Már tegnap gúnykacaj tárgya volt Majláth Zsolt, a Magyar Posta operációs vezérigazgató-helyettese, hiszen azt találta mondani az Origónak, hogy „a legnagyobb forgalmú hetekben a küldemények kétharmadát a vállalt határidőn belül kézbesítettük. A fennmaradó résznél fordultak elő csúszások, de jellemzően ezekben az esetekben is 3 munkanapon belül
eljuttattuk a küldeményeket a címzettekhez”.
Mondanunk sem kell, hogy az origós sajtómunkásnak erre szeme se rebbent, az pedig, hogy a cikk címe az volt: „A posta állta a sarat a karácsonyi csomagrohamban”, csupán azt bizonyította ismét, hogy a Habony-médiában a fehér fekete, 2x2 pedig 5.
Most viszont a Magyar Nemzet állt elő valamivel, amire mondania kéne valamit Majláthnak, de nem fog.
Kiderült ugyanis, hogy a lap munkatársa több küldeményt is feladott az ünnepek előtt. Mint írják: küldeményeit „elsőbbséggel és ajánlottan adta fel, a társaság szerint ennek 5-10 munkanap alatt kellene Amerikába érnie. Európán belül 3-5 munkanap a posta által vállalt, elsőbbségi és ajánlott küldemények szállítási ideje”.
Csakhogy a feladott öt csomagból csupán egy érkezett meg, az is háromszoros késéssel, 16 munkanap után!
„A többi négy a mai napig nem jutott célba, holott már a legutóbb feladott küldemény esetében is bőven lejárt a posta által vállalt leghosszabb határidő” – írják, ami szerintük „arra utal, hogy súlyos, rendszerszintű problémák vannak az állami logisztikai cégnél”.
Hát nem olvasnak ezek Origót?
Figyelmébe ajánljuk
A számok csapdája - benyújtották a 2026-os költségvetési törvényt
Eddig is jó volt minden, de most már aztán végképp az lesz – hirdeti a 2026-os költségvetés tervezete. Családok, nyugdíjasok, harcba! De nem úgy, mert békét hirdetünk, amúgy kövér védelmi kiadással.
Robert F. Prevost személyében először választottak amerikai pápát
Mindent Gyurcsány sem bír ki
Nulladik fázis, avagy kimondani végre, hogy mi veszélyezteti a magyarok biztonságát
Hurrá, itt a gyár!
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Profán papnők
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
Goebbels nélkül Hitler nem tudta volna elhitetni, hogy a német nép őt választotta vezérének
Viszonyítási pontok
Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.
Kliséből játék
A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.