Nem kéne a 13 éveseket alázni a közpénzzel és oligarchákkal kitömött magyar foci szánalmas bizonyítványa miatt

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 25.

Villámnarancs

Van egy apró megjegyzésünk a tegnapi Vidi-égés után.

Hazai pályán, jelen esetben Felcsúton mosták fel a padlót a Videotonnal (0-4), az ellenfél a nem éppen világverő Partizan volt, amely ellen pár perc alatt ment el minden esélyünk, így a fehérvári csapat idén sem jutott be az EL csoportkörébe.

Tegnap

Tegnap

Fotó: MTI

Sok jót nem lehet mondani a meccs után, szánalmas volt a produkció, a gólok többször is megalázóra sikerültek. A sokmilliárdos költségvetésű Videoton edzője nem is volt rest leteremteni a csapatot, írjuk fel pozitívumként, hogy legalább nem próbálta meg elkenni a dolgot. Marko Nikolics azt mondta többek közt, hogy nem „húznám rá a védekezésre a kiesést, de tényleg katasztrofális hibákat követtünk ma el. (…) Azt többször elmondtam már korábban, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezen a szinten ajándékokat adjunk az ellenfeleknek, de sajnos ma adtunk többet is. Mesterien kihasználta a Partizan a lehetőségeket, mi pedig néhány helyzetben úgy viselkedtünk, mint a 13 éves amatőr focisták”.

A kritika nagyjából teljesen rendben van, de utóbbi kijelentés ellen viszont tiltakoznánk.

Nem kéne itt ugyanis mutogatni senkire, nem kéne az edzőnek azt mondani, hogy olyan szarul játszottunk, mint a 13 éves amatőrök. Egy 13 éves úgy játszik, mint egy fiatal, ahogy tud, őt csak önmagához kéne mérni, nehogy már ő legyen a negatív példa, és legfőképp ne ő legyen már az oligarchákkal, a stadionokkal és a korrupcióval agyonvágott, európai szinten szánalmasan teljesítő magyar klubfutball hivatkozási pontja, a legalja, akit még egy ilyen gyalázatos vereség után is van mersze leköpnie az edzőnek. Vagy bárki másnak.

Ha tiszta vizet úgyse mer önteni a pohárba senki a magyar foci vezetői, szereplői közül, legalább a sértő párhuzamokat kerüljék az urak. Vegyék számításba például azt, hogy egy 13 éves például soha nem a közpénzből összehordott milliárdos költségvetésű csapatok mezében mutat be akkora égést, mint tegnap a Vidi. Főleg akkor nem, ha amatőr.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.