Visszatért Ron Werber, a Fidesz rettegett legyőzője, s máris mondja a tutit: Orbán fél

  • narancs.hu
  • 2017. március 9.

Villámnarancs

Megszólalt a festett ördög.

Interjút adott a 168 Órának Ron Werber, a Fideszt 2002-ben Medgyessy Péterrel legyőző kampánycézár. A szakember neve e győzelem után sokáig szitokszónak számított a Fideszben, majdnem olyan sűrűn emlegették anno, mint most Sorost – egészen addig, míg lapunk ki nem derítette, hogy nekik is megvan a maguk Werbere Arthur J. Finkelstein személyében.

Werber aztán 2014-ben visszatért, immár távolról sem annyira győzedelmesen, hiszen a magát addigra pont hat láb mélyre ásó Mesterházy Attila kampányán nemhogy ő, de még egy nagyobbacska csoda sem tudott volna segíteni.

Mindegy, most újra itt van, s nyilatkozik!

Mit nyilatkozik? Egyenesen Botkára tesz!

Figyeljék csak:

„Az elmúlt évtizedekben nem volt még Magyarországon olyan miniszterelnök vagy miniszterelnök-jelölt, akinek a gyakorlatban megszerzett vezetői tapasztalata felérne azzal, amit Botka László hoz. Ez nagyon sokat ér. Miközben a budapesti politikusok beszédeket mondtak és rohantak egyik műsorból a másikba, Botka az elmúlt 15 évben az emberek mindennapi gondjainak megoldásán dolgozott Magyarország harmadik legnagyobb városában. Tudja, mi teszi az emberek életét jobbá, ismeri nehézségeiket, problémáikat. Nap mint nap gyakorlati döntéseket hoz és közvetlenül ellenőrzi, végrehajtják-e azokat. Minden más irodában ülő politikusnál, szakértőnél vagy üzletembernél jobban tudja, milyen a csatornaszag, hogyan néznek ki az osztálytermek, milyen gondokkal küszködnek a tanárok, hogyan működnek a vidéki kórházak. Ezért gondolom úgy, ha jó kampánymunkát végez, akkor esélye van arra, hogy az emberek többségének miniszterelnök-jelöltje legyen.

– Jól értem? A sikerhez elég, ha Botka jól dolgozik?

– Persze hogy nem elég. Most az a nagy kérdés, hogy az összes liberális és progresszív ellenzéki csoport vezetői, beleértve Botka saját pártját is, képesek lesznek-e arra, hogy félretegyék személyes ambícióikat és hülye hatalmi játékaikat – amelyek annyira tipikusak és pusztítóak voltak a 2014-es összefogás rövid napjaiban. Megint a megosztottságot választják és személyes presztízsszempontjaik miatt feláldozzák sokak kívánságát, reményét az igazi változásra vagy hajlandók lesznek őszintén együttműködni, csak így, egységesen tudják megteremteni a győzelem esélyét.”

Nos, ez több mint gyanús: csak nem egy csodálatos barátság kezdete? Akkor pedig a Fidesznek immár nem csak Sickratmantől van félnivalója, de reszkethetnek a szörnyű Ronnie-tól is.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.