„Budapesten volt egy reményünk”

Veló Világ

I bike Budapest néven rendezik szombaton azt a bringás felvonulást, amit a Critical Mass óta hiányolnak oly sokan. A Magyar Kerékpárosklub elnöke szerint most csak az lesz a mondanivaló, hogy „gyerünk, legyünk együtt, bringázzunk egy jót, élvezzük a csodás Budapestet”. Ezek szerint nincs is miért demonstrálni?

Pár hete beszélgettünk László Jánossal az akkor még csak körvonalazódó I bike Budapestről, abból a cikkből, illetve itt mindent megtudhatnak a felvonulásról.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben.

László János: Budapesten volt egy reményünk: amikor a BKK megalakult és Vitézy Dávid átvette a közlekedésfejlesztést, mi is véráldozatot hoztunk, az egyik saját mérnökünk ott dolgozott tovább, és egészen az utolsó pillanatig vitte a kerékpárosügyet. Akkor úgy éreztük, a sok-sok vita ellenére lehet, hogy pár év múlva a Kerékpárosklubnak Budapesten már semmi dolga nem lesz, mert Vitézy hasonlóképp gondolkodott a közlekedésről, mint mi. Ennek az a lényege, hogy nem a kerékpározást, a buszozást stb. kell fejleszteni külön-külön, hanem a közlekedést integráltan. Mindez elindult, és ez egy óriási dolog, de most ez a folyamat talán lelassult vagy megállt, nem tudjuk, mindenesetre a nyugalmunk elveszett a tekintetben, hogy Budapesten már semmi dolgunk nincsen, koncentrálhatunk a vidéki városokra. Most készítünk elő egy beszélgetést, egy találkozót a városvezetéssel, hogy megtudjuk, mi van azokkal a tervekkel, koncepciókkal, határozatokkal és konkrét időhöz kötött megvalósulásokkal, amelyekről az eddigi vezetés alatt szó volt. Egyébként vidéken sokkal rosszabb a helyzet. De mindezt különválasztjuk, nem kötjük össze a biciklis felvonulással.

magyarnarancs.hu: Mondana példát a fejlesztésekről, amelyek a megbeszélés tárgyát képezhetik?

LJ: Nyilvános koncepciók és tervek léteznek, mondjuk ilyen a Balázs Mór-terv, amit a közgyűlés tavaly nagy csinnadrattával elfogadott, és amely nagyon pontosan rögzíti, hogy 2030-ig miknek, milyen elvek mentén kellene megvalósulni. Ennek a lépéseit, a konkrét ütemezett programokat és terveket nagyon kellene már látni.

false

 

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Ezek szerint nem látjuk?

LJ: Ezért kezdeményezzük a találkozót, hogy lássuk. Egyelőre nem látjuk, de nem biztos, hogy azért, mert nincs, lehet, hogy csak rossz a szemünk vagy más szemüveget kell felvennünk. A Balázs Mór-terv a nagy egészről szól, de vannak ennek már részei, például a közbiciklihez, a Bubihoz kapcsolódó intézkedési tervcsomag, ami három ütemben határozta meg a fejlesztést Budapesten, ami szerint a Bubi hatásterületén át kell alakítani a közlekedést olyanná, hogy lehessen ott kényelmesen, akadálymentesen és biztonságosan biciklizni kezdőnek és haladónak egyaránt. Nem hogy csak úgy felrakok a járdára a körúton néhány biciklit, aztán menjen mindenki, aki ahogy tud. Kellenek a konkrét engedélyes tervek, közbeszerzések, kivitelezések, ezek folynak, de nem abban az ütemben, mint ahogy ez elhatároztatott. Ráadásul ezek még csak az első ütem részei, nem látjuk, hogy mi van a második, harmadik ütemben meghatározottakkal, ezek azok, amiknek még a tervezése sem indult meg. Ezekben az ütemtervekben van meghatározva, hogy mit kell tenni azokon a területeken, amik már ma is súlyos problémát jelentenek a kerékpáros közlekedésben Budapesten a főútvonalak, hidak kerékpározhatósága érdekében. Ez csak a keret, a Bubi intézkedési terve – ha megvalósulna – elég lenne ahhoz, hogy Budapest egy igazán jól kerékpározható város legyen.

magyarnarancs.hu: Mennyire elégedett egyébként a Bubi eddigi működésével?

LJ: Megszületett. Tényleg szuper. 2009 óta az volt az álmunk, hogy Budapesten közbicikli legyen. Van. Működik, nem lopják és nem rongálják, ezek nagyon nagy dolgok, mert ezek voltak a legnagyobb félelmek. Használják, ez is nagy dolog. Nem tudjuk, hogy fogják idén használni, de az induló időszakban sokan próbálták ki, sokan bicikliztek vele. Van pár javítanivaló: az egyik legfontosabb az, hogy tartunk attól, hogy nem a kívánatos célt és nem a kívánatos célcsoportot éri el. A közbicikli, a public bike, az a public transport system, vagyis a közösségi közlekedési rendszer része. A közbicikliknek az a célja, hogy a közösségi közlekedésre átültesse az egyéni gépjárművel közlekedőket. Nem az a cél, hogy mondjuk busz helyett a biciklit használják, hanem az, hogy aki eddig autóval járt nem tudom honnan, az inkább jöjjön be a városba egy darabon a gyönyörű, légkondis, internetes busszal, villamossal, vonattal (ha van ilyen), és az utolsó pár kilométert, métert, azt a közbringával tegye meg, hiszen nem véletlen, hogy a rendszer angol neve az, hogy last mile. Azt gondoljuk, hogy az itteni rendszer egyelőre nem ezt szolgálja. Ennek több oka is van: az egyik minden bizonnyal az árképzés, ami a turisták kiszolgálását preferálja, a másik a mennyiség, a kihelyezett biciklik száma, a hálózat mérete. És hát van még egy probléma, ez a Bubik súlya: meggyőződésünk ugyanis, hogy ezt valamilyen módon csökkenteni kell. Ezek a problémáink, de ha egészében nézzük, akkor egyébként nagyon klassz, hogy van közbringa, van Bubi.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.