Haladó munkamódszerek – Hogyan építsék a villamosvezetők a szocializmust?

A Haladó munkamódszerek egy könyvsorozat volt az ötvenes években, a "felemelkedő munkásosztály szakmai öntudatra nevelése céljából" adták ki. Kedvencünk a Gazdaságos villamosvezetés című kötet.

„A termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételével hazánkban is megváltozott a dolgozók munkához való viszonya.” Ezzel a felvezetéssel indít a mű, majd büszkén így folytatódik:„a közúti vasutak múltban megalázott, megszámozott dolgozói gazdái lettek a gondjaikra bízott villamoskocsiknak. Az öntudatos kocsivezetők ezért tesznek többek a szabályokban előírt feladatoknál…”.

Az viszont a szerzők már elfelejették hozzátenni, hogy az akkori villamosok máskülönben nem juthattak volna el a végállomásig sem. Az 1950-es évek elején ugyanis a járművek nagy része még az első világháború előtt készült, közel 40%-uk még a századforduló előtt! Bőven volt mit tenni a szabályokon túl. Ha valaki nem tudta, hogyan és hol kell egy jókorát ráverni kalapáccsal a kontrollerre, lehet, hogy a villamosa el sem indult.

Amúgy az 1060 példányban megjelent villamosvezetői könyvecskében nemcsak azt írták le, hogy milyen műszaki és kezelési hibák fordulhatnak elő a menetkapcsolóval, ellenállásokkal, egyenáramú gépekkel, vagy éppen a fékekkel…  A „Szocialista mozgalmak a villamosvezetői munkaterületen” fejezetből  azt is megtanították a villamosvezetőknek, hogy „a szocialista mozgalmak célja, hogy mennyiségi vagy minőségi vonatozásban növeljék a teljesítményeket, s ezen keresztül meggyorsítsák a szocializmus építését.”

De hogyan építsék a villamosvezetők a szocializmust? Nos, a könyv szerint „sztahanovista lehet az a villamosvasúti kocsivezető, aki a "100 000 km-es mozgalomban" részt vevő brigádnak a kocsi mozgalomba vételétől kezdve az előírt teljesítmény lefutásáig (de legalább a teljesítmény 75%-áig) tagja marad és hibájából semmiféle káros esemény nem fordul elő, ellene jelentés nem érkezik.” Nem úgy, mint az alábbi képen.

 

Fotó: fortepan.hu

Végül azt is előírták, hogy „a villamos kocsivezető sztahanovista kötelessége, hogy élenjáró munkamódszerét legalább két dolgozótársának rendszeresen átadja”. A 100 000 km-es mozgalom,ami a „Szovjetunió közlekedési dolgozóinak példamutatása nyomán” 1950. március 13-án indult, tehát azt jelentette, hogy a brigád és villamosvezető gondjaira bízott kocsi 100 000 kilométert tesz meg úgy, hogy nem robban le menet közben, és máskülönben sem szenved balesetet. Ahogy a könyvből kiderül, e csoda elsőként a 2700-as és 2904-es pályaszámú villamosokkal esett meg, ám a kocsivezetők nevét már nem említi a könyv...