Szájer József véletlenül beszólt Orbánnak

  • narancs.hu
  • 2017. október 14.

Villámnarancs

De csak finoman.

Szájer József, a Fidesz EP-képviselője, miközben arról beszélt a Magyar Hírlapnak adott interjújában, hogy Magyarország micsoda jó úton halad, és Nyugat-Európában mennyire rosszul mennek a dolgok, mert míg máshol félnek a kormányok megkérdezni az embereket problémás kérdésekről, addig itthon a sorozatos nemzeti konzultáció útján folyton-folyvást a nép szava érvényesül, elszólta magát.

Szájer a Soros-tervről, bevándorlásról, a CEU-ról vagy épp Macron kétsebességes Európa-modelljéről nyilatkozva tendenciózusan hazabeszélt, majd elkezdett nosztalgiázni.

Felidézte, hogy a rendszerváltás utáni első parlament legendás éveiben a képviselők még meghallgatták, megtapsolták és tisztelték egymást, volt érdemi vita a pártok között. De Áder Jánoshoz hasonlóan Szájer is azt hangsúlyozta, hogy minden eddiginél durvább állapotban van a magyar közbeszéd. Bár a Fidesz természetesen a „tisztelet kultúrája iránt kötelezte el magát”.

„Az ember nem érzi jól magát, amikor a törvényhozás szent templomában olyan szövegek hangzanak el, amelyek amúgy nyomdafestéket sem tűrnének. A Fidesz stílusa mindig is egyenes volt, de az egyenes beszéd sosem jelentett alpáriságot.”

„Azok trágárkodnak, szajkóznak hatásvadász hazugságokat, azok tiszteletlenek, akiknek nincs érdemi mondandójuk, csak fel akarják hívni magukra a figyelmet.” Mintha kimaradt volna Szájernek, micsoda ámokfutást produkálnak sorozatosan a kormánypártok és a kormány, mit művel Matolcsy folyamatosan,vagy hogy Orbán Viktor újabban hogyan nyilvánul meg a parlamentben.

Erre az idiotizmusra már nincsenek jelzőink: egy KDNP-s képviselő szerint a Soros-terv a sátán legvégső támadása

Sőt, olyan tippje van a védekezésre, ami tuti megmenti a világot.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.