Vélemény

Magyar Narancs, 2008. november 13. Mink András szenvedélyes dolgozatában közzétett ösztönzésére futólag körülnéztem a magunk (emberiség) portáján.

Ha elfogadjuk, hogy az egyetlen hiteles keresztény magatartás ma jobboldali politikai beállítódást vonz, ha elfogadjuk, hogy a keresztény egyház oda húz, ahol - politikai érdekből - őt jobban szeretik, illetve jobban tudnak a nyelvén beszélni, ha elfogadjuk azt, hogy a keresztény egyház elsődleges feladata a kultúra terjesztése és az intézmények fenntartása, ha elfogadjuk, hogy a mennyiség és a növekedés feltétlenül jó, ha elfogadjuk, hogy valami csak azért jó és elfogadható, mert mások is azt csinálják, akkor Prőhle Gergely írása helyes és korrekt (Lásd: Sem messiás, sem démon, Magyar Narancs, 2008. november 6.). Ha elfogadjuk, hogy a láthatatlan egyház, azaz a kiválasztottak közössége, akik kiválasztottságáról csak Isten tud és az intézményi egyház ugyanaz (ti. akit megkereszteltek, az üdvözül), ha elfogadjuk, hogy az egyház hatalomra igyekvése jogos és támogatni való dolog, aminek minden alárendelhető, ha elfogadjuk, hogy a hatalom érdekében érdemes a politikai kompromittálódást is vállalni, akkor tulajdonképpen minden rendben van.

A novemberi 9,2 százalékos távhődíjdrágulás már az idei negyedik emelés Budapesten; az indok (mint általában) a gázár növekedése. Ám a távfűtés nem csak a gáz ára miatt kerül nagyon sokba: a rendszerváltás után majd' húsz évvel sem csökkentek a távfűtéssel kapcsolatos bajok, az egymást követő kormányok vajmi keveset tettek a mintegy 2,2 millió embert érintő probléma rendezéséért.

Magyar Narancs, 2008. október 9. Tisztelt Szerkesztőség! "A higany maradékának semlegesítéséhez javasoljuk kénpor szétszórását (a higany-szulfid vízben gyakorlatilag oldhatatlan) és sűrű szellőztetést" - olvashatjuk Barotányi Zoltán cikkében.

Magyar Narancs, 2008. november 6. Tisztelt Magyar Narancs! A 45.

Amivel kezdünk, nem fikció, igaz történet, szereplői nem kitaláltak. Sőt, lapzártánk idején is a helyükön vannak: egy ország kormánya élén (Robert Fico), miniszterként e kormányban (Stefan Harabin), s e kormány egyik pártjának az élén (Vladimír Meciar). Nevezett igazságügyi miniszter ellen bizalmatlansági indítványt nyújtott be az ellenzék, mert egy telefonbeszélgetésből kiderült, hogy az albán drogmaffia egyik csúcsvezetőjével csókos. Az ellenzéki indítványt Daniel Lipsic, a Dzurinda-kormány igazságügyi minisztere terjesztette be, ami külön rosszuleshetett Harabinnak, s lévén szó a pártjához tartozó kormánytagról, Meciar pártelnöknek is.

A hétfőn elfogadott plafontörvény jó lesz valamire. Vagy nem lesz jó semmire. Fater, ne játszd el a kosztpénzt! Ne csapd a stokerájba édesanyánk borostyánkő nyakláncát, hogy a pénzzel nyomban a galoppra siess, hisz tikettjeid estére értéktelen papírfecnik lesznek csak, miket fáradtan sodor az őszi szél. Hármas befutóid még sose jöttek be, s nem fognak eztán sem. Ne tedd ezt, síró gyermekeid kérik tőled!

Készülj a hosszú télre, kedvesem, mert. Dúdolta K. Dezső E. Kornélnak. Még tart a nyár, mutatott a napos égre E. Kornél, és köldökéig kigombolta ingét. Ide jöjjetek, mondta a szembejövő, levetkőzött nőknek, hónaljukban avarszag, szemükben méla undor. Odalenn már tél van, mondta E. Kornél, és letuszkolta E. Kornélt az első pinceborozóba. Rég voltunk, menjünk oda, hol vagyunk.

Az origo.hu és a Társaság a Szabadságjogokért addig perelte a Gazdasági Minisztériumot, amíg az nagy nehezen nyilvánosságra hozta a Gripen-beszerzés ellentételezésével kapcsolatos adatokat. Az ellentételezés lényege az volt, hogy a svéd fél vállalta: a szerződéskötés utáni 9 évben svéd vállalatok a repülőgépek árának 110 százalékáért fektetnek be Magyarországon, illetve importálnak magyar termékeket.

Magyar Narancs, 2008. október.

Félix Péter Nagy Imre "titokzatos" életét bemutatni szándékozó, tabudöntögetésnek szánt háromrészes cikksorozatot közölt (lásd: Nagy Imre ismeretlen élete, 1-3., Magyar Narancs, 2008. október 9., 16. és 23.) az 1956-os forradalom miniszterelnökének pályájáról. Az írás alapfeltevése, hogy míg Nagy Imre 1956-szerepéről és későbbi sorsáról már szinte mindent tudunk, a kommunista mozgalomban töltött négy évtizedes előélete, amely tele van kínos részletekkel és megválaszolatlan kérdésekkel, alig kapott figyelmet. A cikksorozat ezt a hiányt kívánja pótolni. Mink András

Négy héttel ezelőtt, amikor az OTP tőzsdei megtámadtatása után írtam piacvezető bankunkról, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar újból terítékre kerül (lásd: A mi bankunk, Magyar Narancs, 2008. október 16.). Akkor annak a reményemnek adtam hangot, hogy hamar lecseng a pénzintézet elleni spekuláció, és a bankok közötti bizalmi válság is enyhül. Reményem, sajnos, nem vált valóra.

A következőkben a fentiekhez - hat-hét-nyolcszázezer ember napi megélhetéséhez - képest apróságról lesz szó. És ha már az előbb a megváltoztathatatlan elfogadását tartottuk kívánatos magatartásnak, most hülyén veszi majd ki magát, hogy jól kereső és nagy szolgálati autókkal járó államkapitalisták szakszervezeti megbízottjaként szólalunk fel.

November 29-re nagy tüntetést helyezett kilátásba a közszolgálati szféra szakszervezeteiből (újra) felállt Egységes Közszolgálati Szakszervezet. A Kossuth térre vonulnak a rendőrök, tűzoltók, pedagógusok és támogatóik, pestiek és vidékiek. Bérharc szólítja az utcára őket, tárgyalásaik a kormánnyal érdemben meg sem kezdődtek, nincs is miről, hiszen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, illetve kormánya hivatalosan is közölte, nem lesz semmilyen béremelés és nem lesz 13. havi fizetés, legfeljebb a kis keresetű közszolgák esetleges kompenzióján lehet alkudozni. Õ 1 db Túró jellegű Rudit lát kivitelezhetőnek, minden év 13. hónapjában.