Újjáépítés '45–46 – Túlórázni tilos!

  • Zsigmond Gábor
  • 2015. október 21.

Villamos, szék

Ma már szinte hihetetlen, és talán sosem gondoltuk volna, de 1946-ban, éppen az újjáépítés lázában volt tilos túlórázni.

Magyarország úgy fejezte be a második világháborút  – két és fél hónappal Budapest több mint száz napos ostroma után –, hogy nemzeti vagyonának mintegy negyven százaléka elpusztult. Felfoghatatlan volt ez még annak is, aki látta akkor a várost, a hidak maradványait, a járműroncsokat, a szerencsétlen túlélőket. Mivel a propaganda később csak az újjáépítés sikereit hangoztatta, így a reális képből jó néhány mozaikkocka kimaradt idővel.

false

 

Fotó: BKV-archívum

 

Történetünk ott kezdődik, hogy a háború után a világon korábban sehol nem látott infláció köszöntött az országra. Például 1946. július 10-én tizenegy óra alatt megkétszereződtek az árak. Szóval, ami még munkába induláskor megfizethető volt, hazafelé már könnyen lehet, hogy luxusnak számított. Július 4-én egy buszjegy például 20 000 billió pengőbe került, másnap már két és félszeresébe, négy nappal később pedig már képtelenségnek hangzott a kalauztól öttrillió pengőért jegyet kérni. 1946. augusztus elsején vezették be a forintot. Aznap egy sima villamos-átszállójegy 45 fillérbe került, amiért előző nap még 90 millió adópengőt kellett volna fizetni.

false

Augusztus 14-én a budapesti közlekedési vállalat – a még évekig jól működő BSZKRT – vezérigazgatója elrendelte, hogy a „forint értékállandóságának biztosítása érdekében mindenütt megkívánt takarékosság a túlórázás legnagyobb fokú korlátozását teszi szükségessé”. Ha a közlekedés fenntartása miatt valakinek mégis túlóráznia kellett – csakis a „szolgálati főnök és az igazgatási ág vezetőjének hozzájárulásával” –, akkor az elszámolható havi túlóradíjak felső határát a törzsfizetés felében határozták meg. A teljesség kedvéért: a posta- és küldöncszolgálatot teljesítőknél ez csak 25 százalék lehetett. A rendelkezéstől eltérni nem lehetett, csak egyetlen kiskaput hagyott a vezérigazgató: „Ezen a mértéken felül túlóradíjak elszámolásának engedélyezését – csakis rendkívüli esetekre – magamnak tartom fenn.” Nincs okunk feltételezni, hogy a rendelet betartását amúgy szigorúan ellenőrző vezérigazgató visszaélt volna saját utasításával, sőt több igazgatási ágat, üzemi bizottságokat, szakosztályokat jelölt ki a rendelkezés betartására, a túlórázás visszaszorítására.

Egyébként jellemző, hogy a főváros újjáépítésében oroszlánrészt vállalt vezérigazgató neve is a feledés homályába veszett. Dr. Szemere Jánosról van szó, aki korábban is megbecsült mérnökként állt a közlekedési cég alkalmazásában, minden politikai káderiskola nélkül. A későbbi propaganda azonban már rá sem volt kíváncsi. Pedig a háború utáni közlekedés legnehezebb feladatai rá hárultak és ő is oldotta meg őket. Elég, ha arra gondolunk, hogy kilenc működőképes busz volt az ostrom után szétlőtt városban (azokat is a Vörös Hadsereg foglalta le), a villamosközlekedést pedig szinte a semmiből kellett újjászervezni: több mint ezer villamos sérült meg súlyosabban – nem számolva olyan „apróságokat”, mint a hiányzó ablakok és ülések –, sőt a felsővezeték-hálózat 86 százaléka is hiányzott. Végül, miután Szemere megoldotta a város legégetőbb problémáit, újjáépítette és újjászervezte a közlekedést, az új forint érdekében pedig még a – beosztottai haragját kiváltó – túlórázást is megszüntette, az 1948. májusi filmhíradó minden köszönetnyilvánítás nélkül csak arról számolt be, hogy „ünnepélyes külsőségek között Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter és Bognár József polgármester jelenlétében iktatták be Nánai Györgyöt, a Beszkárt új vezérigazgatóját”.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.