Visszatért Ron Werber, a Fidesz rettegett legyőzője, s máris mondja a tutit: Orbán fél

  • narancs.hu
  • 2017. március 9.

Villámnarancs

Megszólalt a festett ördög.

Interjút adott a 168 Órának Ron Werber, a Fideszt 2002-ben Medgyessy Péterrel legyőző kampánycézár. A szakember neve e győzelem után sokáig szitokszónak számított a Fideszben, majdnem olyan sűrűn emlegették anno, mint most Sorost – egészen addig, míg lapunk ki nem derítette, hogy nekik is megvan a maguk Werbere Arthur J. Finkelstein személyében.

Werber aztán 2014-ben visszatért, immár távolról sem annyira győzedelmesen, hiszen a magát addigra pont hat láb mélyre ásó Mesterházy Attila kampányán nemhogy ő, de még egy nagyobbacska csoda sem tudott volna segíteni.

Mindegy, most újra itt van, s nyilatkozik!

Mit nyilatkozik? Egyenesen Botkára tesz!

Figyeljék csak:

„Az elmúlt évtizedekben nem volt még Magyarországon olyan miniszterelnök vagy miniszterelnök-jelölt, akinek a gyakorlatban megszerzett vezetői tapasztalata felérne azzal, amit Botka László hoz. Ez nagyon sokat ér. Miközben a budapesti politikusok beszédeket mondtak és rohantak egyik műsorból a másikba, Botka az elmúlt 15 évben az emberek mindennapi gondjainak megoldásán dolgozott Magyarország harmadik legnagyobb városában. Tudja, mi teszi az emberek életét jobbá, ismeri nehézségeiket, problémáikat. Nap mint nap gyakorlati döntéseket hoz és közvetlenül ellenőrzi, végrehajtják-e azokat. Minden más irodában ülő politikusnál, szakértőnél vagy üzletembernél jobban tudja, milyen a csatornaszag, hogyan néznek ki az osztálytermek, milyen gondokkal küszködnek a tanárok, hogyan működnek a vidéki kórházak. Ezért gondolom úgy, ha jó kampánymunkát végez, akkor esélye van arra, hogy az emberek többségének miniszterelnök-jelöltje legyen.

– Jól értem? A sikerhez elég, ha Botka jól dolgozik?

– Persze hogy nem elég. Most az a nagy kérdés, hogy az összes liberális és progresszív ellenzéki csoport vezetői, beleértve Botka saját pártját is, képesek lesznek-e arra, hogy félretegyék személyes ambícióikat és hülye hatalmi játékaikat – amelyek annyira tipikusak és pusztítóak voltak a 2014-es összefogás rövid napjaiban. Megint a megosztottságot választják és személyes presztízsszempontjaik miatt feláldozzák sokak kívánságát, reményét az igazi változásra vagy hajlandók lesznek őszintén együttműködni, csak így, egységesen tudják megteremteni a győzelem esélyét.”

Nos, ez több mint gyanús: csak nem egy csodálatos barátság kezdete? Akkor pedig a Fidesznek immár nem csak Sickratmantől van félnivalója, de reszkethetnek a szörnyű Ronnie-tól is.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.