Vélemény

A nemzetközi business community egy megbecsült tagját a minap azért kapcsolták le Amerikában, mert eltűnt a kezén 50 milliárd dollár. De ennek semmi köze a világválsághoz: Bernard Madoff nem ingatlanokkal vagy subprime hitelekkel kereskedett; hedge fundokat meg bankokat, gazdag embereket vett le avval, hogy ha nála hagyják a pénzüket, fizet rá 13 százalékot. És fizetett is, amíg bírt - de nem a befektetések nyereségéből, hisz ilyeneket nem eszközölt, hanem a sorban következő palimadár pénzéből. De Madoff bőven a mostani krízis előtt kezdte, és akkor is lebukott volna, ha nincs válság, mert a piramisjátékoknak egyszer végük szakad.

Gáspár a Napkeleti pályaudvarra érkezett. Nem várta senki, nem őt várták. Mindenki a lépcsőnél tolongott, a tájékoztatótáblák előtt, és a Vonatok érkezését lesték. A Vonatok indulása senkit nem érdekelt, nem utazott senki. Csak álltak a tábla előtt, néztek föl a magasba, várták, mikor írják ki. Leülni nem tudtak, a padok bent voltak a kordonokkal elkerített peronokon, ahova csak jeggyel lehetett. De ők nem utaztak, vártak.

A költségvetés elfogadásának lázában, a világgazdaságot tépázó vihar közepette a magyar honatyák és -anyák időt szakítanak arra, hogy a T/6645 számon idén október 27-én benyújtott, az "egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról" szóló javaslattal foglalkozzanak. (Ennek a beceneve az egészségügyi salátatörvény.)

Az oktatást eredetileg szabad embereknek találták ki. Eredetileg - a homéroszi hőskorban - azonban kevés szabad ember létezett, így aztán az oktatás szükségszerűen elitoktatás volt. Egy végzős diáknak a világ uralkodó elitjét, a mitológia halhatatlan isteneit kellett mintáznia, vagyis olyan istenien kellett kinéznie és viselkednie (főként a csatatéren), amennyire ez egy halandó embertől kitelhet.

1970-ben, amikor Bence György kibérelte K. lakásának hajdani cselédszobáját, K. pedig összejött későbbi feleségével, Fekete Évával, K.-t egyik pillanatról a másikra forgatagos sokaság vette körül. Hirtelen megvalósult, amire mindig vágyott, amit hiába keresett éveken át, sok-sok délutánt eltöltve, elfecsegve a Hungária kávéházban: nemcsak ismerősei, kollégái voltak meg egy-egy barátja, hanem igazi társasága, kéttucatnyi ember, akikkel folyamatos kapcsolatban volt, akikkel rendszeresen találkozott.

Dr. Németh Zsolt, a Rendőrtiszti Főiskola méltán híres adjunktusa "Bizalomhiány a magyar rendőrségnél - okok és következmények" címmel tartott előadást a Magyar Kriminológiai Társaság éves vándorgyűlésén. A szakember prezentációjában hosszan sorolta, milyen okok vezettek szerinte odáig, hogy a polgárok elveszítették bizalmukat a rend őreiben mint egyénekben, és a rendőrségben mint testületben. Dénes Balázs

Lapzártánk idején megint őrizetbe vett a rendőrség egy SZDSZ-es csókát a hétkerből. Az illető, K. Péter - nem mintha egy név olyan fontos lenne - a kerületi pénzügyi bizottság elnöke volt, és ez kétségkívül megkönnyítette a helyzetét, bár talán ez sem olyan fontos, ebben az országban sok olyan ember van, aki minden testhelyzetből és bármilyen bizottságból képes lopni, ha használt tornacipőt vagy kinőtt télikabátot vagy lejárt szavatosságú száraztésztát, akkor azt, ha telket, házat, utcát, vállalatot is lehet, hát külön jó. A saját temetésükön kizsebelnék a gyászoló rokonságot.

Hétfőn az Országgyűlés nem választotta meg Sólyom László jelöltjét a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnökévé. A szavazás titkos volt, ám a Fidesz, az SZDSZ, az MDF és a KDNP előre bejelentette, hogy elfogadja Havasiné Orbán Mária jelölését - egyedül az MSZP-frakcióban nem volt kötött a voksolás. Ebből, meg a szavazati arányból (203 igen, 152 nem, 9 tartózkodás) nyilvánvaló, hogy a szocialisták miatt nem lett meg a szükséges kétharmados támogatás (azaz a minimum 257 igen szavazat).

A Szépirodalmi Könyvkiadótól K. szeretett volna átkerülni az Európához. A világirodalmi kiadónál, gondolta, a hazai írók kéziratainál izgalmasabb művekkel, mindenekelőtt német irodalommal foglalkozhat. De az állásváltás 1975-ben nem bizonyult szerencsésnek.

Horvátul jól tudó ismerősömet kérdezték horvát lányok a tengerparton, hogy mit jelent magyarul a kurva szó, annyit hallják az ott nyaraló magyar fiúktól. Mondta, ugyanazt, mint horvátul. A lányok megkérdezték, a magyar fiúk mindig csak a kurvákról beszélnek? Mi az például, hogy "kurva jó"? Erre elmagyarázta nekik, hogy ez csak annyi, hogy nagyon jó. De akkor mégsem ugyanazt jelenti - mondták a horvát lányok.

Magyar Narancs, 2008 november 20 A Szendi Gábor pszichológus pere kapcsán Németh Attila pszichiáterrel készült interjúban Németh úgy sejti, hogy Szendi a jövőben sem fog változni, "legfeljebb becsomagolja majd az eszméit, vagy inkább téveszméit" Magam is készítettem Szendivel interjút Készülés közben figyeltem fel a Lelki Egészség Fóruma nevű, a pszichiátria megújításáért létrehozott szakmai, ámde a betegeket és azok hozzátartozóit is bevonni kívánó civilszervezetre A honlapjukról (wwwlefnethu) másoltam ide Kéri Szabolcs pszichiáter (kutató, az MTA tagja, a SOTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatóhelyettese) írásaiból a Szendi állításaihoz erősen hasonló részleteket Kollégáihoz intézett szövegében így fogalmaz "() sajnos mindannyian a rendszer részei vagyunk, amint magunkra ragasztjuk a pszichiáter címkét: az 'industrial psychiatry' dominálja nemcsak a szakmai közéletünket, de a szakképzés, a tankönyvek és a kézikönyvek anyagát is Fontos kiemelni, hogy napjainkban e rendszer recsegésétől-ropogásától hangos a világ, talán kis hazánkban ez még kevésbé hallatszik (miért is nem?) Jeffrey Lieberman, az 'industrial psychiatry' egyik kulcsalakja egy tudományos konferencián nyitódiaként levetíti, hogy 'Are you ready for the truth?', majd lényegében kifejti, hogy az antipszichotikumokkal kapcsolatos eddigi gyógyszervizsgálatok eredményeit ki lehet dobni az ablakon ()" (Reflexió Boldizsár Ferenc és Terenyi Zoltán gondolataira) Antipszichotikumok: a pszichotikus tüneteket mutató páciensek számára kifejlesztett gyógyszerek összefoglaló neve De nem jobb a helyzet az antidepresszánsokkal (antidepresszívumokkal) sem: "Az elmúlt években számos, külföldön nagy visszhangot kiváltott gyógyszervizsgálat és metaanalízis fejeződött be (pl CATIE, CutLASS, STAR*D, STEP-BD, Kirsch-study stb) Néhány ezek eredményei közül megkérdőjelezi a hazai szakmai irányelvekben lefektetett javaslatokat az antidepresszívumok és az antipszichotikumok használatával kapcsolatban" (Kéri Szabolcs vitaanyaga) 2008 februárjában a Public Library of Science nevű online folyóiratban látott napvilágot egy minden eddiginél átfogóbb elemzés, amelyre például Szendi is hivatkozik, és amelyet Kéri is felsorol Ez azonban nem egyetlen vizsgálat! Kirsch professzorék 47 régebbi kutatás adatait elemezték újra E vizsgálatban a kutatók az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyezési Hivatalnak benyújtott, régebben publikált, valamint a gyógyszergyárak ellenérdekeltsége miatt eladdig publikálatlan klinikai gyógyszerhatás-vizsgálatok metaanalízisét, vagyis az adatok újraértelmezését végezték el A metaanalízis kimutatta, hogy az antidepresszánsoknak a placebókkal összehasonlítva nincs klinikailag szignifikáns hatásuk (http://medicineplosjournalsorg/perlserv/?request=get-document&doi=101371/journalpmed0050045) Kéri a vitaindítójában továbbá azt írja: "Szüksége van-e a szakmának morális megújulásra? Függés az ipartól Ez nálunk még tabu téma, de vezető orvosi médiumok () már intenzíven foglalkoznak a kérdéssel Véleményem szerint a szakmának egy világos, áttekinthető etikai szabályozást kellene kidolgoznia a direkt marketingről Magam a direkt marketing beszüntetését javaslom" Németh azért kérdőjelezi meg Szendi kompetenciáját, mivel "csak" pszichológus A fentiek azonban már egy pszichiáter kollégájának az állításai Csontos Erika . .

Magyar Narancs, 2008. november 13. Kedves szerkesztő úr! Az eddigi gyakorlattól eltérően a címben jelzett vezércikke egyetlen mondata, amellyel maradéktalanul egyetértek, az utolsó.

Magyar Narancs, 2008. november 20. A Szendi Gábor pszichológus pere kapcsán Németh Attila pszichiáterrel készült interjúban Németh úgy sejti, hogy Szendi a jövőben sem fog változni, "legfeljebb becsomagolja majd az eszméit, vagy inkább téveszméit".

Ha egy hetilap ekkora teret szentel egy vitának, akkor - gondolom - fontosnak tartja a témát, jelesül egyház és állam kapcsolatát, azt a megannyi veszélyt magában hordozó viszonyt, mely a kettő egyértelmű törvényi szétválasztásától, a mindkettő által felvállalható társadalmi célok közös szolgálatán át az egymás eszközeinek fel-, mi több, kihasználásáig húzódik. A nagy érdeklődés oka az lehet, hogy mindeddig nem sikerült valóban józan, az állam, a társadalom valós állapotát és az egyházak valós lehetőségeit figyelembe vevő eszmecserét folytatni minderről. Mint oly sok más közösségnek, intézménynek, az egyházaknak sem sikerült a rendszerváltozás óta megnyugtatóan tisztázni viszonyukat az állammal, a politikai szereplőkkel, mint ahogy a politikai, intellektuális elit jó része sem tud kilépni - gyakran ismerethiányon alapuló - előítéleteiből, akár pró, akár kontra.