A szerk.

Fent is, lent is

A szerk.

Emlékeznek a legendás légügyi dinasztia sarjaként feltörő Hingyi Beatrixre? Nem? Pedig génjeiben hordta ő a boldog jövőt: a nemzeti együttműködést. Mert képzeljünk csak el egy országot, ahol valami politikusarc vagy valamelyik fullajtárja ír egy törvényt, aztán a szerint a törvény szerint kinevezik a feleségét, volt feleségét, leendő feleségét egy állami hivatal élére.

Nem is akárhová, hanem egy igazságszolgáltatási hivatal (nevezzük fikciósan Országos Bírósági Hivatalnak) elnöke lesz az asszonyka - tehát egy kormánytól független hatalmi ág vezető pozíciójába ül bele. Aztán még oda is nyilatkozik, hogy ő ugyan soha nem szégyellte a miniszterelnök családjához fűződő meleg, baráti viszonyát - értik, a törvényfaragó csávó főnökének a retyerutyájával is cuki jóban van, és ezzel még dicsekszik is. Szerintünk ilyen ország nincs. Mert a nepotizmus az egy (nem túl szép) dolog, de ekkora hülyeség vagy hatalmi arrogancia láttán csak leszakadna mindenhol a plafon.

De minálunk nem szakad le, minálunk ez a praxis: a nemzeti együttműködés. Amelynek keretein belül egy vezető tisztviselő simán gondolhatja úgy, hogy ha eddig nem titkolta sógorságát, komaságát, azt, hogy kivel csókos, kivel span, akkor már rendben is van a kinevezése. Az csak akkor lenne gáz, ha eddig titkolta volna. Orbánnét, én? Mit képzel? Mondtam én ilyet? Nem mondtál, basszus, jár a hivatal.

Ez a történet más szereplőkkel, de olvasható Mikszáthnál, Móricznál, miénk ez az egész szőröstül-bőröstül, de nem eleve. Az ilyet mindig csinálják. Létrehozzák, irányítják, megteremtik hozzá a megfelelő körülményeket - mindig fentről.

Csináljunk magunknak egy olyan televíziót, ahol a nekünk nem tetsző szereplőket a szerkesztők szemrebbenés nélkül retusálják le a felvételekről, ahol a miniszterelnök riportert rendel magának, ha meg akar szólalni (s Jani lábhoz megy), ahol egy szellemi vetélkedőt a főszponzor kabalafigurájával nyeretnek meg. Tényleg, mi van, ha véletlenül a főszponzor reklámarca egy sün? Akkor bejön a süni a tévébe, Gundel-Takács Gábor kicsit eltréfálkozik vele, aztán a kisállat megmondja, hol született Wass Albert, és viszi a hárommillát?

És csináljunk mindent az utolsó szegig ilyenné az országban, s onnantól már csak felesleges biztonsági intézkedés magunkra szabott választási törvényt írni, kicsinálni az Alkotmánybíróságot, meg elkövetni a többi disznóságot, mert ha mi diktáljuk az erkölcsöket, konkrétan a saját erkölcseinket tesszük meg az előrejutás fő feltételének, akkor úgyis miénk a hatalom örökre.

És ezért szemenszedett hazugság minden szerecsenmosdatási kísérlet: a plafon már ki van próbálva, nem szakad le akkor sem, ha Deutsch Tamás ugróiskolát rajzol az MTI elé, és akkor sem, ha arról cikkeznek magukat mértékadónak tekintő orgánumok (s itt nem is az orbánumokra gondolunk), hogy Orbán Viktor azért rendelte maga alá Betlen Jánost, mert már neki is elege van a közmédiumok szervilizmusából. Egy hiteles arcot keresett, akinek kiöntheti a szívét. Francokat!

Orbán Viktor azért választ magának mikrofonállványt, mert ennyit tart a sajtószabadságról, maga s hazája erkölcseiről. Ezért dolgozott eddig, s ezen fárad most is, hogy így legyen, hogy ez legyen a praxis. Ez a nemzeti együttműködés: a felpántlikázott és törvényerőre emelt erkölcstelenség.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.