Nem égetünk újságot. Akkor sem, ha hazudik

  • narancs.hu
  • 2016. október 9.

Villámnarancs

Még akkor sem, ha Magyar Idők a címe.

A Népszabadság kicsinálása miatti tegnapi tüntetésen, a Kossuth téren ismeretlenek kis csoportja a Magyar Idők című napilap példányait elégette. Ezt a tettüket elítéljük.

Lehet vitatkozni arról, hogy a szó klasszikus értelmében újság-e egyáltalán a Magyar Idők, vagy inkább a pártpropaganda felülete, vivőanyaga, amolyan szerkesztett szórólap. Lehet azt mondani, hogy még ebben, a hazugságban is tehetségtelenek. Lehet hosszan gondolkozni azon, miért vesz részt a Magyar Idők az orosz titkosszolgálat dezinformációs kampányaiban. De nem lehet elégetni.

false

 

Fotó: Fülöp Máté/hvg.hu

Lehet gyanakodni arra, hogy ez is megrendezett akció volt, provokáció. Lehet azzal jönni, hogy most nem ez a legfontosabb. Tényleg nem. De egy rövid megjegyzést mégis megér maga az elv: nem égetünk újságot.

Lehet felháborodni azon, hogy most a fideszes média ezzel az epizóddal akarja hitelteleníteni az egész tüntetést. Lehet dührohamot kapni attól, hogy a kitartott fideszes újságírók kajánul élvezkednek rajta, ahogy a megbízóik tönkreteszik a kollégáik munkáját, életét. Lehet hányni tőlük. De nem lehet elégetni egyetlen Magyar Időket sem.

Mert nem égetünk könyvet és nem égetünk újságot.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.