Andy Vajna erről álmodott – Közel négymilliárdot kap a Filmalap

  • narancs.hu
  • 2015. március 1.

Villámnarancs

Bőven lesz mit a tejbe aprítani a Magyar Nemzeti Filmalapnál. A gondoskodó állam a költségvetési tartalékból (!) is Vajnáékat segíti. Az ördög tudja, miért.

3,961 milliárd forint „kerül átcsoportosításra” a Filmalap támogatása céljából a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból – jelent meg a héten a Magyar Közlönyben. Vajon mi igényel a magyar film háza táján rendkívüli beavatkozást?

Kis különbségek

Ismételjük meg, csaknem négymilliárd forintot csoportosít át a kormány az idei költségvetésből – anyám, még csak március van – a Magyar Nemzeti Filmalap egyéb működési célú kiadásainak fedezésére. Bizony, az Orbán-kormány ilyen nagy barátja a kultúrának, még a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Budapesti Őszi Fesztivál megrendezésének támogatására és egyéb működési célú kiadásainak fedezésére is jut külön apanázs – 200 millió forint.

Hol van ez a két fesztivál több tucat programjának támogatása az egy és oszthatatlan Filmalap dotálásától, amely gyakorlatilag Vajna kézi vezérlésű, a magyar filmről úgy általában szinte kizárólagosan döntő saját játszótere. Demagógok lennénk, ha Bodó Viktor társulatát, a megszűnő Szputnyikot, vagy az utolsókat rúgó független színházi csoportokat emlegetnénk? A válasz egyszerű: film és színház nem egy kutya, meg persze Andy Vajnából is (hál’ istennek) csak egy van. Nem megítélhető, hogy Vajna óta jobb vagy rosszabb-e a magyar film en general, de az kétségkívül igaz, hogy sokkal jobb filmek nem készülnek. New name, same shit. Ugyanúgy, mint az előző filmes érában: akad nézhetetlen vacak és kivételes teljesítménynek elkönyvelhető film is.

Biztos rendkívüli filmekre

Ugyanakkor a Filmalap számlájára írandó az is, hogy nem lesz Pálfi-féle Toldi, vagy akár az is, hogy némely kegyenceknek már a sokadik, a kutyát sem érdeklő alkotásához van szerencsénk. Míg a cégnél szívesen villognak az olyan teljesítményekkel, amelyekhez épp nem sok közük van, csupán egy átlagos diplomafilmnyi finanszírozás.

Persze, az újabb nagy zsák pénzből feltételezhetően jut is, marad is.

A kérdés, hogy mire? Filmre?

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.