„Csak egy SMS-ből értesültem a Waterlooról. Egy tüdőlövéssel ért fel. Én még egy hét után is vért köhögök föl ilyenkor.”
Ezt mondta a hétvégén Magyarország miniszterelnöke, aki a trauma intenzitását költői erejű képekkel tette átélhetővé. Akárhogy is kutatunk emlékeink között, nem emlékszünk rá, hogy Orbán Viktor valaha nyilvánosan tanújelét adta volna ilyen mélységű fájdalomnak, vagyis hogy a köz előtt bármikor ilyen nyíltsággal és ilyen erőteljesen fejezte volna ki megrendültségét.
És mivel egy miniszterelnök minden gesztusa jelentéses, tehát igenis számít, mi mellett áll ki és miről emlékezik meg kiemelten, ezért korántsem érdektelen kérdés: mi volt az a tragédia, amely kiváltotta a fenti vallomást?
Lehet találgatni!:
- a romák elleni sorozatgyilkosság,
- magyarok százezreinek mindennapos éhezése,
- a spanyolországi vonatszerencsétlenség,
- a szíriai polgárháború,
- a vörösiszap-katasztrófa.
Folytathatnánk reggelig, de minek, hiszen valójában mindenki tudja, hogy Magyarország első emberének ennél sokkal nagyobb a bánata. Kiesett a kedvenc focicsapata az Európa Ligából.
