Sajó László: Öt és feles

Karácsonyi csodák

A Kvassay-zsiliptől a csőhídig

Egotrip

December huszonegyedike - Karácsonyra készülődtek a Gubacsi lakótelepen és az újonnan épült, most is bővülő Mediterrán lakóparkban. Fenyőfák az erkélyeken, kilógatva az ablakokon, befőttesüvegeknek támasztva a spájzban, ágaik még lekötve. A gyerek ajándéka a legfelső polcon, ott nem éri el, ide be se jár. A gyerek még iskolába jár, a szülők munkába, de a karácsony már beköltözött a piacokról, autók tetejéről, üzletközpontokból, zsúfolt villamosokból, buszokból a spájzba, a konyhába; még három nap, és beköltözik a szobába is.

 

Lent a parton nincs karácsony. A csónakház ilyenkor bezár, a büfé idén már ki se nyitott. Vasárnaponként lehetett jönni, forralt bort inni, dumálni, várni a szezon kezdetét, a tavaszt. Most nincs hova, a büfét ledózerolták. Nem jön Gyula, Böbe és Endre, Kata se, szatyrában Delfin-, Albatrosz-, Galaktika-könyvekkel. Ezeket árulta, meg magát. Nem jön Gilisztás, hemzsegő cipőkrémdobozait nem kínálja a horgászoknak, akik az erzsébeti és a csepeli parton várnak a csodára, a nagy karácsonyi halra, hiába. Néma, üres volt a víz. A parton nincs karácsony.

Először a Gubacsi lakótelepen, a Téglagyár tér egyik házának negyedik emeletén állt meg a háziasszony a konyhában - mintha megmozdult volna a ház. Bement a szobába, kérdezte a férjét, aki nem észlelt semmit. "Pihenj le, fáradt vagy, biztos megszédültél." Aztán a Téglagyártó utca második emeletén lakó, épp vitte le a szemetet, a lépcsőkorlátnak tántorodott. "Orvoshoz kell mennem az ünnepek után." Később a Téglaégető utcában már kimentek a lakók a gangra, "éreztétek ti is?". "Egy kis földmozgás, semmi." "Nana", mondta valaki, "mindig ilyenkor vannak a nagy katasztrófák, megfigyelték? Az a nagy cunami is karácsonykor volt." "Indonéziában. És még nincs karácsony. Ne keltse itt a pánikot." Valaki emlékeztetett rá, a lakótelep és a lakópark az egykori téglagyár helyén épült, vastag agyagrétegre. "Feltöltötték a bányatavakat. Metán is lehet még alattunk." "Ne beszéljen hülyeségeket!" Hallgatták a híreket, nem mondták be, megnyugodtak, lefeküdtek. Gyanús jeleket észleltek a Mediterrán lakóparkban is (kilengtek a kilógatott fenyőfák), de csend volt, világítottak az ablakok, nézték a tévét. Itt se mondtak semmit. Cigaretták parázslottak az erkélyeken, fönt csillagok. Tiszta volt az idő.

Hajnalban, mikor már derengett, mozdult meg a föld, omlottak össze a házak, egy pillanat alatt. A lakótelepen és a lakóparkban minden ház összedőlt - a környék érintetlen maradt, mintha mi sem történt volna. Állt a Gubacsi híd, a csepeli átjáró, egykedvűen folyt a Duna. A lakótelep és a lakópark a földdel vált egyenlővé. Emberek hevertek, ültek, álltak a földön. Minden elpusztult, de nem halt meg senki. Személyi sérülés nem történt. "'k mentettek meg bennünket", gondolták a lakók, mert szólni nem tudtak; nézték az erkélyekre kitett, ablakokon kilógatott, spájzban elrejtett, most a levegőben lebegő fenyőfákat.

"Karácsonyi csoda" - így emlegették a történteket, pedig még csak december huszonegyedike volt.

Amikor leghosszabb az éjszaka.

 

December huszonnegyedike

Gáspár a Kvassay-zsilip, Menyhárt a csőhíd felől érkezett, csónakkal; Boldizsár a Gubacsi hídon ugrott le egy tehervonatról. Idáig vezette őket, most megállt a Duna fölött a csillag, melynek neve "Üröm". Nézték a lakótelep és a lakópark romjait - Úristen, mi volt itt? A HÉV-megálló büféjében találkoztak, bort ittak. Gáspár pirosat, Menyhárt fehéret, Boldizsár zöldszilvánit. "Piros, fehér, zöld, ez a magyar föld! Egészségetekre!" És ittak, ittak, míg meg nem jött Gilisztás.

Gilisztás egy a környék sok hajléktalanja közül. Most itt alszik az átjárónál, a "bungiban", de van kalyibája a lemezdarabolónál, a csepeli erdőben, meg máshol is. Az ötvenegyes busz végállomásán, a kiserdőben, Bulgárföldön gyűjti a gilisztákat a horgászoknak, körme alatt föld, vastag kék dzsekijéből dől a földszag. Mondják, ezek a giliszták a vízben óriásira nőnek, berántják szerencsétlen horgászokat, fölfalják őket, leúsznak a Fekete-tengerig, és minden útjukba kerülőt fölzabálnak; uszadékfát, csónakot, csónakost, kajakost, egész hajókat. A "dunai szörnyek" hossza elérheti a kilenc métert. De hát ez csak legenda, így magyarázzák a rejtélyes eltűnéseket. Gilisztástól elhúzódnak, a szaga miatt, "a halál rokona", suttogják, de azért fizetnek neki. Nem árt jóban lenni a halál rokonával.

"Hol van?", kérdezi Gáspár, mikor Gilisztás megitta a szokásos három deci pirosat. "Kérek még egyet", tolja oda poharát Gilisztás, most Menyhárt fizet. "Hol van?", kérdezi Menyhárt. Gilisztás cigarettát sodor, Fesztivál dohány, rágyújt. Ujjai, mint a giliszták. "Hol van?", kérdezi dühösen Boldizsár. Gilisztás nem szól, végigszívja a spanglit. "Kérek egy szál Szimfóniát." Boldizsár vesz neki egy dobozzal. Gilisztás kér még egy pohárral. "Ez az utolsó", mondja Gáspár, "majd utána iszunk a Dini-Daniban".

Átmennek a Gubacsi hídon Csepelre, a kiserdőbe. Itt-ott foltokban hó; egyszer esett, az is elolvadt. Idén sem fehér a karácsony. "Itt van?", kérdezi Boldizsár. Gilisztás egy fa alá megy, két kézzel elsepri az avart. "Itt van." Gáspár, Menyhárt, Boldizsár nem értik, nézik a földön a "Kellemes karácsonyi ünnepeket!" feliratú reklámszatyrot. Aztán Gáspár fölveszi a földről, belenéz. "Úristen!", és eltartja magától a szatyrot. Menyhárt elveszi tőle, belenéz, visszaretten. Boldizsár nem meri megnézni. Gilisztás kibontja a reklámszatyrot, kicsomagolja. "Fiú. Megvan három kiló. Ma találtam rá." Gáspár, Menyhárt, Boldizsár megtanácskozzák, hogy eltemessék-e, vagy a Dunába dobják. "Maradjon itt, ahol volt", mondja Gilisztás, és tíz körömmel ássa a földet. A többiek nézik, nem segítenek.

Aztán Csepelen ittak a Dini-Daniban, a Gyilkosban, átmentek Erzsébetre, a Gúnárba, és a HÉV-megálló büféjében fejezték be. Gilisztás ma melegben, lépcsőházban, radiátor mellett alszik, nyitva hagyják a kaput jóakaratú emberek. Gáspár a csőhíd, Menyhárt a Kvassay-zsilip felé indul csónakon, Boldizsár felmegy a Gubacsi hídra, várja a vonatát; nézi, hogyan távolodnak a többiek. Megszólalnak a harangok, éjfél.

És akkor nagy fényesség támad a Duna fölött, és feltámad a halottnak hitt Duna-part. Kinyit az erzsébeti strand, a papírgyári uszoda, a Duna csárda, a csónakház, a csónakházban a büfé, mindenütt emberek a parton, a vízen. A Dunából felbukkannak a rejtélyesen eltűntek, a Hepaj nem győzi fölvenni az új születésnaposokat. Integetnek a hajónak a partról, ők visszaintegetnek. A strandon is mindenki integet, csak egy csecsemő rugdalódzik a pokrócon, mellette "Kellemes karácsonyi ünnepeket" feliratú reklámszatyorban pelenka, naptej.

"Megint sokat ittam", gondolta Boldizsár, és felugrott az érkező tehervonatra.

Gáspár és Menyhárt már rég eltűntek a csőhídnál és a Kvassay-zsilipnél, de a Duna még most is hullámzik a nyomukban; Boldizsárt is rég elvitte, de a vonat tovább csattog végeláthatatlan a Gubacsi hídon.

Da-dam, da-dam.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.