Nem ismertek kegyelmet, betiltották a biciklit a Nagykörúton

  • Zsigmond Gábor
  • 2016. április 16.

Villamos, szék

A kerékpár úgy jelent meg a budapesti közlekedésben, valamikor az 1910-es években, hogy szinte fel sem tűnt a döntéshozóknak. De aztán észbe kaptak, és sorra állították a tilalomfákat.

1927 elején az „államrendőrség budapesti főkapitánya a Lánchíd forgalmának újabb szabályozása kapcsán a következőt rendelte el: „Reggel 7 órától este 9 óráig a Széchenyi Lánchídon teherjárművekkel kézikocsival, talyigával, vagy kerékpárral közlekedni tilos. Ezen idő alatt a kerékpárt kézzel sem szabad a hídon átvezetni.” A rendőrfőkapitány talán a felgyorsult motorizációtól féltette a bringásokat, de azt bizonyára ő is tudta, hogy a fővárosnak ekkoriban összesen alig harminc busza volt. Ráadásul az elektromos buszok nem tudtak felhajtani a Lánchíd emelkedőjén, legfeljebb a benzinesek, autója pedig csak a nagyságos és a tekintetes uraknak volt. A korabeli sajtó értetlenkedve írta: „Az újabb rendelet olyan súlyos rendszabályokat tartalmaz, hogy azokat a Lánchíd forgalmának tehermentesítése célzat mellett is túlságosan szigorúnak tartjuk, mert hiszen különösen üzleti alkalmazottak igen nagyon számban laknak Budán és a rendelet értelmében munkahelyükre ezentúl már nem juthatnak el kerékpárral.”

false

 

Fotó: fortepan.hu

De ez sem hatott meg senki. Sőt, ha valaki mégis áttekert a hídon, negyven pengős bírságot kapott, ami akkoriban iszonyú soknak számított. Például egy buszvezető havi 160-200 pengőt keresett és ez utóbbival mint tudjuk már „könnyen viccelt”.

Egy évvel később az egyik napilap azt írta, hogy az új kerékpárrendelet „az egész világ harsogó kacaját kihívja és amellett a kerékpározókat az egész ország területén kiirtsa. (sic)”  Ez sem számított: hamarosan már a Nagykörúton – a Nyugati és az Üllői út között – is tilos volt reggel hét és este kilenc között kerékpározni. Annak fényében, hogy soha annyian nem bicajoztak korábban Budapesten, mint ezekben az években, különösen érthetetlen az intézkedés. Talán egymástól féltették a bicikliző tömegeket? Ó, dehogy! Inkább arról lehetett szó – legalábbis az 1930-as elejétől –, hogy a gazdasági világválság miatt sokaknak megfizethetetlen lett a tömegközlekedés. A döntéshozók viszont azt gondolták, hogy a kerékpározás fokozatos visszaszorításával a villamosok konkurenciáját, a biciklit ütik ki a nyeregből. Ne feledjük, éppen hasonló logika miatt nem engedték sokáig, hogy buszok is járjanak a Nagykörúton. De ez a budapesti tömegközlekedés nyomorúságos évtizedeinek egy másik története.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.