A lombikbébiprogram mindenképpen bűn, állítja Veres András püspök

  • - palosm -
  • 2017. augusztus 24.

Villámnarancs

Nem járható út az élet továbbadására.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke már augusztus 20-i ünnepi beszédében beleszállt a kormányba a lombikbébiprogram szélesítése miatt. A keresztény értékrend szerint a törvénykezés nem megfelelő, erősítette meg most Veres az állítását a Magyar Nemzetnek.

Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek

Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek

Fotó: MTI

Azért nem az, mert a mesterséges megtermékenyítés semmilyen formája nem fogadható el a katolikus egyház számára, mert a gyermek nem a férfi és a nő természetes kapcsolatában fogan, mondja a Veres. (Az is megérne egy misét, hogy ezekben a jól hangzó frázisokban, amik rendre előkerülnek lombik- vagy éppen eutanáziatémában, vajon mikor milyen értelemben használják a természetes szót.)

Bűn és bűn

A püspök szerint mindenképpen bűnt követ el az, aki részt vesz a programban: „Attól függően, hogy mennyire volt tudatos részéről a döntés, ennek mértékében a bűne súlyosabb vagy kevésbé súlyos”, érvel.

De Veres a legdurvább választ erre a kérdésre adja: „Vajon bűnben fogannak a lombikgyerekek?”

Erre az igen egyszerű kérdésre elég nehéz nem azt válaszolni, hogy „nem, még a lombikgyerekek sem fogannak bűnben, mert egy emberi élet soha nem lehet bűn”. Nagyjából minden jóérzésű ember rávágná: gyerek nem születik bűnösnek ebben az értelemben.

De Veresnek sikerül a bravúr. Ezt a három mondatot sikerül kipréselnie magából: „A gyermek tehet legkevésbé róla. A szülők pedig nagyrészt tájékozatlanok. Azt el kell mondjam, hogy a lombikbébiprogram nem járható út az élet továbbadására.”

Vagyis a gyermek is bűnös, de ő legalább nem tehet róla? Mi a bánatot akart mondani Veres András? És főleg: mit gondoljon egy hívő fiatal, aki lombikprogramban született? Az ő élete nem járható út az élet továbbadására?

Veres megszólalása mindazonáltal nem légüres térbe érkezett. Az egyre hangosabb lombikellenes hangokról és a katolikus egyház álláspontjáról az alább hivatkozott cikkünkben írtunk hosszan.

Itt jegyezzük meg, hogy a meddőség ma minden ötödik-hatodik párt érinti Magyarországon, évente mintegy 1700 lombikbébi születik. A kormány most azt tervezi, hogy növeli a gyógyszerek tb-támogatását, duplájára emeli a jelenleg évi hatezres eljáráslimitet, így jelentősen rövidülnének az amúgy hosszú lombikbébi-várólisták.

Az életvédők támadása

Miközben a kormány az egyik kezével szélesíti a lombikprogram elérhetőségét, a másikkal lelkesen támogatja az in vitro megtermékenyítést az abortusszal egyenértékűnek tartó, „életvédő” csoportokat. A párbeszédet tabuk, hiedelmek és könnyen meghozott morális ítéletek nehezítik.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.