Takács Ferenc: Kapirgáló

Hommage à l'Abbé Barruel

  • Takács Ferenc
  • 2012. január 15.

Egotrip

Van egy látható és egy láthatatlan világ. A látható (újságban, rádióban, televízióban, interneten megtekinthető) világban a nyilvánosság fénye világítja meg a történteket, amelyek javarészt esetleges jellegűek, vagy ha nem, akkor legfeljebb korlátozott érvényű és viszonylag kis hatótávolságú oksági-szükségszerűségi láncolatokat alkotnak. Ám mindez csupán csalóka felszín, sőt gondosan kivitelezett látszat, amelyet mindannyiunk megtévesztésére - és vesztére - hoznak létre és tartanak fenn.

Hogy kik hozzák létre és tartják fenn ezt a látszatot? A másik, a láthatatlan világ sötét erői. Gonosz célokra, az emberiség leigázására, világuralomra, minden szép, jó és igaz dolog elpusztítására fel- és összeesküdött személyek, csoportok, szervezetek, titkos társaságok. Hatalmuk jószerivel korlátlan: a színfalak mögül az egész emberiség sorsát képesek kormányozni. Ők írják a nagybetűs Történelmet, a forgatókönyvet, amelyet mi, tehetetlen bábok az ő mindenható akaratuknak engedelmeskedve, vakon és hipnotizáltan eljátszunk, hogy ők közelebb juthassanak számunkra kifürkészhetetlen céljaik, a rejtélyes és gonosz Nagy Terv megvalósulásához.

Mindenkit persze nem tudnak megtéveszteni és elvakítani. Mindig akadnak olyanok, akiknek eléggé éles a szemük, hogy lássanak, és eléggé gyanakvó az elméjük, hogy olvasni tudjanak a nyomokból, amelyekkel a láthatatlan világ ad, akarata ellenére, mégiscsak hírt a létéről és gonosz munkájáról. (Sőt az ilyen nyomok hiányából is képesek ugyanarra a helytálló következtetésre jutni: a láthatatlan világ olyan gondosan álcázza létét, hogy semmiféle hírt nem ad magáról - éppen ez létének legcsattanósabb bizonyítéka.) Ők tudják, hogy a világot minden apró helyi részletében és nagyobb, globális összefüggéseiben egyaránt összeesküvések irányítják: elvetemült cselszövők játsszák immár évszázadok óta gyilkos bábjátékukat a mit sem sejtő, jóhiszemű emberiséggel. Jezsuiták, szabadkőművesek, jakobinusok, karbonárik, szabadelvűek, zsidók, kommunisták - látszatra nagyon is sokfélék, valójában egy követ fújnak, s már régen összefonódtak egymással. Közöttünk vannak, mindenhova elér a kezük. Színt önként sohasem vallanak, igazi arcukat csupán kivételes pillanatokban láthatjuk meg. És aki megpróbálja leleplezni őket, készüljön fel a legrosszabbra: az elbódított tömeg nem fog hinni neki, kinevetés, üldöztetés, vértanúság lesz a sorsa, kiközösítik és paranoiás tévképzetek rabjaként bolondokházába zárják. Hacsak nem szerez magának hívőket, mégpedig jelentős számban - ilyenkor a tévképzete, mely az ő szemében persze megnyugtató alapokon álló, bizonyított teória, akár az államrezon rangjára is emelkedhet, s magától értetődő igazsággá válik egy egész nemzet számára (lásd például Hitler, a zsidók és a Harmadik Birodalom).

Nem sikerült megtéveszteni azt az embert sem, aki felfedezte és bebizonyította, hogy ilyen összeesküvés műve volt, titkos társaságok ördögi tervében fogant meg az emberiség ártatlanságának második elvesztése, a modernitás korszakának (freudi értelemben vett) ősjelenete, az újkori Európát ránk szabadító végső bűnbeesés: a nagy francia forradalom is.

Augustin Barruel abbének hívták az illetőt, az első nagytörténelmi conspiracy theory (összeesküvés-elmélet) megalkotóját. 1741-ben született, tizenöt évesen lett a Jézus-társaság noviciusa. Rendjének feloszlatása, 1773 után, mindenestül irodalmi munkásságának szentelte energiáit: egyházvédelmi traktátusok és a felvilágosodás eszméivel vitatkozó tanulmányok kerültek ki a tolla alól. Az 1789-es év Párizsban érte, így közelről figyelhette meg a franciaországi változásokat. 1792-ben Angliába menekült.

Itt jelent meg 1797-ben, s aratott zajos nemzetközi sikert legnagyobb hatású műve, a Mémoires pour servir a l'histoire du jacobinisme. A címében a jakobinizmus történetének áttekintését ígérő monumentális "emlékirat" négy kötetben, ezeregyszáz oldal terjedelemben sorakoztatja fel a bizonyítékokat: a forradalmat egy előre kidolgozott titkos tervnek megfelelően robbantották ki, s az események azóta is ezt a tervet követik. A terv végcélja: az Anyaszentegyház lelki és testületi hatalmának a teljes megsemmisítése, az Oltár és a Trón megdöntése, az intézményes hatalom minden formájának az elsöprése.

Barruel sorra leleplezi az összeesküvőket, a terv kidolgozóit, a nagy hatalmú titkos társaságok tagjait: Voltaire-t és a többi ateista "filozófust" (az enciklopédistákat), a szabadkőműveseket és az illuminátusokat (a "Spartacus testvér", eredeti nevén Johann Adam Weishaupt alapította misztikus és anarcho-kommunisztikus nézeteket valló titkos társaság tagjait). Végül a leleplezés negyedik kötetében bemutatja, miként kerültek a jakobinusok a terv birtokába, s hogyan ültetik át a tervet a gyakorlatba.

Barruel abbé könyve, ez a gigászi összeesküvés-elméleti értekezés, ha jól meggondoljuk, páratlanul paradox szellemi teljesítmény. Egy korábbi írásában, az 1789-ben közzétett Discours sur les vraies causes de la révolution-ban (Értekezés a forradalom valódi okairól) még úgy vélte, hogy a forradalomnak két oka van. Az egyik isteni: a Jóisten a forradalom kataklizmájával a francia nemzetet bünteti bűneiért. A másik viszont emberi: az egyház és az állam ellen összeesküvést szövő "filozófusok" okozták a felfordulást. A Mémoires-ban viszont már csupán az emberi ok szerepel: a "filozófusok", a szabadkőművesek és az illuminátusok összeesküvése.

Ami viszont furcsamód modern munkává avatja a hagyomány és tekintély pártján álló Mémoires-t. Hiszen a hagyományos vallási felfogás szerint csupán egyetlen összeesküvés van, egyetlen titkos terv igazgatja a világ sorát: bármi történik, az emberek elől rejtőzködő Isten kifürkészhetetlen akaratából történik, minden jó és minden rossz meg van írva a Gondviselés titkos forgatókönyvében. Barruel abbé viszont merészen kilépett ebből a világképből: a Mémoires-ban, minden összeesküvés-elmélet őspéldájában az emberi akarat mindenestül átveszi az isteni akarat szerepét, és az emberi Terv mellett már nem jut hely a Gondviselésnek. Azaz műve az emberi akarat szabadságát sugallja - ami végül is belefér az akaratszabadság predesztinációellenes doktrínájától, a pelagianizmustól megérintett jezsuitizmus eszmevilágába. De olyasmit is sugall, ami viszont már semmiféle keresztény doktrínába nem fér bele: az emberi akarat vezérelte emberi alkotó (és persze romboló) szellem (legalábbis potenciális) mindenhatóságát. És ez ugyebár par excellence felvilágosult eszme, az enciklopédisták sarkalatos tézise, a modern humanista emberkép elvi fundamentuma.

Azaz: eretnekség. Hát igen: amikor a tradicionalizmus elszánt védelmezője emlékét idézzük, voltaképpen egy destruktív modern előtt emelünk kalapot.

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?