„Vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Úr Ő főméltóságának neve napján, folyó évi december hó 6-án, pénteken szünnapot engedélyezek” – adta ki az utasítást a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság vezérigazgatója 1940-ben, ám hogy mikor került szokásba ez a nemes rendelkezés, azt sajnos nem tudjuk pontosan.
| ||
Horthy hivatalosan 1920. március 1-jétől lett a Magyar Királyság kormányzója, de abban az évben még a Budapesti Egyesített Városi Vasutak (BEVV) látta el a fővárosi tömegközlekedés feladatait, amit még Károlyi Mihályék alapítottak a régi, békebeli cégek államosításával, bár addigra Tormay Géza miniszteri biztos (Tormay Cécile írónő öccse) felügyelete alatt, az irányadó politikai kurzust sikerült a vállalat életébe becsempészni. De Horthy névnapjának hivatali megünneplésére mégsem került sor a BEVV idején. A vállalat utolsó évének Miklós napján, azaz 1922. december 6-án éppen egy tarifaemelési javaslattal lepték meg a fővárosiakat.
A vállalat helyébe 1923. január 1-jétől lépő Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (BSZKRT) első éveiben sem találtuk nyomát a vállalati ünnepnek, viszont a kormányzóvá választás 10. évfordulóján a mai Móricz Zsigmond körtérnek és a Bartók Béla útnak is a Horthy Miklós nevet adták. Úgy tűnik, hogy valamikor ezt követően vált rendszeressé a december 6-i névnap megünneplése, vagyis az idézett 1940-es rendelkezés nem Horthy kormányzóvá választásának 20. évfordulójára vagy a háborús gondok elfedésére született. Ám úgy tűnik, a névnap megünneplésében azért volt némi fejlődés, mert míg 1940-ben hivatali szünnapról van szó, 1938-ban még irodai ügyeletet kellett tartani, mivel az akkori rendelkezés így szólt: „Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Úr Őfőméltóságának neve napján, folyó évi december 6-án központi irodai szolgálatban csupán ügyeletes szolgálatot kell tartani. E rendelkezés a külső szolgálati ágakra, nevezetesen a forgalmi, vontatási és műhelyi szolgálatra nem vonatkozik.” A teljességhez tartozik, hogy a tájékoztatás már ekkor a legmagasabb rangú utasítások élére került, vagyis vezérigazgatói rendeletként adták ki.
