A magyar férfiember archetípusa Jones gazda!

  • narancs.hu
  • 2020. július 10.

Villámnarancs

Orbán alighanem ugyanarra gondolt, mint Schmidt Mária – még a Népszabadság szerzőjeként.

„A vidéki ember úgy gondolkodik, hogy van egy terület, annak van határa, világos kiterjedése, és az ottani életminőségért, rendért, a területből való megélhetésért, a dolgok menetéért ő a felelős” –magyarázta tegnap Orbán Viktor a Mindent a magyar vidék jövőjéért című könyv bemutatóján a legújabb aranyköpését, hogy szerinte „a magyar férfiember archetípusa a gazda”.

Okkal feltételezhetjük, hogy Orbán mindezt magára is értette,

bár az nem derült ki kristálytisztán, hogy mégis melyik gazdára gondolt.Talán ugyanúgy Jones gazdára Orwell Állatfarm című könyvéből, ahogy Schmidt Mária is 2006 decemberében, amikor a Fidesz megújulására célozgatva arról írt a Népszabadságban (!), hogy „Jones nem fog visszajönni”.

Mint tudjuk, a Terror Háza nagyasszonya nem is tévedhetett volna nagyobbat, és hiába telt el azóta több mint 13 év, e félrelépését sem ő, sem Orbán nem fogja elfeledni...

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.