I Bike Budapest – Több mint kritikus tömeg

  • L.T.
  • 2015. április 25.

Veló Világ

Pontosan délután négykor rajtolt el a Közraktár utca–Kinizsi utca sarkáról az idei első nagy bringás felvonulás, az I Bike Budapest. Ezrek pattantak nyeregbe.
false

 

Fotók: Draskovics Ádám képei

Amióta a Critical Mass megszűnt, a kérdésről heves viták folytak az elnökségünkön belül, az én álláspontom úgy szólt, nem biztos, hogy abba kellett volna hagyni, vagy ha már abbahagytuk, akkor rendesen, végleg kellett volna. Van erre egy nagyon erős igény Budapesten, és nem csak az ún. bringásokban. Amikor néztük a felvonulást, ott annyiféle ember volt: gyerekek, fiatalok és idősek, mozgalmárok és nem mozgalmárok; mindenki azt érezte ott, hogy „de jó együtt bringázni”. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Persze mondtuk, hogy mi nem vagyunk rendezvényszervező cég, meg szórakoztató intézmény sem, de úgy tűnik, muszáj csinálni – mondta a Narancsnak egy hónapja László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke, az akkor még csak körvonalazódó, I Bike Budapest nevű biciklis felvonulásról, de háromnegyed órával a rajt előtt látszott rajta, ennyi emberre ő sem számított.

false

Valószínűleg még soha sem volt ennyi ember egyszerre (bicikli nélkül sem) a Bakáts téren, ahová a gyülekezőt hirdették, csak a narancssárga pólós rendezők megtöltötték teljes szélességében a „bevezető” Bakáts utcát egészen a Közraktár utcáig. A rajtra a Közraktár utca és a Kinizsi utca sarkán került sor, ám mielőtt Gajus Scheltema holland nagykövet elindította volna a menetet, sor került egy előzetes bicikliemelésre is.

false


Noha a szervezők hangsúlyozták – mivel a Critical Mass elérte célját, hiszen felhívta a figyelmet arra, mekkora igény van a biciklizésre –, hogy az I Bike Budapest nem demonstráció, hanem vidám felvonulás, családi program, ezer szónál többet mondott az a tömeg, amely ismét megmutatta, hogy olyan Budapesten szeretné élni és közlekedni, ami a kerékpárosok pártján is áll.

false

 

Lemértük, az első és az utolsó felvonuló rajtja között pontosan háromnegyed óra telt el, az indulók a Közraktár utcát teljes szélességében megtöltötték. Ezen a videón még csak a rendezők vonulnak fel a starthelyre:

De ez már a valódi indulás.

Kossuth Lajos utca, 18 óra körül, kissé szétszakadt a mezőny.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.