Karácsony Gergely: A Népszabadság nem eladó!

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 30.

Villámnarancs

„Rogánokat buktatnak le a Népszabadság újságírói.”

A Párbeszéd Magyarországért társelnöke jegyzi azt a mai közleményt, amiben a párt kiáll a magyar sajtószabadságért, s híveit a Népszabadság védelmére sarkallja. Az alábbiakban a teljes szöveget közreadjuk:

A Népszabadság nem eladó!

Sajtóhírek szerint támadás indult a magyarországi független sajtó egyik legfontosabb intézménye a Népszabadság ellen. A támadások iránya alapján okkal feltételezhetjük, hogy a demokráciafelszámoló, habonyizált jobboldal nem tűri, hogy a Népszabadság végezze azt a munkát, amely miatt méltán lett hazánk vezető politikai napilapja, és amelynek munkatársai miatt egyetlenegy fideszes stróman, politikus, közbeszerzésekben bujkáló haver nem lehet biztonságban. A Fidesz nyilvánosságpolitikájának része, hogy olyan ügyek, mint a Népszabadság által kutatott Rogán-bizniszek, letelepedési kötvényüzletelések, Mészáros Lőrinc-földeltulajdonlások ne kerüljenek nyilvánosságra.

Ennek megakadályozására most nyílik lehetőségünk. Álljunk ki közösen a Népszabadság elrablása ellen, ne kerülhessen a lap olyan kezekbe, akiknek egyetlen céljuk a lap elhallgattatása! Bízunk a lap munkatársaiban, és támogatjuk őket munkájukban, és kövessünk együttesen, éberen azt a kitartást, ahogyan a lap munkatársai küzdenek magukért, mindannyiunk igazáért! Támogassuk őket, most van ennek ideje: ahogyan Rogánokat buktatnak le a Népszabadság újságírói, úgy kell éberek lennünk minden elrablási szándékkal szemben!

Budapest, 2016. augusztus 30.

Karácsony Gergely,

a Párbeszéd Magyarországért társelnöke

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.