Vélemény

Magyar Narancs, 2010. március 18. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2010.

Mit tegyenek most vasárnap azok, akik nem akarják, hogy a Fidesznek kétharmada legyen az új Országgyűlésben?

Minden rosszban van valami jó. Legutóbb Elek István, Unger Anna és Ungváry Krisztián írásait olvasva (Magyar Narancs, 2010. március 25.) felmerült bennem, hogy lehetséges a dolgoknak egy másik nézőpontja is. Nézzük tehát a dolgokat innen, vagyis a visszájukról. Hazánkban az elmúlt jó egy évtizedben megfordult a politikafilozófia régi közhelye, amely a Mandeville által értelmezett példázat nyomán közhelynek számít, hogy az emberi közösség érdekei és a közösség vezetőinek ambíciói között erős érdekellentét lapul. A moralizáló megközelítések korlátozott érvényessége a morál határainak kijelölését ösztönözte A méhek meséje, avagy magánvétkek - közhaszon című munka gondolatmenetében. Mandeville az egyes ember féktelen önzése és a közjóra vezető minimum kölcsönös kiegyenlítettségének a fenntartását javasolja. Egyszerűbben és aktuálisan fogalmazva: az önmegtagadó fideszes és a korrupt maszopos mítosza - a társadalmi realitásokat és a fideszes önkormányzatokat ismerve - nem tűnik életszerűnek. De ha a magánbűnök nem lehetetlenítik el a közhaszon érvényesülését, akkor ki kell egyeznünk ezzel a mélyen emberi dologgal, amit mostanában jobb híján lopásnak nevezünk, és ezt a cselekvést el kell fogadnunk mint emberit, ha az mégis a közhaszonra vezet. A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját - írták már Mózes könyvében is. De akkor mégis mi változott meg hazánkban drámai módon az utóbbi években?

Rekontra - Miért szavazok az MSZP-re? című cikkemre négy reakció is érkezett az LMP-t támogató szerzők részéről, amiért köszönettel tartozom. Különösen Erőss Gábor olvasói leveléért vagyok hálás, amiben politikailag rokonszenves és szakmailag kompetens módon érvel az LMP integrációpárti oktatáspolitikája mellett. "Ehhez a baloldalinak is nevezhető programhoz kérjük a 'baloldali liberálisok' (...) támogatását" - írja, amit a magam részéről szívesen meg is adok: örömmel támogatok minden, a társadalmi integráció előmozdítására irányuló törekvést, még ha szavazni nem is egy programjának bizonyos aspektusaiban "baloldalinak is nevezhető" pártra szeretnék, hanem egy baloldalira. Nemcsak azért, mert én történetesen baloldali liberálisként azonosítom magamat, hanem azért is, mert fontosnak tartom az elsöprő fölényben lévő jobboldal ellensúlyának erősítését.

Ha nem lesz műsorváltozás, fél héttől McLeod lányai (auszt. kalandfilmsor., 67. rész), fél nyolckor Híradó sporthírekkel és időjárás-jelentéssel, 8-tól Üdítő (Szilágyi Tibor műsora), 9-től Az Este (40 perc), majd éjfélig a Párizs, Texas (NSZK-angol-francia filmdráma, r.: Wim Wenders). Ez a magyar közszolgálati televízió nemzeti főadójának (M1) április 9-i főműsoridős programja. Másnap kampánycsend, vasárnap szabad választások. Valószínűleg az 1980-as pártállami választásokat megelőző napon sem fordított az ügyre ennél kevesebb műsoridőt az MTV, pedig akkor csak a Hazafias Népfront jelöltjei indultak a vasárnapi nagy megméretésen.

Magyar Narancs, 2010. március 18. Kedves MaNcs, tisztelt Szerk.! Alaposan gyepáljátok az MTV-t a választási kampánnyal és a miniszterelnök-jelölti vitával összefüggésben.

Magyar Narancs, 2010. február 25. Utódpártra vagy elődpártra? Magyar Narancs, 2010.

1922. október 1-jén az MTK és a VAC szereplésével rangadót játszottak a Hungária körúton. A Vívó és Atlétikai Club kiválóan szerepelt a bajnokságban, a korszak egyik legjobb klubja ellen sem lépett esélytelenül pályára. A mérkőzés pikantériája volt, hogy sokan mindkét szereplőt "zsidó csapatnak" tekintették. A cionista mozgalom égisze alatt született VAC esetében ez kézenfekvő volt, az MTK-t pedig társadalmi beágyazottsága, a klub által hordozott jelentéstartalmak miatt tartották annak, aminek. A mérkőzés jom kippur napjára esett, ezért a VAC kérésére a találkozót délelőtt rendezték - a szélsőjobboldali Magyarság nem is felejtette el megjegyezni, hogy az MTK-nak is "ekkor kezdődik a hosszúnapja". A korai kezdés ellenére 8000 néző volt kíváncsi a találkozóra, ami azonban nem épp ünnepi hangulatban zajlott le: fél órával a vége előtt, 2-1-es VAC-vezetésnél a bíró tömegverekedés miatt lefújta a találkozót.

Ajtó csapódik, villany gyúl, Jó reggelt!, a nővér, milyen rendes, felébreszt a tükrözésre, de nem, lázat mér, és vért vesz, fél öt, ez nem igaz, dühöngök és örülök, még másfél órát alhatok. Ha tudnék.

Csűrhetjük-csavarhatjuk, a két szemben álló nagy pártra alapvetően nem a konzervatív vagy a baloldali politikai elvek érvényesítése érdekében szavaznak, lévén ilyen elveket egyikük sem képvisel, hanem elsősorban a másik iránt érzett ellenszenv miatt. A Fidesz szavazói azt akarják, hogy menjen az MSZP, a szocialistáké, hogy ne jöjjön (annyira) a Fidesz. Vannak ezt alátámasztandó érveik is, az egyik leszerepelt, a másik nem érdemli meg (köztünk szólva mindkettő igaz), de olyannal alig lehet találkozni, hogy valaki világnézeti elkötelezettséggel indokolja a döntését. Hogy a Fideszre azért szavaz, mert az egy konzervatív párt. Hogy a szocialisták azért maradjanak, mert megjelenítik a tiszta baloldali eszmét. A negatív választás a főszabály, amelytől még azok sem térnek el, akik nem mellesleg pozitív érveket is elővezetnek az adott párt mellett. "A csalóra szavazz, ne a fasisztára!" - írta Mihancsik Zsófia e lapban (Elviselhetetlen, tűrhetetlen, siralmas, Magyar Narancs, 2010. január 28.). "Szavazatomat arra a pártra adom, amelyik a legnagyobb eséllyel eltávolítja a közügyektől a jelen helyzetért döntő mértékben felelős szocialista pártot" - írta Ablonczy Balázs ugyancsak e hasábokon (Ha jön az álom, Magyar Narancs, 2010. február 25.).

Ablonczy Balázs (Ha jön az álom. Miért szavazok a Fideszre?, MaNcs, 2010. február 25.) becsületesen megmondja, miért készül a Fideszre szavazni: "Szavazatomat arra a pártra adom, amelyik a legnagyobb eséllyel eltávolítja a közügyektől a jelen helyzetért döntő mértékben felelős szocialista pártot." Elsősorban mint az MSZP legyőzőjét támogatja tehát a Fideszt. Az MSZP-t pedig azért kell szerinte eltávolítani a hatalomból, mert (és e pontokon nem idézek, hanem összefoglalom az érveket) 1. felelőtlen, pazarló gazdaságpolitikát folytatott, 2. feszültségeket keltett a társadalomban, 3. ártott a magyar demokráciának - itt mégis idézek - "a politika és a rendvédelem közti szürkezóna kialakítása".

Az Alkotmánybíróság (AB) 2010. március 23-án három különvélemény és két párhuzamos indokolás mellett alkotmányosnak találta a bejegyzett élettársi kapcsolat (BÉK) 2009 júliusa óta hatályban lévő jogi szabályozását. A döntés nyomán immár nem kérdéses: négyféleképpen élhet közös háztartásban a magyar szíve választottjával. Az AB által most jóváhagyott szabályozás szerint míg de facto, illetve közjegyzőileg nyilvántartásba vett élettársi kapcsolatot (ún. nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolatot) nemi hovatartozásra tekintet nélkül létesíthetnek az arra elszántak, házasságot szigorúan csak különböző nemű, bejegyzett élettársi kapcsolatot pedig kizárólag azonos nemű emberpárok köthetnek. A házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat közötti további lényegi különbségek, hogy a bejegyzett élettársak nem viselhetik egymás nevét, a bejegyzett élettársi kapcsolat apasági vélelmet nem keletkeztet, a bejegyzett élettársakra nem vonatkoznak a házastársak által történő közös gyermekké fogadásra vonatkozó szabályok, valamint a házastársakra vonatkozó humán reprodukciós szabályok, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat a felek közös megegyezésével közjegyző előtt is megszüntethető. Egyebekben a házastársakra és a bejegyzett élettársakra azonos szabályok vonatkoznak - legyen szó a közös öröklésről, özvegyi nyugdíjról, tartásról, vagy épp közös bankszámláról.

Múlt heti számunk Reményfutam című cikkébe valahol belekerült egy felesleges "e" betű, a szövegben szereplő Rilke-idézet természetesen úgy szól: "Változtasd meg élted!" Szerzőnk és olvasóink elnézését kérjük. . .