BMX banditák
| ||
Nicole Kidman még évekre volt attól, hogy Hollywood hókirálynője legyen, amikor elfoglalta kiemelt helyét a magyar ifjúság szertelen szívében. Nekünk ő volt – és ő is marad – az a vagány vörös csaj, aki ebben az önfeledt bohóságban együtt teker a srácokkal, akik szembeszállnak a malacálarcban tevékenykedő banditákkal; aki nem fél semmitől, s ha kell, még a vizes csúszdán is simán lezúz a bringájával. A kiskamaszos vágynak azonban távolról sem ő volt ebben a filmben az egyetlen fontos tárgya. Ott voltak még azok a kék, piros, sárga kerekű, csillagküllős szépségek is, amelyek legalább olyan sokat jelentettek a 80-as években öntudatra ébredt generációnak, mint a fénykard, a légdeszka vagy a nuncsaku. A BMX fényét ráadásul nagyban emelte, hogy a többivel ellentétben ezt azért ki lehetett valahogy sírni anyuból.
E.T. – A földönkívüli
Ezt a minden túlzás nélkül varázslatosnak nevezhető jelenetet az is jól ismeri, aki magát a filmet nem látta. Elliott és kis barátai a rendőrök elől menekülnek bicóikon, és amikor már úgy tűnik, nincs kiút, az imádni való földönkívüli a levegőbe repíti a srácokat, akik aztán elkerekeznek az égben a lemenő nap aranyló korongja előtt. A filmes hatásvadászat Sixtus-kápolnájában járunk ekkor, ráadásul nem is először – hisz Elliott és űrbarátja egy éjszakai jelenetben már eltekert egyszer a Hold előtt is, de úgy, hogy közben egyetlen bringás, nem bringás, fiú, lány, gyermek és felnőtt néző szeme sem maradhatott szárazon.
Filmművészet két keréken
| ||
Azt mondják, ha egy film nem nevetteti vagy ríkatja meg a közönséget, az nem is film igazán, s bár vannak ennél árnyaltabb megközelítései is a kicsit fellengzősen hetedik művészetnek hívott művészeti iparágnak, érdemben nem tudnánk megcáfolni a fentiek igazát. A második világháborúból kilábaló filmművészet biciklisfronton is e két irányból vette be Európát. Mert nincs is annál szívszorítóbb, ahogy a Biciklitolvajok apa-fiú párosa a neorealizmus legszebb képsorain áttrappolva ellopott biciklijüket keresik a fekete-fehér Rómában (Vittorio Sica filmjében). És még ugyanebben az évben (1948) Jacques Tati is biciklire pattant, hogy örök emléket állítson a biciklis postásoknak a Kisvárosi ünnepben, de hogy a könny-mosoly egyensúly ne boruljon fel a világban, ő nem a szegények és kiszolgáltatottak felemelő nyomorúságát tárta a világ elé, csupán egy derűt fakasztó szerzettel, egy amerikai kézbesítési módszerekkel próbálkozó burleszkalkalmazottal járult hozzá az egyetemes filmművészethez.
Monella
| ||
Tinto Brass életművében semmiképpen sem a bicikli a visszatérő elem, hanem a tekerés, és mindaz, ami azt megelőzi – úgy emberileg, mint szakmailag. Így hát egy kicsit keresgélni kellett, hogy hol érnek össze az olasz filmművészet legkerekebb női ülepei a bringákkal, de az öreg Tinto e téren sem hagyott cserben minket; a helyi pék és a biciklit oly frivolan megülő Lola egybekelésének (és a tészták kelésének) történetét megörökítő Monella szállítja a kerekded idomokat és a régi, jól bevált biciklialkatrészeket. A kortárs filmművészet egyik legélettelibb biciklis plakátját is Tintónak és Lolának köszönhetjük. Köszönjük!
Sörgyári capriccio
| ||
Mióta az emberiség rájött, hogy a bicikli akkor működik, ha a lábunk közé kapjuk, azóta a művészet hajlamos kizárólag erotikus tárgyként kezelni szegény drótszamarat. Jiří Menzel alapjáraton is a járt utak élversenyzője, így nem lehet csodálkozni, hogy ő sem gondolja máshogy. Így aztán Mariska száguld mind a két kerekén, dalmahodó fürtjei úsznak utána a légtérben, s a férfinép csorgatja a nyálát. Mígnem egy szép napon be nem köszönt a kurtítás kora: s röpül ismét a hajzat, ezúttal a borbélyüzem padlójára. S ez már pumpáért és fenekelésért kiált! És csak csorog, csorog megint az a sok férfinyál. Biciklizni női sport, de nem veszélytelen.
+1: Szerelmes biciklisták
| ||
Az volt a szép idő, amikor várt a Balaton, és még Bacsó Péter is fiatalembernek számított, Szörényi Leventét is csak a Táskarádió érdekelte, s lövése sem volt arról, merre van eltemetve a szívcsakra, pláne hogy kell odamenni biciklivel. Nos, pont ezért, a visszahozhatatlan fiatalságért oly kedves emlék a Szerelmes biciklisták, meg azért, mert ez a mű adta a magyar filmművészetnek minden idők második legjobb címét. Tudtuk, hogy megkérdezik, ezért eláruljuk, a legjobb cím a Bicikli Háber.
