„Muszáj csinálni” – Critical Mass helyett itt az új bringás felvonulás!

Veló Világ

I bike Budapest néven hirdették meg áprilisra azt a biciklis-örömünnepet, amit a Critical Mass óta hiányol a bringástársadalom. A közös buliról beszélgettünk a Magyar Kerékpárosklub elnökével, László Jánossal.

magyarnarancs.hu: 2013-ban szervezték meg biciklis aktivisták az utolsó Critical Mass (CM) felvonulást. Akkor úgy tűnt, nem lesz több közös bringázás, ám áprilisban a CM egyfajta alternatív folytatásaként startol – immár a Magyar Kerékpárosklub szervezésében – az I bike Budapest. Miért döntöttek úgy, hogy mégis kell egy közös bringásbuli?

László János: Nem biztos, hogy én vagyok a legmegfelelőbb, hogy erre válaszoljak, de megpróbálom. Amióta a CM megszűnt, a kérdésről heves viták folytak az elnökségünkön belül, az én álláspontom úgy szólt, nem biztos, hogy abba kellett volna hagyni, vagy ha már abbahagytuk, akkor rendesen, végleg kellett volna. Van erre egy nagyon erős igény Budapesten, és nem csak az ún. bringásokban. Amikor néztük a felvonulást, ott annyi féle ember volt: gyerekek, fiatalok és idősek, mozgalmárok és nem mozgalmárok; mindenki azt érezte ott, hogy „de jó együtt bringázni”. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Persze mondtuk, hogy mi nem vagyunk rendezvényszervező cég, meg szórakoztató intézmény sem, de úgy tűnik, muszáj csinálni. És szükséges is – azon kívül, hogy sok ember érezze jól magát –, mert a körülöttünk lévő nagyon sok aktivista, régi CM szervező nagyon szeretne valamit együtt csinálni. A CM mindig közösségformáló dolog volt, sok száz aktivista csinálta, megbeszélte, bulizott, aztán vissza-visszatértünk… Ez egy igazi önkéntes, közösségformáló erő, erre meg a Magyar Kerékpárosklubnak is igen nagy szüksége van. Így hát megszületett, hogy lesz CM, de nem CM lesz, hanem I bike Budapest. De ha az újságíró megkérdezi, hogy de akkor mi a különbség a CM és e között, egyelőre nem nagyon tudnék választ adni. A megbeszélt válaszunk az, hogy „hát ez egy buli”.

magyarnarancs.hu: Milyen módon mutatkoztak a CM iránti igények?

LJ: Mindannyiunkat, akik ebben aktívan részt vettek, kerestek telefonon és személyesen, megszólítottak az utcán, amikor abbahagytuk, akkor telefonok és levelek százai érkeztek, persze ez csillapodott, de most is van ilyen, és az aktivista körökben ez újra meg újra felmerülő kérdés volt, hogy miért nem csináljuk. Amikor végül is megszületett a döntés, mindenki borzasztó lelkesen vetette bele magát. Amikor létrehoztuk a Facebook-on az I bike Budapest oldalát, az első órában ötezren lájkolták – úgy tűnik, erre tényleg van egy nagyon erős igény.

false

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Lesz az I bike Budapestnek demonstratív jellege?

LJ: Nem szeretnénk demonstrációként gondolni rá.

magyarnarancs.hu: Ez azt jelenti, hogy nincs is ilyesmire szükség? Megmutatni megint, újra, hogy mennyien bringáznak?

LJ: Itt a tavasz, egy-két héten belül dugig lesznek az utak a biciklisekkel. Nem hiszem, hogy ezt nagyon mutogatni kellene. Nem szeretnénk demonstrációt, nincsenek követeléseink, tényleg csak egy örömünnepet szeretnénk. Az útvonalat is úgy állítottuk össze, hogy jól lehessek biciklizni, együtt lenni (19 kilométer a Bakáts tértől – a Pesti rakpart végig, a Hélia szállóig – aztán jöhet a Dózsa György út – Hősök tere – Andrássy út – Oktogon – Nagykörút – Rákóczi út – Erzsébet híd – Alagút – Lánchíd – Pesti rakpart – Margit híd – végül pedig a Margit-sziget – C. D.), de szerintem egyébként bárki, aki részt vett az eddigi hasonló biciklizéseken ezt érzékelte, ezek a biciklizésről szóltak, akkor is, ha mindegyiknek volt valami mondanivalója. Most az lesz a mondanivaló, hogy „gyerünk, legyünk együtt, bringázzunk egy jót, élvezzük a csodás Budapestet.

magyarnarancs.hu: Akkor a politika irányába sincs miért demonstrálni? Már nem kell felhívni a figyelmet arra, mennyien bringáznak, éppen ezért milyen és mennyi fejlesztésre lenne például szükség?

LJ: De igen, és akkor rögtön ki is bújok a Budapest-keretből, mert bár ez egy budapesti esemény, nagyon nagy szükség van arra, hogy a politika, a szakpolitika gondolkodásán változtassunk, mert nagyon messze vagyunk még attól, hogy hátradőlhessünk, és azt mondhassuk, nekünk itt már semmi dolgunk nincs.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.