Az egész azzal kezdődött, hogy cseh földről Pestre költözött egy vállalkozó szellemű vendéglős, bizonyos Kratochwill Károly, aki jó érzékkel kibérelte a kávéházat a pesti kereskedőház székházában, aztán egy másikat a Városligetben. Ezzel itt véget is érhetett volna a történet, hiszen anyagi gondjai aligha voltak, mindkét hely hamar népszerűvé vált. De Kratochwill előállt egy meglepő újítással is: kitalálta, hogy a két kávéház között rendszeres közlekedést szervez és saját vendéglátóhelyeire maga viszi a vendégeit, jó pénzért. A cél érdekében kocsigyártókat keresett meg, hogy megfelelő járműveket tervezzenek, akik megalkották az első pesti omnibuszt, amire ekkor még olyan magyarosabb szavakat próbáltak kitalálni, mint a „mindeneskocsi”, a „cimboráskocsi”, vagy éppen a „pajtáskocsi”. Az 1832 nyarán útjára indult első omnibuszra bárki felszállhatott, a kocsikon nagyjából egy tucatnyian fértek el. Az volt a lényeg, hogy az omnibusz több utast vihetett, ráadásul olcsóbban, mint a drága konflisok, fiákerek, vagy bérkocsik. Igaz, nem lehetett a kocsist akárhová elirányítani, hiszen az csak a menetrend szerint járt, cserébe viszont mindig lehetett rá számítani. Míg a céhes fogatok csak akkor indultak, amikor a kocsi megtelt, az omnibuszokra előre lehetett jegyet váltani és mindig pontosan indultak. Ezzel lényegében megszületett a tömegközlekedés.
| ||
.jpg "Ez már a száguldó 20. század! (Ferenciek tere, 1912)")
Az üzlet jól is ment, a három omnibusz messze több pénzt hozott, mint amire számítani lehetett. Kratochwill korai startup vállalkozása idővel saját jegyeket nyomtatott és felállította az első jegypénztárakat a városban. Csakhogy a pesti, budai, sőt idővel az óbudai bérkocsis céhek feudális előjogaikat féltve elérték, hogy Budán ne terjeszkedhessen a vállalkozó. Sőt a budai céh kiharcolta, hogy az ottani omnibuszozásra ők kapjanak engedélyt, még akkor is, ha egy szem omnibuszuk sem volt. Ráadásul mindezt úgy, hogy Kratochwillnak korábban a budai tanács már engedélyezte a forgalom elindítását, csak éppen állomáshelyet nem kapott. Hamarosan a pesti céh is beindult és fiatalokat béreltek fel azért, hogy rossz hírét keltsék Kratochwill omnibuszainak és inzultálják az utasokat.
Kratochwill azzal vágott vissza, hogy kocsijai a város népszerű szórakozóhelyire is jártak, de a céhek nyomására ezektől a vonalaktól is eltiltották a vállalkozót. Még azt is elővették, hogy Kratochwillnak a kávéházaiból biztos megélhetése van, érthetetlen, hogy miért okoz ennyi kellemetlenséget a közlekedésben. Ám a pesti tanács végül mégis csak meghosszabbította Kratochwill engedélyét. De hiába. A cseh vállalkozó megelégelte a küzdelmet és 1837-ben egy kávé mellett hátradőlve feladta az omnibuszozást. Állítása szerint befektetése így is bőven megtérült.
Alig pár hónappal később céhes kocsik jártak ki a Városligetbe, de ezért a szolgáltatásért már nem tolongtak a fővárosiak. A járatokat csakhamar megszüntették. De újabb vállalkozók jöttek, és végül mégis elszaporodtak az omnibuszok a városban, s a lóvasút 1866-os megjelenéséig uralták a főváros útjait.De még utána is, évtizedekig meghatározó tömegközlekedési eszközök voltak. Noha az első autóbusz 1915-ben indult a fővárosban, az omnibusz 1929. április 30-én közlekedett utoljára menetrend szerint, a Szent Imre herceg (ma Villányi) úton.
