Biciklivel Székesfehérváron – Csak a fiatalokat nem érdekli

Veló Világ

Juhász Csaba, a székesfehérvári Bike Side kerékpárbolt értékesítő-szerelője szerint az ottani autósok és a kerékpározók békében élnek egymás mellett. A városban egyre többen ülnek biciklire, de nem a fiatalok.

magyarnarancs.hu: Fehérváron is divatba jött a biciklizés?

Juhász Csaba: Sokan és egyre többen választják, valószínűleg nagyot dobott rajta, hogy ma már teljesen kiépült az ehhez szükséges kerékpárút-hálózat. Tervezzük is az egyik ismerősömmel egy olyan videó készítését, hogy végigmegyünk a városon és bemutatjuk az ingázóknak, merre érdemes menni a belváros és az ipari parkok között. Az elmúlt években óriásit változott az autósok hozzáállása is, lassabbak, figyelmesebbek és türelmesek. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető, mert nincsen állandó rendőri jelenlét vagy ilyesmi. Talán az lehet az oka, hogy hétvégén az autósok is felülnek a kerékpárra és elmennek a közeli Velencei-tóra, ahol szintén teljesen kiépítették a bicikliutat.

magyarnarancs.hu: Kik a vevőid?

JCS: Inkább az az érdekes, hogy kik nem. A 18-25 év közötti vásárlók abszolút hiányoznak. Lassan tíz éves kerékpáros múlttal a hátam mögött azt kell, hogy mondjam, ma már nagyon kevés fiatalt érdekel a kerékpározás. Persze vannak BMX-esek, triálosok, de például az országúti biciklizés a harminc pluszosokat jobban érdekli. Ezt elég furcsának találom.

magyarnarancs.hu: Mi lehet ennek az oka? Budapesten sok fiatal biciklizik.

JCS: Talán nem elég vonzó. Véleményem szerint, a tablet és a PS2, valamint a közösségi portálok „elviszik” azokat, akiket érdekelhetne. Sokak szerint még mindig az a szemlélet uralkodik Magyarországon, hogy a kerékpár a szegény ember közlekedési eszköze és ezért nem menő. Persze tudom, hogy Budapesten egyre népszerűbb minden korosztályban, de itt, Fehérváron szinte teljesen hiányzik a fiatal vásárlói kör. Persze az is közrejátszhat ebben, hogy az iskoláknál nem megoldott a kerékpárok őrzése. Sok panaszt hallok arról, hogy csak kint lehet letenni, onnan meg ellopják.

false

 

magyarnarancs.hu: Szerinted mivel lehetne vonzóbbá tenni Fehérváron a fiatalok körében a biciklizést?

JCS: Semmivel. Nincs ilyen, nem lehet.

magyarnarancs.hu: Mit keresnek nálad a legtöbben?

JCS: Komplett bringát viszonylag keveset adunk el, az üzlet méretéből adódóan nem tudunk annyi új kerékpárt tartani a készleten, amennyit szeretnénk. Minket sokkal inkább a bringaépítéssel keresnek meg, egyedi biciklik legyártásával, illetve meglepően sok országúti csúcskategóriás kerékpárt javítunk és rakunk össze. A munka kilencven százalékát én csinálom, mert igen nehéz találni egy jó és megbízható szerelőt a régióban. Akiket én ismerek, mind külföldre távoztak a magasabb bér reményében. Pedig értéknek kellene lennie, ha valaki ért a kerékpárokhoz.

magyarnarancs.hu: Milyen egyedi kérésekkel fordulnak hozzád?

JCS: Bármit meg lehet oldani, amit a műszaki paraméterek engednek. A legtöbben könnyen karbantartható és elérhető árú kerékpárt szeretnének, ami jól is néz ki. Ezt színes egyedi kiegészítőkkel – láncok, markolat – vagy festéssel és matricázással nagyon szépen meg lehet oldani. Ez sajnos elég hosszadalmas munka, de az a legjobb, ha a keró rád van szabva.

magyarnarancs.hu: Mit gondolsz a kerékpáros-felvonulásokról? Hozzájárulnak a biciklizés népszerűsítéséhez?

JCS: Jó mókának tartom, de ennyi. Sokan kimennek ilyenkor, de nem látom, hogy érdemi változás történne e téren ezek után, maximum annyi, hogy Budapesten még jobban egymásnak feszülnek a kerékpárosok és az autósok. Én autózom is és kerékpározom is, így mindkét felet abszolút megértem. Szerintem minden autósnak időnként két kerékre kéne váltania, így talán kevesebb lenne a konfliktus a két tábor között.

magyarnarancs.hu: Szerinted Fehérvár elbírna egy hasonló rendszert, mint a Bubi?

JCS: Voltam Franciaországban Fehérvárnál kisebb városban, ahol szintén bevezettek ilyesmit, és ahogy láttam, ott működőképes volt. Gondolom, kicsiben lehetne itt is, de én kölcsönzés helyett inkább saját kerékpár megvásárlását javaslom.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.