„Nem akarunk genderörületet ... Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk” – mondta Kövér híres beszédében, a Fidesz-kongresszuson, ám több mint két hét elteltével Bayer Zsolt mikrofonja előtt már árnyalta mondandóját. (Kövér egyéb, Csurka István szavait idéző magvas gondolatairól itt írt a Narancsblog.)
„A saját lányainkról beszéltem, tehát még olyan distinkciókat is megtettem, ami azt szolgálta volna, hogy ezt még véletlenül sem értelmezhessék úgy … Én elsősorban azt kértem a saját lányaimtól, hogy hadd legyünk ugyanolyan boldogok nagyapaként meg nagyanyaként, mint a mi szüleink, nagyszüleink voltak annak idején.”
Ez most komoly? Tényleg az otthoni problémáit vitte a nyilvánosság elé, a privát óhaját fogalmazta meg ország-világ előtt? Ugyan, dehogy komoly. Kövér doktor csak mondott valamit, s neki ugyebár a családi dolgai is azonnal, lelkifurdalás nélkül politikai aprópénzre válthatók. Most pedig az az ő személyes politikai célja, hogy a kongresszusi beszéde nyomán róla kialakult középkori bunkó képét a nemzet fogyatkozásáért aggódó felelős férfiú portréjává gyúrja át. Persze feleslegesen, hisz hívei épp azt szeretik benne.
Az idézett kijelentés 6.12-től:
