magyarnarancs.hu: Volt már ilyen Magyarországon?
Kozák Tibor: Londonban volt az első ilyen felvonulás 2009-ben, azóta megszervezték Berlinben, Tokióban és Szentpéterváron is. Idehaza először három évvel ezelőtt egy kb. 15 fős baráti társaság öltözött be, végigment az Andrássyn, majd a Városligetben piknikezett egyet.
magyarnarancs.hu: Nem valami sok…
KT: Most sem lesz egy Critical Mass nagyságú dolog, inkább családiasnak mondanánk, nem is akar pár száz főnél tovább fejlődni. Londonban ötszáz a felső limit. Ez olyan közösség, hogy mindenki ismeri a másikat kissé. Nem is lenne jó, ha egy alkalomra nagyon sokan jönnének, mert akkor elvesztené a lassúságát és nyugodtságát is. Egyébként évente többször tartjuk meg ezt a felvonulást. A mostanin kívül lesz még egy a nyáron, a Margitszigetet bekapcsolva, illetve ősszel is szervezünk egyet az autómentes világnap alkalmából. A Facebookon egyébként több ezren lájkolják a dolgainkat, és szeretnénk ezt minél profibban csinálni, ezért épp egyesületalapításban vagyunk.
| |||||
magyarnarancs.hu: Szombaton nem csak tekertek egyet, lesz jelmezverseny is.
KT: Igen, több stíluskategóriát adtunk meg, illetve a bicikliket is díjazni fogjuk. Lesz veterán kerékpár, ami ötven évnél idősebb biciklit jelent, illetve vintage kategória is. Ami az öltözködést illeti, lesz tweedlegény és tweedhölgy. Ezek a klasszikus dolgok, de szeretnénk mások felé is nyitni, ezért beemeltük a gengszterdivatot is, ennek megfelelően jöhetnek gengszterurak és gengszterhölgyek, a húszas-harmincas évek Amerikája, hiszen nem mindenkihez áll közel a tweed. Ebbe pedig nagyon sok minden belefér. Egyébként nem kell nagyon bonyolult öltözékekre gondolni, én az első alkalommal egy vászoncipőben, fehér ingben és egy kis mellényben mentem el, amit pár perc alatt válogattam össze otthon. Persze sokan nagyobb hangsúlyt fektetnek erre, most már az interneten bármit be lehet szerezni, szóval könnyű speciális kiegészítőkhöz, ruhákhoz hozzájutni. A lányok mindig nagyon csinosak és nőiesek, sokan vesznek fel kesztyűt és korhű kalapokat is. Az öltözködésen túl lesz egy bajusz-szakáll verseny is, mert azt látjuk, hogy van egy csoport, akiknek ez nagyon fontos. Ők egyébként nagyon igényesen öltöznek fel, plusz a kerékpárjaikra is sok gondot fordítanak. Mindegyik kategóriában van három helyezett, tehát viszonylag sok ember kap díjat, amelyek utalványok és tárgyi nyeremények.
magyarnarancs.hu: Mi lesz a pontos program?
KT: Ez egy közel egynapos szép, lassú felvonulás lesz. Reggel tízkor gyülekező a Táskarádiónál, a PIM-nél. A belvárosban teszünk egy kört, ami egy laza kétórás biciklizés, közben megállunk táncolni meg fotózkodni, végül eredményhirdetés és különböző játékok lesznek.
magyarnarancs.hu: Hogyan fogadja mindezt az utca népe, az autósok?
KT: Aranyosak. Sokan fotóznak, integetnek, mosolyognak. Turistalátványosság vagyunk. Elég lassan megyünk, van idő minket megnézni. Az autósok egyébként kezdik megszokni, hogy a belváros nem csak az övék. Persze extrém esetek mindig akadnak, de profi felvezetőink vannak elöl-hátul, szóval nem szokott ebből probléma lenni.
| |||||
magyarnarancs.hu: És a hétköznapokban mi a tapasztalatod bringásként az autósokkal?
KT: Úgy látom, hogy javul a helyzet, de ezen a bringásoknak is meg az autósoknak is sokat kell még dolgozni. Mindkét félnek kiszámíthatónak kell lennie, és nem szabad agresszív módon kezelni a konfliktusokat. Budapestet nem erre az autósforgalomra tervezték, de aki kocsival van, az szerintem már megszokta, hogy itt nemcsak a gyalogosokra, hanem a kerékpározókra is figyelni kell, persze még mindig vannak kritikus pontok, mint például az Astoria utáni, Deák tér felé vezető Károly körút bevezető része, ahol állandóan lekopik, „eltűnik” a bicikliút.
magyarnarancs.hu: Mi a Tweed Run Budapest missziója?
KT: Egyrészt, hogy népszerűsítsük a kerékpározást, másrészt pedig az, hogy megmutassuk az embereknek, hogy jó csinosan és stílusosan tenni mindezt, miközben ez nem a pénzről szól, hanem az életünk állandó minőségéről. Nem utolsósorban pedig a nyugodt közlekedést is szeretnénk népszerűsíteni, hiszen nem kell állandóan rohanni.
