Haladó munkamódszerek – Hogyan építsék a villamosvezetők a szocializmust?

  • Zsigmond Gábor
  • 2015. augusztus 9.

Villamos, szék

A Haladó munkamódszerek egy könyvsorozat volt az ötvenes években, a "felemelkedő munkásosztály szakmai öntudatra nevelése céljából" adták ki. Kedvencünk a Gazdaságos villamosvezetés című kötet.

„A termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételével hazánkban is megváltozott a dolgozók munkához való viszonya.” Ezzel a felvezetéssel indít a mű, majd büszkén így folytatódik:„a közúti vasutak múltban megalázott, megszámozott dolgozói gazdái lettek a gondjaikra bízott villamoskocsiknak. Az öntudatos kocsivezetők ezért tesznek többek a szabályokban előírt feladatoknál…”.

false

Az viszont a szerzők már elfelejették hozzátenni, hogy az akkori villamosok máskülönben nem juthattak volna el a végállomásig sem. Az 1950-es évek elején ugyanis a járművek nagy része még az első világháború előtt készült, közel 40%-uk még a századforduló előtt! Bőven volt mit tenni a szabályokon túl. Ha valaki nem tudta, hogyan és hol kell egy jókorát ráverni kalapáccsal a kontrollerre, lehet, hogy a villamosa el sem indult.

Amúgy az 1060 példányban megjelent villamosvezetői könyvecskében nemcsak azt írták le, hogy milyen műszaki és kezelési hibák fordulhatnak elő a menetkapcsolóval, ellenállásokkal, egyenáramú gépekkel, vagy éppen a fékekkel…  A „Szocialista mozgalmak a villamosvezetői munkaterületen” fejezetből  azt is megtanították a villamosvezetőknek, hogy „a szocialista mozgalmak célja, hogy mennyiségi vagy minőségi vonatozásban növeljék a teljesítményeket, s ezen keresztül meggyorsítsák a szocializmus építését.”

De hogyan építsék a villamosvezetők a szocializmust? Nos, a könyv szerint „sztahanovista lehet az a villamosvasúti kocsivezető, aki a "100 000 km-es mozgalomban" részt vevő brigádnak a kocsi mozgalomba vételétől kezdve az előírt teljesítmény lefutásáig (de legalább a teljesítmény 75%-áig) tagja marad és hibájából semmiféle káros esemény nem fordul elő, ellene jelentés nem érkezik.” Nem úgy, mint az alábbi képen.

false

 

Fotó: fortepan.hu

Végül azt is előírták, hogy „a villamos kocsivezető sztahanovista kötelessége, hogy élenjáró munkamódszerét legalább két dolgozótársának rendszeresen átadja”. A 100 000 km-es mozgalom,ami a „Szovjetunió közlekedési dolgozóinak példamutatása nyomán” 1950. március 13-án indult, tehát azt jelentette, hogy a brigád és villamosvezető gondjaira bízott kocsi 100 000 kilométert tesz meg úgy, hogy nem robban le menet közben, és máskülönben sem szenved balesetet. Ahogy a könyvből kiderül, e csoda elsőként a 2700-as és 2904-es pályaszámú villamosokkal esett meg, ám a kocsivezetők nevét már nem említi a könyv...

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.