„Budapesten volt egy reményünk”

Veló Világ

I bike Budapest néven rendezik szombaton azt a bringás felvonulást, amit a Critical Mass óta hiányolnak oly sokan. A Magyar Kerékpárosklub elnöke szerint most csak az lesz a mondanivaló, hogy „gyerünk, legyünk együtt, bringázzunk egy jót, élvezzük a csodás Budapestet”. Ezek szerint nincs is miért demonstrálni?

Pár hete beszélgettünk László Jánossal az akkor még csak körvonalazódó I bike Budapestről, abból a cikkből, illetve itt mindent megtudhatnak a felvonulásról.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben.

László János: Budapesten volt egy reményünk: amikor a BKK megalakult és Vitézy Dávid átvette a közlekedésfejlesztést, mi is véráldozatot hoztunk, az egyik saját mérnökünk ott dolgozott tovább, és egészen az utolsó pillanatig vitte a kerékpárosügyet. Akkor úgy éreztük, a sok-sok vita ellenére lehet, hogy pár év múlva a Kerékpárosklubnak Budapesten már semmi dolga nem lesz, mert Vitézy hasonlóképp gondolkodott a közlekedésről, mint mi. Ennek az a lényege, hogy nem a kerékpározást, a buszozást stb. kell fejleszteni külön-külön, hanem a közlekedést integráltan. Mindez elindult, és ez egy óriási dolog, de most ez a folyamat talán lelassult vagy megállt, nem tudjuk, mindenesetre a nyugalmunk elveszett a tekintetben, hogy Budapesten már semmi dolgunk nincsen, koncentrálhatunk a vidéki városokra. Most készítünk elő egy beszélgetést, egy találkozót a városvezetéssel, hogy megtudjuk, mi van azokkal a tervekkel, koncepciókkal, határozatokkal és konkrét időhöz kötött megvalósulásokkal, amelyekről az eddigi vezetés alatt szó volt. Egyébként vidéken sokkal rosszabb a helyzet. De mindezt különválasztjuk, nem kötjük össze a biciklis felvonulással.

magyarnarancs.hu: Mondana példát a fejlesztésekről, amelyek a megbeszélés tárgyát képezhetik?

LJ: Nyilvános koncepciók és tervek léteznek, mondjuk ilyen a Balázs Mór-terv, amit a közgyűlés tavaly nagy csinnadrattával elfogadott, és amely nagyon pontosan rögzíti, hogy 2030-ig miknek, milyen elvek mentén kellene megvalósulni. Ennek a lépéseit, a konkrét ütemezett programokat és terveket nagyon kellene már látni.

false

 

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Ezek szerint nem látjuk?

LJ: Ezért kezdeményezzük a találkozót, hogy lássuk. Egyelőre nem látjuk, de nem biztos, hogy azért, mert nincs, lehet, hogy csak rossz a szemünk vagy más szemüveget kell felvennünk. A Balázs Mór-terv a nagy egészről szól, de vannak ennek már részei, például a közbiciklihez, a Bubihoz kapcsolódó intézkedési tervcsomag, ami három ütemben határozta meg a fejlesztést Budapesten, ami szerint a Bubi hatásterületén át kell alakítani a közlekedést olyanná, hogy lehessen ott kényelmesen, akadálymentesen és biztonságosan biciklizni kezdőnek és haladónak egyaránt. Nem hogy csak úgy felrakok a járdára a körúton néhány biciklit, aztán menjen mindenki, aki ahogy tud. Kellenek a konkrét engedélyes tervek, közbeszerzések, kivitelezések, ezek folynak, de nem abban az ütemben, mint ahogy ez elhatároztatott. Ráadásul ezek még csak az első ütem részei, nem látjuk, hogy mi van a második, harmadik ütemben meghatározottakkal, ezek azok, amiknek még a tervezése sem indult meg. Ezekben az ütemtervekben van meghatározva, hogy mit kell tenni azokon a területeken, amik már ma is súlyos problémát jelentenek a kerékpáros közlekedésben Budapesten a főútvonalak, hidak kerékpározhatósága érdekében. Ez csak a keret, a Bubi intézkedési terve – ha megvalósulna – elég lenne ahhoz, hogy Budapest egy igazán jól kerékpározható város legyen.

magyarnarancs.hu: Mennyire elégedett egyébként a Bubi eddigi működésével?

LJ: Megszületett. Tényleg szuper. 2009 óta az volt az álmunk, hogy Budapesten közbicikli legyen. Van. Működik, nem lopják és nem rongálják, ezek nagyon nagy dolgok, mert ezek voltak a legnagyobb félelmek. Használják, ez is nagy dolog. Nem tudjuk, hogy fogják idén használni, de az induló időszakban sokan próbálták ki, sokan bicikliztek vele. Van pár javítanivaló: az egyik legfontosabb az, hogy tartunk attól, hogy nem a kívánatos célt és nem a kívánatos célcsoportot éri el. A közbicikli, a public bike, az a public transport system, vagyis a közösségi közlekedési rendszer része. A közbicikliknek az a célja, hogy a közösségi közlekedésre átültesse az egyéni gépjárművel közlekedőket. Nem az a cél, hogy mondjuk busz helyett a biciklit használják, hanem az, hogy aki eddig autóval járt nem tudom honnan, az inkább jöjjön be a városba egy darabon a gyönyörű, légkondis, internetes busszal, villamossal, vonattal (ha van ilyen), és az utolsó pár kilométert, métert, azt a közbringával tegye meg, hiszen nem véletlen, hogy a rendszer angol neve az, hogy last mile. Azt gondoljuk, hogy az itteni rendszer egyelőre nem ezt szolgálja. Ennek több oka is van: az egyik minden bizonnyal az árképzés, ami a turisták kiszolgálását preferálja, a másik a mennyiség, a kihelyezett biciklik száma, a hálózat mérete. És hát van még egy probléma, ez a Bubik súlya: meggyőződésünk ugyanis, hogy ezt valamilyen módon csökkenteni kell. Ezek a problémáink, de ha egészében nézzük, akkor egyébként nagyon klassz, hogy van közbringa, van Bubi.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."