Lovas István szerint tapsolni kellene az etnikai homogenitásnak, a kritikus lapokat meg jól be kell zárni

  • narancs.hu
  • 2017. március 6.

Villámnarancs

Nagyot ment Putyin hűséges rajongója.

Lovas István sem hagyhatta szó nélkül, hogy bántják szegény miniszterelnököt, amiért az etnikai homogenitásról beszélt a múlt héten.

„Vagyis a miniszterelnök szerint a mai Magyarország népe homogén, és ezt meg kell őrizni. Ilyen párját ritkítóan inkluzív mondatnak tapsolni kellene mindazoknak, akik folyamatosan, minden alap nélkül, azzal vádolják a kormányt, hogy idegeneknek tekinti a cigányokat, zsidókat és a nálunk élő többi etnikai kisebbségeket” – írja a Magyar Hírlapban megjelent publicisztikájában, és csak azt furcsálljuk, miért

nem szidta meg a miniszterelnök munkatársait,

akik valamiért el akarták tüntetni ezt a végtelenül inkluzív mondatot Orbán hivatalos honlapjáról.

Lovas bemutatja Matolcsy könyvét (középen Orbán tarkója)

Lovas (balra) bemutatja Matolcsy könyvét

Fotó: MTI

Nem is lenne teljes az írás, ha nem kapná meg a magáét a média, de a tetőpont kétségkívül az, amikor a Lovas kifejezi „Trump elnökkel” kapcsolatos szimpátiáját, és

eljut oda, hogy kell a francnak ide demokrácia, sajtószabadság, megvagyunk mi ilyenek nélkül.

„A kormányszóvivőknek nem csak méltatlankodniuk kellene, de Trump elnökhöz hasonlóan az ilyen alávalóan hazudozó, álhíreket szóró, a társadalmat mérgező médiumok képviselőinek meg kellene mutatniuk a kijárat felé vezető utat. Ha már beengedik őket.” Azt nem tudjuk, Lovas István az Oroszországból érkező álhírek terjesztőiről beszél-e, de nyugodtan hozzátehette volna, hogy bezzeg a Szputnyik és a Russia Today, azok igazán hiteles források. (Pardon, ezt már megtette korábban.)

Persze, a Lovas István által annyira áhított világ már itt van velünk, tavaly seperc alatt nyírták ki a Népszabadságot, manapság pedig Schmidt Mária újítja meg a Figyelőt. Szóval tényleg csak a mindenkori Putyin-rajongót lehet idézni: „Meddig tűrjük?”

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.