„Budapesten volt egy reményünk”

Veló Világ

I bike Budapest néven rendezik szombaton azt a bringás felvonulást, amit a Critical Mass óta hiányolnak oly sokan. A Magyar Kerékpárosklub elnöke szerint most csak az lesz a mondanivaló, hogy „gyerünk, legyünk együtt, bringázzunk egy jót, élvezzük a csodás Budapestet”. Ezek szerint nincs is miért demonstrálni?

Pár hete beszélgettünk László Jánossal az akkor még csak körvonalazódó I bike Budapestről, abból a cikkből, illetve itt mindent megtudhatnak a felvonulásról.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben.

László János: Budapesten volt egy reményünk: amikor a BKK megalakult és Vitézy Dávid átvette a közlekedésfejlesztést, mi is véráldozatot hoztunk, az egyik saját mérnökünk ott dolgozott tovább, és egészen az utolsó pillanatig vitte a kerékpárosügyet. Akkor úgy éreztük, a sok-sok vita ellenére lehet, hogy pár év múlva a Kerékpárosklubnak Budapesten már semmi dolga nem lesz, mert Vitézy hasonlóképp gondolkodott a közlekedésről, mint mi. Ennek az a lényege, hogy nem a kerékpározást, a buszozást stb. kell fejleszteni külön-külön, hanem a közlekedést integráltan. Mindez elindult, és ez egy óriási dolog, de most ez a folyamat talán lelassult vagy megállt, nem tudjuk, mindenesetre a nyugalmunk elveszett a tekintetben, hogy Budapesten már semmi dolgunk nincsen, koncentrálhatunk a vidéki városokra. Most készítünk elő egy beszélgetést, egy találkozót a városvezetéssel, hogy megtudjuk, mi van azokkal a tervekkel, koncepciókkal, határozatokkal és konkrét időhöz kötött megvalósulásokkal, amelyekről az eddigi vezetés alatt szó volt. Egyébként vidéken sokkal rosszabb a helyzet. De mindezt különválasztjuk, nem kötjük össze a biciklis felvonulással.

magyarnarancs.hu: Mondana példát a fejlesztésekről, amelyek a megbeszélés tárgyát képezhetik?

LJ: Nyilvános koncepciók és tervek léteznek, mondjuk ilyen a Balázs Mór-terv, amit a közgyűlés tavaly nagy csinnadrattával elfogadott, és amely nagyon pontosan rögzíti, hogy 2030-ig miknek, milyen elvek mentén kellene megvalósulni. Ennek a lépéseit, a konkrét ütemezett programokat és terveket nagyon kellene már látni.

false

 

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Ezek szerint nem látjuk?

LJ: Ezért kezdeményezzük a találkozót, hogy lássuk. Egyelőre nem látjuk, de nem biztos, hogy azért, mert nincs, lehet, hogy csak rossz a szemünk vagy más szemüveget kell felvennünk. A Balázs Mór-terv a nagy egészről szól, de vannak ennek már részei, például a közbiciklihez, a Bubihoz kapcsolódó intézkedési tervcsomag, ami három ütemben határozta meg a fejlesztést Budapesten, ami szerint a Bubi hatásterületén át kell alakítani a közlekedést olyanná, hogy lehessen ott kényelmesen, akadálymentesen és biztonságosan biciklizni kezdőnek és haladónak egyaránt. Nem hogy csak úgy felrakok a járdára a körúton néhány biciklit, aztán menjen mindenki, aki ahogy tud. Kellenek a konkrét engedélyes tervek, közbeszerzések, kivitelezések, ezek folynak, de nem abban az ütemben, mint ahogy ez elhatároztatott. Ráadásul ezek még csak az első ütem részei, nem látjuk, hogy mi van a második, harmadik ütemben meghatározottakkal, ezek azok, amiknek még a tervezése sem indult meg. Ezekben az ütemtervekben van meghatározva, hogy mit kell tenni azokon a területeken, amik már ma is súlyos problémát jelentenek a kerékpáros közlekedésben Budapesten a főútvonalak, hidak kerékpározhatósága érdekében. Ez csak a keret, a Bubi intézkedési terve – ha megvalósulna – elég lenne ahhoz, hogy Budapest egy igazán jól kerékpározható város legyen.

magyarnarancs.hu: Mennyire elégedett egyébként a Bubi eddigi működésével?

LJ: Megszületett. Tényleg szuper. 2009 óta az volt az álmunk, hogy Budapesten közbicikli legyen. Van. Működik, nem lopják és nem rongálják, ezek nagyon nagy dolgok, mert ezek voltak a legnagyobb félelmek. Használják, ez is nagy dolog. Nem tudjuk, hogy fogják idén használni, de az induló időszakban sokan próbálták ki, sokan bicikliztek vele. Van pár javítanivaló: az egyik legfontosabb az, hogy tartunk attól, hogy nem a kívánatos célt és nem a kívánatos célcsoportot éri el. A közbicikli, a public bike, az a public transport system, vagyis a közösségi közlekedési rendszer része. A közbicikliknek az a célja, hogy a közösségi közlekedésre átültesse az egyéni gépjárművel közlekedőket. Nem az a cél, hogy mondjuk busz helyett a biciklit használják, hanem az, hogy aki eddig autóval járt nem tudom honnan, az inkább jöjjön be a városba egy darabon a gyönyörű, légkondis, internetes busszal, villamossal, vonattal (ha van ilyen), és az utolsó pár kilométert, métert, azt a közbringával tegye meg, hiszen nem véletlen, hogy a rendszer angol neve az, hogy last mile. Azt gondoljuk, hogy az itteni rendszer egyelőre nem ezt szolgálja. Ennek több oka is van: az egyik minden bizonnyal az árképzés, ami a turisták kiszolgálását preferálja, a másik a mennyiség, a kihelyezett biciklik száma, a hálózat mérete. És hát van még egy probléma, ez a Bubik súlya: meggyőződésünk ugyanis, hogy ezt valamilyen módon csökkenteni kell. Ezek a problémáink, de ha egészében nézzük, akkor egyébként nagyon klassz, hogy van közbringa, van Bubi.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.