Visszhang: film

A filmrajongó

  • 2024. április 17.

Visszhang

A valóságbeli tájékozódásra is csak filmélmé­nyei­nek koordináta-rendszerében képes mozibubus viszontagságait tárgyaló zsáner alapesete Woody Allen.

A fanyar humorú nevettető még Bergman filmjeitől volt elragadtatva, a saját pályakezdésük történetét megosztásra érdemesnek vélő utódai viszont egyre igénytelenebb példaképek munkáit jelölték meg sorsfordító élményként. E kanadai első film hősének látóhatára is legfeljebb Paul Thomas Andersonig terjed, filmtörténeti klasszikus benne az Acélmagnóliák c. színvonalas giccs.

A jelentéktelen kisvárosban élő, parodisztikusan megjelenített kamasz (pacuha öltözet, infantilis szokások, felvágás) érettségi után egyenesen a New York-i filmfőiskolára szeretne bejutni, de nem képes egy végzős videót összevágni, és inkább megsértődik, amikor barátja egy lányt (lányt!) ajánl munkatársul. A tandíjat előteremtendő videótékában vállal munkát (a századelő idején vagyunk, a DVD aranykorában), s ott megy főnöke és munkatársai agyára (mint láttuk, távolról sem kifinomult) ízlésének fitogtatásával. Aztán bekopog a valóság: a főnök asszony, a Hollywoodból egészen az isten háta mögötti kölcsönzőig bujdokolt egykori színésznő felvilágosítja, hogy mi is kell(ene) az érvényesüléshez: lefeküdni a producerrel (is); a puccos fősuli dehogyis ilyen lúzereket vár, és még az év végi videó is meg tud születni önsajnálatba merülő hősünk nélkül. A film elismerésre méltó mondandója voltaképpen az, hogy fel kell ébredni a nagy elhivatottságtudatból, és észrevenni a világot magát, hogy az később talán csakugyan leképezhető legyen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.