Na, ki nevezte ki Németh Szilárdot az Arany János-emlékév fővédnökévé? Németh Szilárd

  • - palosm -
  • 2018. január 31.

Villámnarancs

Ennyi erővel lehetne a költészet nagykövete is.

Miután Németh Szilárd az „Arany János bicentenárium fővédnökének” nevezte magát az Arany szülővárosában megnyílt múzeummal büszkélkedő Facebook-posztban, felmerült bennünk egy apró, ám annál kínzóbb kérdés:

ki a frász tartotta jó ötletnek, hogy a nem feltétlen irodalmi jártasságáról és költészet iránti rajongásáról ismert képviselőnek, „a Fidesz öklének” adományozza ezt a posztot?

A kérdést az is súlyosbította, hogy korábbi híradásokban Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tűnt fel, mint fővédnök.

Hát mi folyik itt, vajon az exrezsibiztos tiszteletbeli akadémiai pozícióját készítik elő a dörzsölt kommunikátorok? Nem, ott még nem tartunk.

Még csak ott tartunk, hogy Németh Szilárd hazudott.

false

Hazudott, hogy Arany János nevét felhasználva magát szebbnek és okosabbnak tüntesse fel, mint amilyen. Így fest egy jó hír a választásra készülődő NER-ben, ugyanis ez azért még mindig a jobbik eset.

Mert bontsuk csak ki a szálakat! Az Arany János-emlékév alapja egy 2017-es kormányhatározat, ami a következőt rögzíti: az emlékévet az úgynevezett emlékbizottság bonyolítja le, elnöke Áder János köztársasági elnök, állandó tag még a Magyar Művészeti Akadémia elnöke (akkor még Fekete György, később Vashegyi György) és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Lovász László. Az emlékbizottság titkára a Petőfi Irodalmi Múzeum elnöke, Prőhle Gergely. A szövegben nem szerepel a fővédnök szó, mivel a testületet a legmagasabb közjogi méltóság vezeti, nem lenne sok értelme annak, hogy fővédnököt keressenek tevékenységükhöz.

Apró bökkenőnek látszik az is, hogy Lovász László valóban betöltött egy fővédnöki tisztséget Arany Jánossal kapcsolatban, de ez a bizottság nem az a bizottság: az MTA-n belül, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóintézetének Irodalomtudományi Intézete is létrehozott egy Arany János Emlékbizottságot. Na, ennek volt a fővédnöke Lovász László, tudtuk meg az MTA sajtóosztályától.

A két bizottság a híradásokban, még az MTA kommunikációjában is néha összekeveredett, és előfordult, hogy Lovász Lászlóra a kormányzati emlékév fővédnökeként hivatkoztak, tévesen.

Ráadásul egyéb híradások, például a közmédia, Csűry Istvánt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökét a kormányzati emlékév egyházi fővédnökének nevezte, a jó ég tudja, pontosan mi alapján és mely okból, de ezzel senkinek nem volt gondja.

Na, ebbe a zavaros vízbe ugrott hasast Németh Szilárd, amikor az Arany-bicentenárium fővédnökeként nyilvánult meg, és mondott „hálás köszönetet” segédeinek, „minden közreműködőnek, muzeológusnak, kultúrhistorikusnak, különösen Török László polgármester úrnak, Patócs Julikának, a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület elnökének és Prőhle Gergelynek, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának”.

Utóbbit, vagyis

az Áder-féle bizottság titkárát megkérdeztük

Németh Szilárd eddig titkolt fővédnöki pozíciójáról. Prőhle válaszából kiderült: Németh Szilárd úgy került a képbe, hogy segítette a kommunikációt az emlékbizottság és a költő szülővárosa, Nagyszalonta között, továbbá „többször segített felgyorsítani a felújítási munkálatok adminisztratív részét, ebben a formában – ha tetszik – védnökséget vállalva az Arany-emlékhely megújulása felett Nagyszalontán”.

Ha tetszik.

Ha tetszik, Németh Szilárd mindjárt úgy fog bemutatkozni, mint a magyar költészet tiszteletbeli nagykövete.

Egyébként az, hogy pontosan mi köze Németh Szilárdnak Nagyszalontához, nem derült ki, bár az biztos, hogy a Németh által valaha polgármesterként vezetett Csepel és Nagyszalonta testvérvárosi kapcsolatban állnak, Németh pedig évek óta visszatérő vendég a városban, és persze jó kapcsolatot ápol Török László nagyszalontai polgármesterrel.

Mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy Németh Szilárd addig-addig forgolódott az Áder-féle emlékbizottság háza táján, amíg elhitte magáról, hogy ő az Arany János-emlékév fővédnöke. Vagy legalábbis nyugodtan bemondhatja, hogy az, úgysem kéri számon rajta senki.

(Természetesen a Fidesz-frakció sajtóosztályát is megkérdeztük az önkéntes fővédnökségről, választ nem kaptunk.)

false

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.