Vajon miért az eszme fáj, és nem a gyakorlat?
Ma már nem szokás emlegetni, hogy a kommunizmus – akárcsak a nemzetiszocializmus – a 20. században a Nyugat szellemi termékeként látta meg a napvilágot, ám a tőrőlmetszett nyugati gondolat végül nekünk, közép-európaiaknak lett kényszerű osztályrészünk – mondta a miniszterelnök szombaton a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából rendezett megemlékezésen, a Rákoskeresztúri új köztemetőben. A továbbiakban pedig azt ecsetelte, hogy az EU vonakodik egyértelműen elítélni a kommunizmus bűneit, noha ezt a 21. században nem magyarázhatja és nem mentheti a baloldali pártszimpátia vagy pártbarátság.
Úgy tűnik, Orbán nagyon büszke a beszédére, hisz annak felvételét még Facebook oldalán is megosztotta, de valamiről nagyon megfeledkezett.
Arról, hogy az már igaz, hogy a kommunizmus Marx, Engels és mások révén valóban a Nyugat szellemi termékének tekinthető, a gyakorlatot (ami szöges ellentétben állt az általluk leírtakkal) azonban
kizárólag Keleten valósították meg,
olyan diktatúrákban, amelyekben az eszme legfeljebb fügefalevélként takarta el a lényeget, a zsarnokságot, a diktatúrát.
Persze Orbán valószínűleg ugyanolyan jól tudja ezt, mint bárki más, ám neki most éppen az az érdeke, hogy
összemosson eszmét és a gyakorlatot.
Mert maga sem különb, csak ő nem Marx Károly, hanem a nemzeti együttműködés nevében tesz megengedhetetlen dolgokat.
