Neve? Anyja neve? Magyar hangzású nevet mindenkinek!

  • 2015. november 29.

Villamos, szék

Beszámoltunk már sok furcsa előírásról, de ez olyan, ami akár az Ön családjának az életét is megváltoztathatta.

1933. november 30-án Folkusházy Lajos, a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság vezérigazgatója újabb rendelkezést ajánlott az összes fővárosi közlekedési dolgozó figyelmébe. Így kezdődött: „Miután a magunk részéről is nagy súlyt helyezünk arra, hogy a vasút (itt a villamos, fogas, földalatti, sikló, mivel a busz még önálló üzem volt – Zs.G.) alkalmazottai lehetőség szerint magyar nevet viseljenek és hazafias érzelmeiknek ezzel is kifejezést adjanak, felhívom az alkalmazottak figyelmét arra, hogy a M. kir. Belügyminiszter Úr az év július 22-én 40,200/933. B.M. szám alatt kiadott rendeletével a névváltoztatás szabályait egyszerűsítette és az eljárást megkönnyítette. Az említett belügyminiszteri rendelet kinyomtatott példányait azzal küldöm meg a szolgálati főnökségeknek, hogy hívják fel az alkalmazottak figyelmét a névmagyarosítás nemzeti jelentőségére és a névváltoztatás tárgyában érdeklődő alkalmazottakat az eljárás tekintetében megfelelően oktassák ki.” Bizonyára üde színfolt lehetett egy kocsiszín életében, amikor a szolgálatvezető összehívta a dolgozókat, és felhívta figyelmüket, hogy némelyiküknek most már illene nevet változtatni.

A rendelet szerint azonban nem engedélyezték a történelmi családnevek felvételét, de a régies írásmódot sem, például az „y” végződést, vagy a th, eő, gh írásmódot. Szóval a kamu nemesek ideje lejárt. De a másik végletnek sem engedtek. Senki nem lehetett csak úgy Nagy, Kovács vagy Tóth sem. Olyan családneveket sem engedtek ugyanis, amelyeket „máris sok család visel”, és itt konkrétan rendeletbe foglalták, hogy „pl. Nagy, Kovács, Tóth”. Külön kategóriát jelentettek a már „magyar hangzású, de a jó ízlést sértő, gúnyolásra alkalmas” nevek, melyeket ugyancsak ajánlottak „kijavítani”.

false

 

Fotó: fortepan.hu

 

Amit bonyolítani lehetett, azt persze bonyolították. Egyes közalkalmazottaknak ugyanis – középiskolai végzettséggel, 15 évi közszolgálattal és (!) harctéren szerzett kardos kitüntetéssel vagy vitézségi, vagy sebesülési éremmel – megengedték, hogy ezért mégis felvehessen régies írásmód szerint nevet, de a „kettős régies” betűket így sem (ilyenek voltak pl. a thy, ssy).

Aki nem értette az egészet vagy ezek után elbizonytalanodott, hogy hogyan is kéne őt hívni a jövőben, annak a gondoskodó állam sietett a segítségére. A vállalat vezetője ugyanis azt tanácsolta, hogy menjenek a Teréz körút 3.-ba. Itt volt ugyanis az Országos Névmagyarosító Társaság. Ők tudtak tanácsot adni, hogy az előírásoknak mindenben megfelelő, szükség esetén iskolai végzettség vagy harctéren szerzett kardos kitüntetés igazolásával bárki „igazi” nevet kaphasson – természetesen „válaszbélyeg ellenében”. Ha utóbbit már a tanácstalan illető kifizette, akkor mehetett a Társasághoz, amely büszkén hirdette magáról, hogy „mindenkinek díjtalanul ajánl igényeinek megfelelő jó magyar hangzású nevet”.

Nos, így lett egyik napról a másikra például Kleinmajer kalauzból Bende, Kraivich kocsivezetőből Kassai, Zrubetz segédmunkásból Békesi.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.