorogj, nem tart ez örökké, örökké, 150 év, 150 év, 150 év… micsoda, törökké, törökké…

S akkor hirtelen megbotlott a parlamenti pulpitusára vezető lépcsőn! Amiért is először megbüntette Szabó Tímeát egy nagyobb összegre, aztán megpróbálta újra felidézni magában Orbán mondókáját. Nem sikerült, sehogy sem sikerült. Erre megbüntette Hadházy Ákost és Szél Bernadettet is, hiába, hogy is van, öt török, öt görög? Nem, nem jó. Ahhoz, hogy végre valami felderengjen, még néhány újságírót is ki kellett tiltania, s ha már belefogott, vízipisztolyokkal is felszerelte a Ház darutollas, vidraprémes őrseregét. Na, ekkor már körvonalazódott a mondóka! A 150 év sem tartott semeddig, engedhessük a törököt Szerencsig! Valamivel később a Szerencs gyanús lett. Jó, akkor Bécsig.

Így aztán mondta Kövér László, amit mondott, hogy ezer éve védelmezzük szál egyedül a keresztény Európát, miközben a hálátlan Európa már nem is keresztény, csak mi vagyunk keresztények, s így tovább, és megérdemelte volna a szemét labanc, hogy ráengedjük a törököt, hogy jól megerőszakoljon Bécsben mindenkit, s teleszarja dönerkioszkokkal a Mariahilfer Straßét. Az igazán tragikomikus ebben a tébolyban az, hogy nem is intézhetjük el annyival a dolgot, hogy mindez az összeszerelő üzemmé formálandó ország lélegző robotjainak, az érettségi és egyéb vértezet híján toporgó szavazóknak, egyébiránt a Fidesz első számú célcsoportjának küldött üzenet, mert nem az. Ezek Kövér László gondolatai s Orbán Viktor külpolitikája, s csak ezek után egyfajta kulturális örökség, a folyamatos öncsalás, a kikezelhetetlen kisebbségi komplexusokból fakadó örökös melldöngetés világa, a legrosszabb múlt, ahova erővel cipelik magukkal az országot: a semmibe.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.