Haladó munkamódszerek – Hogyan építsék a villamosvezetők a szocializmust?

  • Zsigmond Gábor
  • 2015. augusztus 9.

Villamos, szék

A Haladó munkamódszerek egy könyvsorozat volt az ötvenes években, a "felemelkedő munkásosztály szakmai öntudatra nevelése céljából" adták ki. Kedvencünk a Gazdaságos villamosvezetés című kötet.

„A termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételével hazánkban is megváltozott a dolgozók munkához való viszonya.” Ezzel a felvezetéssel indít a mű, majd büszkén így folytatódik:„a közúti vasutak múltban megalázott, megszámozott dolgozói gazdái lettek a gondjaikra bízott villamoskocsiknak. Az öntudatos kocsivezetők ezért tesznek többek a szabályokban előírt feladatoknál…”.

false

Az viszont a szerzők már elfelejették hozzátenni, hogy az akkori villamosok máskülönben nem juthattak volna el a végállomásig sem. Az 1950-es évek elején ugyanis a járművek nagy része még az első világháború előtt készült, közel 40%-uk még a századforduló előtt! Bőven volt mit tenni a szabályokon túl. Ha valaki nem tudta, hogyan és hol kell egy jókorát ráverni kalapáccsal a kontrollerre, lehet, hogy a villamosa el sem indult.

Amúgy az 1060 példányban megjelent villamosvezetői könyvecskében nemcsak azt írták le, hogy milyen műszaki és kezelési hibák fordulhatnak elő a menetkapcsolóval, ellenállásokkal, egyenáramú gépekkel, vagy éppen a fékekkel…  A „Szocialista mozgalmak a villamosvezetői munkaterületen” fejezetből  azt is megtanították a villamosvezetőknek, hogy „a szocialista mozgalmak célja, hogy mennyiségi vagy minőségi vonatozásban növeljék a teljesítményeket, s ezen keresztül meggyorsítsák a szocializmus építését.”

De hogyan építsék a villamosvezetők a szocializmust? Nos, a könyv szerint „sztahanovista lehet az a villamosvasúti kocsivezető, aki a "100 000 km-es mozgalomban" részt vevő brigádnak a kocsi mozgalomba vételétől kezdve az előírt teljesítmény lefutásáig (de legalább a teljesítmény 75%-áig) tagja marad és hibájából semmiféle káros esemény nem fordul elő, ellene jelentés nem érkezik.” Nem úgy, mint az alábbi képen.

false

 

Fotó: fortepan.hu

Végül azt is előírták, hogy „a villamos kocsivezető sztahanovista kötelessége, hogy élenjáró munkamódszerét legalább két dolgozótársának rendszeresen átadja”. A 100 000 km-es mozgalom,ami a „Szovjetunió közlekedési dolgozóinak példamutatása nyomán” 1950. március 13-án indult, tehát azt jelentette, hogy a brigád és villamosvezető gondjaira bízott kocsi 100 000 kilométert tesz meg úgy, hogy nem robban le menet közben, és máskülönben sem szenved balesetet. Ahogy a könyvből kiderül, e csoda elsőként a 2700-as és 2904-es pályaszámú villamosokkal esett meg, ám a kocsivezetők nevét már nem említi a könyv...

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.