Andy Vajna erről álmodott – Közel négymilliárdot kap a Filmalap

  • narancs.hu
  • 2015. március 1.

Villámnarancs

Bőven lesz mit a tejbe aprítani a Magyar Nemzeti Filmalapnál. A gondoskodó állam a költségvetési tartalékból (!) is Vajnáékat segíti. Az ördög tudja, miért.

3,961 milliárd forint „kerül átcsoportosításra” a Filmalap támogatása céljából a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból – jelent meg a héten a Magyar Közlönyben. Vajon mi igényel a magyar film háza táján rendkívüli beavatkozást?

Kis különbségek

Ismételjük meg, csaknem négymilliárd forintot csoportosít át a kormány az idei költségvetésből – anyám, még csak március van – a Magyar Nemzeti Filmalap egyéb működési célú kiadásainak fedezésére. Bizony, az Orbán-kormány ilyen nagy barátja a kultúrának, még a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Budapesti Őszi Fesztivál megrendezésének támogatására és egyéb működési célú kiadásainak fedezésére is jut külön apanázs – 200 millió forint.

Hol van ez a két fesztivál több tucat programjának támogatása az egy és oszthatatlan Filmalap dotálásától, amely gyakorlatilag Vajna kézi vezérlésű, a magyar filmről úgy általában szinte kizárólagosan döntő saját játszótere. Demagógok lennénk, ha Bodó Viktor társulatát, a megszűnő Szputnyikot, vagy az utolsókat rúgó független színházi csoportokat emlegetnénk? A válasz egyszerű: film és színház nem egy kutya, meg persze Andy Vajnából is (hál’ istennek) csak egy van. Nem megítélhető, hogy Vajna óta jobb vagy rosszabb-e a magyar film en general, de az kétségkívül igaz, hogy sokkal jobb filmek nem készülnek. New name, same shit. Ugyanúgy, mint az előző filmes érában: akad nézhetetlen vacak és kivételes teljesítménynek elkönyvelhető film is.

Biztos rendkívüli filmekre

Ugyanakkor a Filmalap számlájára írandó az is, hogy nem lesz Pálfi-féle Toldi, vagy akár az is, hogy némely kegyenceknek már a sokadik, a kutyát sem érdeklő alkotásához van szerencsénk. Míg a cégnél szívesen villognak az olyan teljesítményekkel, amelyekhez épp nem sok közük van, csupán egy átlagos diplomafilmnyi finanszírozás.

Persze, az újabb nagy zsák pénzből feltételezhetően jut is, marad is.

A kérdés, hogy mire? Filmre?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.