Tusványos: Orbánnak minden félcédulás úgy kell, mint egy falat kenyér

  • narancs.hu
  • 2016. július 23.

Villámnarancs

Most éppen Donald Trump jött kapóra.

Egyre unalmasabbak Orbán Viktor erdélyországi vendégjátékai, lévén, hogy ezt a játékból kihagyott bánatos kisfiúszerepkört tényleg nem lehet istenvilág untig tolni. Jaj, az Európai Unió vezetői megbuktak, mert nem állnak szóba velem, pedig nekem van a legtöbb eszem, nyaff, nyaff.
Szerencsére Orbán horizontja is tágul valamelyest, rá is talált rögtön az emberére:

Donald Trump majdnem olyan okos, mint ő.

Hiszen azt is milyen jól megmondta, hogy le kéne állni a demokrácia exportjával, mert az még soha nem jött be – így Orbán az új eszmetárs szavairól.

Nos, ez az értékelés minimum szelektív látásmódról tanúskodik, hiszen például az 1990-es nagy demokráciaexport nagyon is bejött a volt szocialista országok mindegyikének, legfeljebb Magyarországnak nem annyira. Vagyis Magyarországnak még csak-csak, pusztán Orbán Viktornak megy ki tőle állandóan a gálája. Mert mint beszédében is hangsúlyozta, neki első a stabilitás, s valahol a vert mezőnyben jön utána a demokrácia.

Ja, és ki tartotta még fontosnak a héten lecsatlakozni jó előre Donald Trumphoz Orbánon kívül? Hát, igen: a Ku-Klux-Klan bukott Nagysárkánya. Most kell tehát szerénynek lenni.

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.