„Pomázi Zoltán, a Bojtorján együttes énekes-gitáros-zeneszerzője tavaly készítette el a mártírhalált halt költő legszebb megzenésített verseiből álló albumát, amelyet megkülönböztetett figyelem kísért – és kísér máig is – határainkon innen és túl. A magyar történelem zivataros és dicsőséges eseményeinek történetét – históriáját – feldolgozó Historica zenekar, élén Ézsiás Péterrel, évről évre megemlékezik az ugyancsak hányatott sorsú erdélyi író-költő születésének jubileumáról, amelynek, immár hagyományosan, az Új Színház ad teret, illetve pódiumot.
Adódik a kérdés: vajon milyen közös vonások, találkozási pontok lelhetők fel a két kiemelkedő tehetségű és talán legnagyobb hatású irodalmár művészetében?” – írják az Új Színház honlapján, legújabb produkciójuk beharangozójában, és mindjárt meg is válaszolják: „Mindkét alkotóművész származása okán szenvedte el a megaláztatást, kirekesztést, majd lelte a mártírhalált, illetve menekült öngyilkosságba. Amíg Radnótit vallási-etnikai alapon sújtották a vészkorszak kíméletlen törvényei és az embertelen végrehajtó hatalom kegyetlenkedései, addig Wass a második világháborút követő kommunista önkény megbélyegzett áldozatává lett.”
| ||
Rangon aluli lenne most elmagyarázni – úgysem értenék –, hogy mitől olyan végtelenül aljas, mocskos és visszataszító ez a logika, és valójában foglalkozni sem lenne szabad már a felvetéssel sem. Hiszen aki komolyan állít egy ilyen képtelenséget, az vagy menthetetlenül buta, vagy velejéig romlott.
Vagy mindkettő.
Különben hogyan is juthatott volna bárki eszébe az Új Színházban ez az egész képtelenség, amit ráadásul a következő ajánlattal tesznek még „vonzóbbá”: „A paralel életrajzi vonatkozásokat mi sem szemlélteti jobban, mint Wass Albert: A Völgyek vándora és Radnóti Miklós: Himnusz a békéről című költeményének összefésült, közös dalban való előadása.”
Nincs harag, felháborodás, csak az undor.
