Vélemény

Borisz Akunyin bűnügyi regényeiben a főhős, Eraszt Petrovics Fandorin amellett, hogy eleve különleges képességekkel rendelkezik, testét folyamatos edzéssel tartja karban. Gimnasztikázik, jeges fürdőt vesz, japán szolgájával reggelente lábbal verekszik.

Van egy látható és egy láthatatlan világ. A látható (újságban, rádióban, televízióban, interneten megtekinthető) világban a nyilvánosság fénye világítja meg a történteket, amelyek javarészt esetleges jellegűek, vagy ha nem, akkor legfeljebb korlátozott érvényű és viszonylag kis hatótávolságú oksági-szükségszerűségi láncolatokat alkotnak. Ám mindez csupán csalóka felszín, sőt gondosan kivitelezett látszat, amelyet mindannyiunk megtévesztésére - és vesztére - hoznak létre és tartanak fenn.

December huszonegyedike - Karácsonyra készülődtek a Gubacsi lakótelepen és az újonnan épült, most is bővülő Mediterrán lakóparkban. Fenyőfák az erkélyeken, kilógatva az ablakokon, befőttesüvegeknek támasztva a spájzban, ágaik még lekötve. A gyerek ajándéka a legfelső polcon, ott nem éri el, ide be se jár. A gyerek még iskolába jár, a szülők munkába, de a karácsony már beköltözött a piacokról, autók tetejéről, üzletközpontokból, zsúfolt villamosokból, buszokból a spájzba, a konyhába; még három nap, és beköltözik a szobába is.

A modern kor embere ott szerzi be az öntudatát, identitását, ahol tudja. A régieknek ez nem okozott gondot. Nekik elég volt tudni a helyüket, és ebből már azt is érzékelhették, hogy kicsodák. A mindenkit pozíciójába, sorsába préselő zárt társadalom nem sok teret engedett az egzisztenciális szorongásnak.

Emlékeznek a legendás légügyi dinasztia sarjaként feltörő Hingyi Beatrixre? Nem? Pedig génjeiben hordta ő a boldog jövőt: a nemzeti együttműködést. Mert képzeljünk csak el egy országot, ahol valami politikusarc vagy valamelyik fullajtárja ír egy törvényt, aztán a szerint a törvény szerint kinevezik a feleségét, volt feleségét, leendő feleségét egy állami hivatal élére.

Vagy nem mondta azt, amit mondott? Lapunk három független forrásból is úgy értesült, hogy a magyar kormányfő azon a bizonyos, a múlt csütörtök este kezdődött és péntek hajnalig tartó miniszterelnöki csúcsvacsorán mégiscsak azt mondta, hogy nem.

Orbán Viktor álmot látott. Egy nagy turulmadár közeledett feléje, és amikor Orbán már épp elszaladt volna, nehogy a turulmadár meglegyintse a kobakját, akkor látta, hogy nem is madár az, hanem egy nagy Excel-táblázat verdes fölötte.

A forgalomba még nem hozott állami Erzsébet étkezési utalványnak már az előélete is ellentmondásos.

"Schmitt Pál vágja ugyanis csak igazán bóvliba ezt az országot, nem a Fitch Ratings. Hisz a hazugság, a lopás immár az államiságunk szimbólumáig ér, innen már nincs fölfelé, csak lefelé van. Mindaz a sár, amit ez az ügy is kitermelt, elkezd szépen lecsorogni előbb Schmitt lábszárán, aztán szépen végig az egész hóbelevancon, s nem fog megállni a lakások küszöbénél sem."

Beszóltak a magyar pékek az albánoknak. Jogosan?

Összeomlás után, összefogás előtt: kritikai elemzés a magyar baloldal elmúlt éveiről és jövőbeli lehetőségeiről.

Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője levelet küldött szerkesztőségünknek, miszerint Orbán Viktor igenis válaszolt Sarkozy levelére.

Nicolas Sarkozy is írt Orbán Viktornak, még novemberben. A francia elnök a mai napig nem kapott választ, a beruházásokért aggódó levelet a kormány ügyesen titkolta. Eddig.

"Elképzelhető, hogy Papcsák Ferenc egy óvatlan pillanatban bezárja Mesterházy Attilát a parlament WC-jébe? Tesznek vajon Novák Előd székére rajzszöget? ... Hogyan ér majd véget ez a folyvást fokozódó és – mi tagadás – egyre kevésbé vicces, infantilis hisztériás roham?"