Vélemény

Nem mindig vágytuk ennyire az államot, mint manapság. Volt idő, amikor éppen hogy szabadulni szerettünk volna tőle. A rendszerváltás hajnalán többségünknek herótja volt mindenféle közösből, lett légyen az állami-szövetkezeti tulajdon vagy bármiféle feneketlen, fekete közös kalap, amelyből az állami kegyurak osztogattak, miután fosztogattak. Bár a "közös lónak túros a háta" mondás nem éppen szocialista találmány, igazságát szinte mindenkinek volt szerencséje megtapasztalni abban a bizonyos 40 évben. Ha komolyan belegondoltunk (segítettek ebben olyan szociológusaink is, mint Szelényi Iván), arra is rájöhettünk, hogy a kiterjedt ártámogatásokkal borzasztóan igazságtalan volt a szocialista állam; gyakran annak juttatott többet, akinek eleve többje volt: akinek jobb, nagyobb lakása volt, aki többet fűtött, többet használta a tömegközlekedést, többet járt a szakszervezeti üdülőkbe.

Magyar Narancs, 2008. július 10. Tisztelt Szerkesztőség! A Narancs legutóbbi számában a kiszabadult ecuadori drogfutár azt állítja, hogy sem a térségben működő utazó magyar nagykövet, sem az ottani tiszteletbeli konzul nem tett az érdekében semmit.

Magyar Narancs, 2008. június 18. Kedves MANCS! Mérő László írásait már jó ideje vegyes érzésekkel olvasgatom az újságban.

Are we out of our collective minds? Elveszítettük-e kollektíve az eszünket? - e kérdéssel fordult az integrációpárti centrista napilap, az Irish Times az ír társadalom újsütetű euroszkeptikus többségéhez a népszavazás előestéjén.

Rég (legkésőbb a legutóbbi választási kampány óta) tudjuk, hogy Mikola István a Fidesz úgynevezett nehéz embere - ami a szívén, az a száján. Vannak olyan Orbán-rajongók, nem is kevesen, akik épp benne találtak bűnbakra a legutóbbi választási vereség után. Az ugyanis létezhetetlen, hogy pont a zseniális vezér számolta volna el magát. De akkor vajon ki a fene tette meg a verbálterrorista Mikolát helyetteséül? Azt is sokan tudhatják, hogy a "nemzet doktora" nem csak orvosként van jelen a magyar egészségügy klórmészszagú ingoványában: sorra jelentek meg a cikkek egészségügyi vállalkozásairól, a firkászok még nepotizmussal, családtagjainak való elvtelen kedvezéssel is megvádolták a jelentős egészségpolitikust.

"Én nem értem az újságírók cirkuszolását, mindig csak az árakkal foglalkoznak, ahelyett, hogy örülnének, mennyi új autópálya épül" - fakadt ki úgy egy éve a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. egyik vezetője, amikor a Narancs tapintatlanul holmi költségek felől érdeklődött. És valóban, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a tavaly átadott autópálya-szakaszokat ellenőrző jelentése sem állítja, hogy ne lenne a megjelölt helyeken út. Igaz, kicsit későn adták át őket, esetleg kicsit drágábbak a kelleténél, és akad egy talán fölösleges völgyhíd is - de ez csupa piszlicsáré apróság.

Az iskolában megtanultuk, hogy a népdal természeti képpel kezdődik, ezzel is kifejezi az ember és a természet mély egységét. Később azonban olvastam Freud néhány írását, amelyekből kiderült, hogy ezeket a természeti képeket erotikus képekként is lehet értelmezni. Ugyanez a gyermekmesékre is érvényes, például Bruno Bettelheim könyve, A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek szinte minden klasszikus meséről kimutatja, milyen gazdag erotikus szimbólumokban. Mit is jelenthet mondjuk az égig érő fa?...

Sok szó esett már e rovatban a sport különböző alakváltozatairól, de arról még egy sem, hogyan alakult ki a modern sportmozgalom. Nos, az ókori olimpiákon és egyéb pánhellén viadalokon versenyszerű formában is megnyilvánuló antik testkultúra hagyományát a kereszténység hosszú évszázadokra láthatatlanná tette. Az isteni teremtés, az eredendő bűn és a megváltás eszméjére felépülő s azt körülbástyázó skolasztika erősen spirituális felfogást képviselt, a testiséggel nem tudott mit kezdeni. Érzéketlen volt az emberi test esztétikuma iránt, a test örömeit és felmagasztalását pedig egyenesen kárhoztatta.

A rendszerváltás óta soha nem volt ennyi rasszista és homofób gyűlölet a hazai közéletben. És az ügyészségek, bíróságok sohasem tűntek ennyire tétlennek és/vagy tehetetlennek. A törvényhozó a büntető- és a polgári jogi szabályozás szigorításával igyekezett segíteni a helyzeten. De - amint az Alkotmánybíróság (AB) múlt heti döntéseiből kiderült - egyik kísérlet sem állta ki az alkotmányosság próbáját. Az AB eddigi gyakorlatának és a módosítások valóban komoly technikai hibáinak ismeretében ez nem is volt meglepő. Ami viszont újdonság, hogy néhány alkotmánybírói véleményben már megjelentek a gyűlöletbeszéd korlátozhatatlanságával kapcsolatos kételyek.

Múlt heti számunk Újra húzhat c. szerkesztőségi cikkében az áll, hogy "Bárándy Péter elmulasztott a papájával konzultálni" - összekevertük a keresztneveket, Bárándy Gergelyt kellett volna írnunk.

A hétvégi melegtüntetés (melyről lapunk belső oldalain részletesen is beszámolunk) nem mindenkiből a legjobb s legnemesebb énjét hozta ki. Miközben őrjöngő nácik akarták meglincselni a tömegben vonuló melegeket és nem melegeket, Széles Gábor lapjának (Magy. Hírl.) tárcaírója a Szépművészeti Múzeum oldalában italozott éppen ("előttem kellően behűtött fél korsónyi Stella"), s elmélkedett. Imigyen. "Baktattak (ti. a melegek - a szerk.) kényszermosollyal a képükön, az SZDSZ új generációs teherautója után, azok ugyanis gyáván és lustán a platón viháncoltak, de az első repülő tojás láttán leengedték a ponyvát, és a sötétben reszkettek." Alexa Károly éppenséggel lehetne homofób is, és kétségtelenül erre utalnak cikkében a "kis exállamtitkárbuzi", a "sok, szerencsétlen, megvezetett kripli", valamint a "milyen jó lenne, ha nekik akkora volna, amekkora nincs" fordulatok, de ez nem érdekel senkit.

A világgazdasági fejlemények hatására hazánkban is gyors növekedésnek indultak az üzemanyag- és élelmiszerárak. Mi a teendő ilyenkor? A pénzügyminiszter javaslata szerint Robin Hood módjára a magukat ebből az alkalomból nyilván hülyére kereső energiacégeket kell megadóztatni, és ebből az adóból támogatni valahogyan a szegények fűtésszámláját. Ezt a megoldást a Fidesz sem vetné el, de inkább Rózsa Sándor-adónak nevezné. Persze utóbbi megnevezés némi kockázatot is hordoz magában, mert kérdéses, hogy a nagy betyár a rabolt javak mekkora részét osztotta el a szegények között.