3,961 milliárd forint „kerül átcsoportosításra” a Filmalap támogatása céljából a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból – jelent meg a héten a Magyar Közlönyben. Vajon mi igényel a magyar film háza táján rendkívüli beavatkozást?
Kis különbségek
Ismételjük meg, csaknem négymilliárd forintot csoportosít át a kormány az idei költségvetésből – anyám, még csak március van – a Magyar Nemzeti Filmalap egyéb működési célú kiadásainak fedezésére. Bizony, az Orbán-kormány ilyen nagy barátja a kultúrának, még a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Budapesti Őszi Fesztivál megrendezésének támogatására és egyéb működési célú kiadásainak fedezésére is jut külön apanázs – 200 millió forint.
Hol van ez a két fesztivál több tucat programjának támogatása az egy és oszthatatlan Filmalap dotálásától, amely gyakorlatilag Vajna kézi vezérlésű, a magyar filmről úgy általában szinte kizárólagosan döntő saját játszótere. Demagógok lennénk, ha Bodó Viktor társulatát, a megszűnő Szputnyikot, vagy az utolsókat rúgó független színházi csoportokat emlegetnénk? A válasz egyszerű: film és színház nem egy kutya, meg persze Andy Vajnából is (hál’ istennek) csak egy van. Nem megítélhető, hogy Vajna óta jobb vagy rosszabb-e a magyar film en general, de az kétségkívül igaz, hogy sokkal jobb filmek nem készülnek. New name, same shit. Ugyanúgy, mint az előző filmes érában: akad nézhetetlen vacak és kivételes teljesítménynek elkönyvelhető film is.
Biztos rendkívüli filmekre
Ugyanakkor a Filmalap számlájára írandó az is, hogy nem lesz Pálfi-féle Toldi, vagy akár az is, hogy némely kegyenceknek már a sokadik, a kutyát sem érdeklő alkotásához van szerencsénk. Míg a cégnél szívesen villognak az olyan teljesítményekkel, amelyekhez épp nem sok közük van, csupán egy átlagos diplomafilmnyi finanszírozás.
Persze, az újabb nagy zsák pénzből feltételezhetően jut is, marad is.
A kérdés, hogy mire? Filmre?