Haladó munkamódszerek – Hogyan építsék a villamosvezetők a szocializmust?

  • Zsigmond Gábor
  • 2015. augusztus 9.

Villamos, szék

A Haladó munkamódszerek egy könyvsorozat volt az ötvenes években, a "felemelkedő munkásosztály szakmai öntudatra nevelése céljából" adták ki. Kedvencünk a Gazdaságos villamosvezetés című kötet.

„A termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételével hazánkban is megváltozott a dolgozók munkához való viszonya.” Ezzel a felvezetéssel indít a mű, majd büszkén így folytatódik:„a közúti vasutak múltban megalázott, megszámozott dolgozói gazdái lettek a gondjaikra bízott villamoskocsiknak. Az öntudatos kocsivezetők ezért tesznek többek a szabályokban előírt feladatoknál…”.

false

Az viszont a szerzők már elfelejették hozzátenni, hogy az akkori villamosok máskülönben nem juthattak volna el a végállomásig sem. Az 1950-es évek elején ugyanis a járművek nagy része még az első világháború előtt készült, közel 40%-uk még a századforduló előtt! Bőven volt mit tenni a szabályokon túl. Ha valaki nem tudta, hogyan és hol kell egy jókorát ráverni kalapáccsal a kontrollerre, lehet, hogy a villamosa el sem indult.

Amúgy az 1060 példányban megjelent villamosvezetői könyvecskében nemcsak azt írták le, hogy milyen műszaki és kezelési hibák fordulhatnak elő a menetkapcsolóval, ellenállásokkal, egyenáramú gépekkel, vagy éppen a fékekkel…  A „Szocialista mozgalmak a villamosvezetői munkaterületen” fejezetből  azt is megtanították a villamosvezetőknek, hogy „a szocialista mozgalmak célja, hogy mennyiségi vagy minőségi vonatozásban növeljék a teljesítményeket, s ezen keresztül meggyorsítsák a szocializmus építését.”

De hogyan építsék a villamosvezetők a szocializmust? Nos, a könyv szerint „sztahanovista lehet az a villamosvasúti kocsivezető, aki a "100 000 km-es mozgalomban" részt vevő brigádnak a kocsi mozgalomba vételétől kezdve az előírt teljesítmény lefutásáig (de legalább a teljesítmény 75%-áig) tagja marad és hibájából semmiféle káros esemény nem fordul elő, ellene jelentés nem érkezik.” Nem úgy, mint az alábbi képen.

false

 

Fotó: fortepan.hu

Végül azt is előírták, hogy „a villamos kocsivezető sztahanovista kötelessége, hogy élenjáró munkamódszerét legalább két dolgozótársának rendszeresen átadja”. A 100 000 km-es mozgalom,ami a „Szovjetunió közlekedési dolgozóinak példamutatása nyomán” 1950. március 13-án indult, tehát azt jelentette, hogy a brigád és villamosvezető gondjaira bízott kocsi 100 000 kilométert tesz meg úgy, hogy nem robban le menet közben, és máskülönben sem szenved balesetet. Ahogy a könyvből kiderül, e csoda elsőként a 2700-as és 2904-es pályaszámú villamosokkal esett meg, ám a kocsivezetők nevét már nem említi a könyv...

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.