Íme a MÚOSZ elnökének elképesztő nyilatkozata a Népszabadságról

  • narancs.hu
  • 2016. október 10.

Villámnarancs

Van még bármi értelme a MÚOSZ-nak? A hazai újságíró-szövetséget hívják így.

Szombaton elképesztő körülmények közt csukták be a legnagyobb magyar politikai napilapot, a Népszabadságot. A hír sokkolta a magyar közvéleményt, a világ számos vezető orgánuma megdöbbenésének adott hangot a nyilvánvaló politikai döntést követően. A magyar független sajtó újabb bástyája esett el, per pillanat az archívumával együtt; a veszteség felfoghatatlan.

És ekkor jön a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Tóth Károly, aki bevisz még egy gyomrost. Mert nem azt mondja, hogy szörnyűség, tragédia, borzalom stb., hanem nyomja a kormánypropagandát, benne van a Hír Tv-ben, így: „Ami azt illeti, én ezt a lépést, ami szombaton történt, elsősorban gazdasági jellegű döntésnek tartom, mert sehol a világon nem lehet elfogadni azt, hogy egy tulajdonos, egy új tulajdonos a végletekig finanszírozzon egy veszteséges üzletet. Az más kérdés, hogy nem tartom kulturált megoldásnak azt, ahogyan ez végbement. Mint hallom a ma reggeli hírekben, leültek tárgyalóasztalhoz, tárgyalóasztalnál kellett volna kezdeni ezt az egész dolgot. Hogy milyen lesz a lap, ha lesz egyáltalán új lap, annak az irányultsága, azt még egyelőre nem lehet megmondani, az majd kiderül. Sajtóberkekben hetek óta köztudott volt, hogy a Népszabadságot eladják. Tehát akik most sajnálják, hogy ez bekövetkezett, azoknak kellett volna lépni” – mondta Tóth Károly.

Ezután az idegborzoló vélemény után azért felvetődik a kérdést: mi értelme van annak a gittegyletnek, amit MÚOSZ-nak hívnak?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.