Jelenits atya Biblia-magyarázatai hatására vettem kézbe Az apostolok cselekedeteit, amit Lukács evangélistának tulajdonít a tudomány. Itt szörnyű történeteket olvastam egy Saul nevű rabbiról, aki néhány évvel Krisztus kereszthalála után világnézeti, vallási meggyőződése alapján "lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait" (9,1). Állítólag részt vett István vértanú halálra kövezésében is, bár az ebben vállalt szerepének a részletei nem teljesen tisztázottak, ezért ez az állítás - Saul vallomása ellenére - akár rágalomnak is tekinthető (7,58 és 22,20).
A kegyetlen keresztényüldöző agyában a damaszkuszinak ismert - de lehetséges, hogy valójában kumráni -, sikertelen terrorakció után gyulladt ki a fény, minek következtében azonosította Jahwét a világot bűneitől megszabadító Jézus mennyei Atyjával. Ezután egész életét a krisztusi egyház szervezésére áldozta, és önként vállalt mártíromságát követően joggal vált tiszteletbeli apostollá az időközben visszavonult tizenkettő után.
Sajnos, az evangélista már nem oktatható ki arról, hogy a teljes igazság feltárása mai társadalmunkban megvetendő deheroizálássá silányult. Történész-puristáink figyelmébe ajánlom, hogy Lukács meggyőződése szerint Szent Pál nagyságát előéletének ismerete még ragyogóbb fénybe állítja.
Kard Aladár
