A 2010-es választások előtt jó néhány könnyűzenész is Orbán páholyánál csóválta a farkát, a többségnek jutott is jutalomfalat, kinek Kossuth-díj, kinek trafik, hogy csak a két végletet említsük.
2014-re viszont mintha elfogytak volna a potyalesők, és csak találgatni tudunk, mi lehet emögött. Talán a vezért és kedves feleségét már nem szórakoztatják annyira a Pataky Attilához hasonló félnótások? Elképzelhető. Ők csalódtak Orbánban, és inkább kerülik? Kizárt dolog.
A legvalószínűbb magyarázat az lehet, hogy minden hétvégére jut falunap, pálinkafesztivál, zenés Trianon-bál, s a gazda megmondta kerek perec: vége a sündörgésnek, irány a munkahely!
Ám ne higgye senki, hogy a miniszterelnök úr megunta a „jóféle” rockzenét, és már csak a haverokkal nótázik. Jöjjön csak házhoz az Omega, olyan szépen muzsikáltak tavaly is a Hősök terén, ezek azért mégsem annyira kispályások, hogy Melegítő alsón avassanak Wass Albert-szobrot.
Meg aztán, milyen stadion az, ahol nem lép fel egy rocklegenda? Ráadásul a sorsdöntő futballmeccs után. Igaz, azt most még csak kivetítőről nézhetik, mint valami koszos sörkertben, de ki tudja, mit tartogat a jövő? El tudják képzelni a miniszterelnök urat egyedül az ő stadionjában, kezében a szotyis zacskóval, miközben a kezdőkörben a Rolling Stones tolja a rockot? Utána Messi és Ronaldo lábtengózik. Mert mi el tudjuk képzelni.
Valószínűleg ő is.
