Amióta a Critical Mass megszűnt, a kérdésről heves viták folytak az elnökségünkön belül, az én álláspontom úgy szólt, nem biztos, hogy abba kellett volna hagyni, vagy ha már abbahagytuk, akkor rendesen, végleg kellett volna. Van erre egy nagyon erős igény Budapesten, és nem csak az ún. bringásokban. Amikor néztük a felvonulást, ott annyiféle ember volt: gyerekek, fiatalok és idősek, mozgalmárok és nem mozgalmárok; mindenki azt érezte ott, hogy „de jó együtt bringázni”. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Persze mondtuk, hogy mi nem vagyunk rendezvényszervező cég, meg szórakoztató intézmény sem, de úgy tűnik, muszáj csinálni – mondta a Narancsnak egy hónapja László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke, az akkor még csak körvonalazódó, I Bike Budapest nevű biciklis felvonulásról, de háromnegyed órával a rajt előtt látszott rajta, ennyi emberre ő sem számított.
| |||||
Valószínűleg még soha sem volt ennyi ember egyszerre (bicikli nélkül sem) a Bakáts téren, ahová a gyülekezőt hirdették, csak a narancssárga pólós rendezők megtöltötték teljes szélességében a „bevezető” Bakáts utcát egészen a Közraktár utcáig. A rajtra a Közraktár utca és a Kinizsi utca sarkán került sor, ám mielőtt Gajus Scheltema holland nagykövet elindította volna a menetet, sor került egy előzetes bicikliemelésre is.
| ||
Noha a szervezők hangsúlyozták – mivel a Critical Mass elérte célját, hiszen felhívta a figyelmet arra, mekkora igény van a biciklizésre –, hogy az I Bike Budapest nem demonstráció, hanem vidám felvonulás, családi program, ezer szónál többet mondott az a tömeg, amely ismét megmutatta, hogy olyan Budapesten szeretné élni és közlekedni, ami a kerékpárosok pártján is áll.
| ||
De ez már a valódi indulás.
Kossuth Lajos utca, 18 óra körül, kissé szétszakadt a mezőny.
