A mindennapos kerékpáros legalább a reggeli hírekben meghallgatja a várható időjárásról szóló előrejelzéseket, bár ha igazán felkészült akar lenni, akkor naponta többször a radarképet is megnézi. Az idei nyár bővelkedett záporban, zivatarban, és lassan beköszönt az ősz, ami meg eleve esős évszak. Vagyis az a bringás, aki nem készül megfelelő szerkóval, napjában többször bőrig ázhat. De hogyan védekezhetünk az eső ellen?
Ha az ember ismeri az utat, nem siet, és fél kézzel is biztonságban elvezeti kerékpárját, akkor természetesen az esernyő a megoldás, különösen, ha a biciklis egyúttal cirkuszi akrobata is. Az esőkabát egy fokkal jobbnak tűnik, de ez csak csalóka látszat. Ha ugyanis nem takar be teljesen, akkor a lábak ronggyá áznak, ráadásul a túlságosan bő kapucniból nem lehet kilátni, ha meg kicsi, akkor minek?
Én inkább a kapucnis pulóver, vékony dzseki kombinációt választom, a lábamra pedig egy térd alá érő, a pedálozáshoz kétoldalt felsliccelt orkánszoknyát húzok a nadrágra, amit emberek közé érve gyorsan lekapok. (Ez télen a hideg ellen is elég hatásos.)
Váltóruhát nemigen cipel magával senki – legfeljebb, ha nagyon kis helyen elfér, vagy a munkahelye a második otthona. Viszont a vizes ruhát szárítgatni legalább olyan kényelmetlen (esetleg kínos) dolog, mint többször átöltözni pusztán az időjárás kedvéért.
| ||
Így a legjobb esővédő azért egyértelműen a lábat, táskát, fejet és kezet is beborító, nagyméretű esőponcsó. Ez alá bármi felvehető, és még a csomagtartón elhelyezkedő ridikül is megóvható vele – sőt beboríthatja akár az egész biciklit. Összehajtva kis helyen elfér, így mindig ott lapulhat a táskában váratlan, radaron előre nem látható esőzés esetére. A fekete színű poncsó jól illeszkedik az esős hangulathoz, és nyugodtan el lehet vele játszani egy dementort a gyereknek, de biztosan van ebből is virágos és átlátszó változat a divatmániásoknak. Ami a legfontosabb: ezzel valóban szárazon megússzuk.
Legalábbis, ha nem fúj a szél. Az esőt az arcunkba csapkodó, szempilla-lobogtató szelek ellen a szemüveg csak részben válik be, viszont védőálarcot még nem forgalmaznak. És mi legyen a cipővel? Kalucsnit csak azok használnak, akik mondjuk egy egész napos esőben is kénytelenek biciklizni, például a futárok, de tapasztalataim szerint még mindig szárazabb marad a cipőm a bringán, mintha gyalog tenném meg az utat. Nyáron mezítláb, strand- vagy flipfloppapucsban is egészen jól el lehet boldogulni, csak arra kell ügyelni, hogy megcsúszhat a lábunk a pedálon. Azért a papucsot ugyanúgy nem mondanánk praktikusnak, mint az őszi gumicsizmás megoldást.
Amiről viszont sokan megfeledkeznek, az a sárhányó: a jól felszerelt, normális hosszúságú és jól illeszkedő első és hátsó sárhányók talán a legfontosabbak a csapadékos időben, hiszen az ember nemcsak felülről ázik, hanem alulról is, sőt innen nem tiszta vizet kap, hanem az utca minden mocskát. Az első sárhányóhoz csatlakoztatható „laffantyú” hasznos kiegészítő lehet – mondanunk sem kell, hogy már ebből is léteznek márkás, profi cuccok, de barkácsban sem nagy kunszt ilyet előállítani, például gumilapból (vö. házi légycsapó), vagy akár egy műanyag flakonból kivágott ívvel.
Amikor esik, lehetőleg ne pakoljuk meg a csomagtartót, és kerüljük a száguldozást. Óvatosan kanyarodjunk, márványburkolaton és villamossíneknél különösen. És lehetőleg csak azokon a pocsolyákon gázoljunk át, amelyeket ismerünk, vagyis inkább kerüljük ki őket. Ha erre nincs lehetőség, akkor nyugodtan felemelheti az ember a két lábát oldalra kinyújtva, és pár méter hosszan újra gyerek lehet.
A bicikli jobb, ha fedett helyen parkol, ha ez nem megoldható, akkor legyen nálunk valami, amit az ülésre lehet tenni, hogy induláskor ne kelljen a nyerget törölgetni – egy nejlonzacskó is tökéletes lehet. Végül az sem árt, ha van nálunk egy kisebb törülköző is, hogy ne vizes kézzel és arccal essünk be a közértbe vagy a postára.
Esős napon autózni a fővárosban tényleg csak időmilliomosoknak ajánlott, mert azonnal dugók alakulnak ki, ahogy szemerkélni kezd. Buszra szállni, ázott emberek és csöpögő esernyők közé ékelődve tömegközlekedni szintén borzasztó. Úgyhogy még ilyen időjárási viszonyok között is a bringa a legjobb megoldás: gyorsabban eljutunk bárhová, mint gyalog, és minél gyorsabbak vagyunk, annál rövidebb ideig ázunk!
Persze továbbra is nagy talány, hogy a lassan vagy a gyorsan bicikliző ember ázik-e meg jobban egységnyi idő alatt.
