Vélemény

A távolságot mint üveggolyót... 3. ... még mindig vízen... Előző cikkünkben a dunai evezősök távolsági rekordjaival foglalkoztunk. A víz mint idegen, veszedelmes, leküzdendő közeg azonban az úszók fantáziájára is hatott. Csakhogy ebben az esetben nagyobbak voltak a fizikai és mentális akadályok. Mert bár a fáraók kora, az antikvitás, a lovagi eszmény és a reneszánsz kultúra is számos irodalmi forrást és személyes példát produkált az úszás mellett, az ember természetes viszolygása, ösztönös óvatossága egészen a modern időkig erősebbnek bizonyult.

Fafogás Mellékzöngék beleértve, ne kelljen válasszal fáradnom. Petőfi mondá, hogy aki nem tudja kifejezni egyebét, csak saját bánatát, örömét (a másoké is a miénk lenne ugyanis), a szent fát, a lantot (a bxyvdr-autopurcibórikus-szupersztater-orgonát-szintit) tegye félre, le, el.

E hét elején az ENSZ Biztonsági Tanácsa megkezdte a Kosovo jövőjéről szóló rendezési terv tárgyalását. Ezt a dokumentumot közel kétéves, nemzetközi közvetítéssel zajló szerb-albán tárgyalássorozat érlelte készre. Olyan is lett.

Bauer Tamás amolyan fordított iránytű: amerre ő az Északot mutatja, arrafelé biztosan megtalálhatjuk a Délt. Vele rendszeresen előfordul, hogy éppen fordítva van, mint ahogy ő mondja (lásd Fodor Gábor melletti korteskedését: Fodor, a fordulat jelöltje, Magyar Narancs, 2007. február 15.). Voltaképpen Fodor Gábor a múltba fordulást, Kóka János a jövőbe fordulást jelképezi; Fodor egy olyan kontinuitást, melyet éppen meg kellene szakítani, Kóka azt a megújulást, mely ama kontinuitást megszakítja.

"Kis János (egyed) megteremtett egy speciest ('az SZDSZ elnöke'), amelynek definícióját a párt az ő személyére szabta" - írta TGM 1991 végén, és fel is sorolt néhány ilyen jellemzőt: erkölcsi tekintélye van, a legokosabb ember Magyarországon, megvesztegethetetlen, minden szava számít, és szereti Brahms kamarazenéjét.

Hol és hova Vegyünk két mondatot: Gizi az asztalon feküdt és Gizi az asztalra feküdt. Látszólag hasonló szerkezetűek: van bennük egy alany (Gizi), egy helyhatározó (az asztalon/asztalra) és egy ige (feküdt). Mégis egészen más szerkezetűek.

Korlátbontások évadja Divatba jött a korlátbontás. Február első péntekén a Fidesz-frakció üléséről rohamozták meg érettnek mondott politikusok a parlament épületét védelmező kordont, mondván: nincs jogalapja és a közérdekkel is ellentétes, hogy egy közteret elzárjanak az utca polgárától. Négy hétre rá egy pénzügyi konferencián szintén érettnek látszó közgazdászok hívták korlátbontó rohamra a Nemzeti Bank frissen kinevezett, hivatalát még el sem foglaló elnökét.

Pedig voltaképpen tréningben vagyunk, demokratikus pályafutásunk edzéseinek visszatérő gyakorlata szembenézni az ilyesmivel. A habzó szájú hülyeséggel konkrétan; bár ezúttal nem zárható ki némi hátsó szándék sem - lehet, hogy épp az nyitja ki a bicskát a zsebünkben.

Szegény köztársasági elnök úr megint milyen buta helyzetbe keveredett, mintha vonzaná a bajt; hiába, hogy csak jót akar ő, olyan idétlen vége lett most is.

A magyar politikai közélet botránykultúrája naponta új áldozatokat szed. A menetrend mindig ugyanaz: az egyik oldal elővezet valamilyen megbotránkoztató hírt vagy információt, ami kellően dehonesztáló a másik oldalra nézve, mire az hasonló szellemben visszavág, a vita elfajul - a hallgatóság pedig politikai elkötelezettsége szerint felsorakozik az egymásnak feszülő álláspontok mögé.

A Fidesz erősen megnyerte az önkormányzati választásokat - és sehogyan sem nyerte meg az országgyűlésit korábban. Ki gondolta, hogy ez a két tény - kivált a megfelelő időrendbe rakva - érintetlenül hagyja a magyar színházi világot?

Heteken belül eldől, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) a versenyben maradt három kandidáló közül Olaszországnak, a lengyel-ukrán vagy a horvát-magyar párosnak adja-e a 2012-es Európa-bajnokság (Eb) megrendezési jogát.

Játék és küzdelem Japánban esélyem sem volt arra, hogy "ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak". Annyira látványosan bénáztam az evőpálcikákkal, hogy többnyire megszántak, és előkerítettek nekem valami bumfordi kanálszerűséget, hogy mégse haljak éhen.