A magyar férfiember archetípusa Jones gazda!

  • narancs.hu
  • 2020. július 10.

Villámnarancs

Orbán alighanem ugyanarra gondolt, mint Schmidt Mária – még a Népszabadság szerzőjeként.

„A vidéki ember úgy gondolkodik, hogy van egy terület, annak van határa, világos kiterjedése, és az ottani életminőségért, rendért, a területből való megélhetésért, a dolgok menetéért ő a felelős” –magyarázta tegnap Orbán Viktor a Mindent a magyar vidék jövőjéért című könyv bemutatóján a legújabb aranyköpését, hogy szerinte „a magyar férfiember archetípusa a gazda”.

Okkal feltételezhetjük, hogy Orbán mindezt magára is értette,

bár az nem derült ki kristálytisztán, hogy mégis melyik gazdára gondolt.Talán ugyanúgy Jones gazdára Orwell Állatfarm című könyvéből, ahogy Schmidt Mária is 2006 decemberében, amikor a Fidesz megújulására célozgatva arról írt a Népszabadságban (!), hogy „Jones nem fog visszajönni”.

Mint tudjuk, a Terror Háza nagyasszonya nem is tévedhetett volna nagyobbat, és hiába telt el azóta több mint 13 év, e félrelépését sem ő, sem Orbán nem fogja elfeledni...

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.