„Muszáj csinálni” – Critical Mass helyett itt az új bringás felvonulás!

Veló Világ

I bike Budapest néven hirdették meg áprilisra azt a biciklis-örömünnepet, amit a Critical Mass óta hiányol a bringástársadalom. A közös buliról beszélgettünk a Magyar Kerékpárosklub elnökével, László Jánossal.

magyarnarancs.hu: 2013-ban szervezték meg biciklis aktivisták az utolsó Critical Mass (CM) felvonulást. Akkor úgy tűnt, nem lesz több közös bringázás, ám áprilisban a CM egyfajta alternatív folytatásaként startol – immár a Magyar Kerékpárosklub szervezésében – az I bike Budapest. Miért döntöttek úgy, hogy mégis kell egy közös bringásbuli?

László János: Nem biztos, hogy én vagyok a legmegfelelőbb, hogy erre válaszoljak, de megpróbálom. Amióta a CM megszűnt, a kérdésről heves viták folytak az elnökségünkön belül, az én álláspontom úgy szólt, nem biztos, hogy abba kellett volna hagyni, vagy ha már abbahagytuk, akkor rendesen, végleg kellett volna. Van erre egy nagyon erős igény Budapesten, és nem csak az ún. bringásokban. Amikor néztük a felvonulást, ott annyi féle ember volt: gyerekek, fiatalok és idősek, mozgalmárok és nem mozgalmárok; mindenki azt érezte ott, hogy „de jó együtt bringázni”. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Persze mondtuk, hogy mi nem vagyunk rendezvényszervező cég, meg szórakoztató intézmény sem, de úgy tűnik, muszáj csinálni. És szükséges is – azon kívül, hogy sok ember érezze jól magát –, mert a körülöttünk lévő nagyon sok aktivista, régi CM szervező nagyon szeretne valamit együtt csinálni. A CM mindig közösségformáló dolog volt, sok száz aktivista csinálta, megbeszélte, bulizott, aztán vissza-visszatértünk… Ez egy igazi önkéntes, közösségformáló erő, erre meg a Magyar Kerékpárosklubnak is igen nagy szüksége van. Így hát megszületett, hogy lesz CM, de nem CM lesz, hanem I bike Budapest. De ha az újságíró megkérdezi, hogy de akkor mi a különbség a CM és e között, egyelőre nem nagyon tudnék választ adni. A megbeszélt válaszunk az, hogy „hát ez egy buli”.

magyarnarancs.hu: Milyen módon mutatkoztak a CM iránti igények?

LJ: Mindannyiunkat, akik ebben aktívan részt vettek, kerestek telefonon és személyesen, megszólítottak az utcán, amikor abbahagytuk, akkor telefonok és levelek százai érkeztek, persze ez csillapodott, de most is van ilyen, és az aktivista körökben ez újra meg újra felmerülő kérdés volt, hogy miért nem csináljuk. Amikor végül is megszületett a döntés, mindenki borzasztó lelkesen vetette bele magát. Amikor létrehoztuk a Facebook-on az I bike Budapest oldalát, az első órában ötezren lájkolták – úgy tűnik, erre tényleg van egy nagyon erős igény.

false

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Lesz az I bike Budapestnek demonstratív jellege?

LJ: Nem szeretnénk demonstrációként gondolni rá.

magyarnarancs.hu: Ez azt jelenti, hogy nincs is ilyesmire szükség? Megmutatni megint, újra, hogy mennyien bringáznak?

LJ: Itt a tavasz, egy-két héten belül dugig lesznek az utak a biciklisekkel. Nem hiszem, hogy ezt nagyon mutogatni kellene. Nem szeretnénk demonstrációt, nincsenek követeléseink, tényleg csak egy örömünnepet szeretnénk. Az útvonalat is úgy állítottuk össze, hogy jól lehessek biciklizni, együtt lenni (19 kilométer a Bakáts tértől – a Pesti rakpart végig, a Hélia szállóig – aztán jöhet a Dózsa György út – Hősök tere – Andrássy út – Oktogon – Nagykörút – Rákóczi út – Erzsébet híd – Alagút – Lánchíd – Pesti rakpart – Margit híd – végül pedig a Margit-sziget – C. D.), de szerintem egyébként bárki, aki részt vett az eddigi hasonló biciklizéseken ezt érzékelte, ezek a biciklizésről szóltak, akkor is, ha mindegyiknek volt valami mondanivalója. Most az lesz a mondanivaló, hogy „gyerünk, legyünk együtt, bringázzunk egy jót, élvezzük a csodás Budapestet.

magyarnarancs.hu: Akkor a politika irányába sincs miért demonstrálni? Már nem kell felhívni a figyelmet arra, mennyien bringáznak, éppen ezért milyen és mennyi fejlesztésre lenne például szükség?

LJ: De igen, és akkor rögtön ki is bújok a Budapest-keretből, mert bár ez egy budapesti esemény, nagyon nagy szükség van arra, hogy a politika, a szakpolitika gondolkodásán változtassunk, mert nagyon messze vagyunk még attól, hogy hátradőlhessünk, és azt mondhassuk, nekünk itt már semmi dolgunk nincs.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.