Visszhang: film

A filmrajongó

  • 2024. április 17.

Visszhang

A valóságbeli tájékozódásra is csak filmélmé­nyei­nek koordináta-rendszerében képes mozibubus viszontagságait tárgyaló zsáner alapesete Woody Allen.

A fanyar humorú nevettető még Bergman filmjeitől volt elragadtatva, a saját pályakezdésük történetét megosztásra érdemesnek vélő utódai viszont egyre igénytelenebb példaképek munkáit jelölték meg sorsfordító élményként. E kanadai első film hősének látóhatára is legfeljebb Paul Thomas Andersonig terjed, filmtörténeti klasszikus benne az Acélmagnóliák c. színvonalas giccs.

A jelentéktelen kisvárosban élő, parodisztikusan megjelenített kamasz (pacuha öltözet, infantilis szokások, felvágás) érettségi után egyenesen a New York-i filmfőiskolára szeretne bejutni, de nem képes egy végzős videót összevágni, és inkább megsértődik, amikor barátja egy lányt (lányt!) ajánl munkatársul. A tandíjat előteremtendő videótékában vállal munkát (a századelő idején vagyunk, a DVD aranykorában), s ott megy főnöke és munkatársai agyára (mint láttuk, távolról sem kifinomult) ízlésének fitogtatásával. Aztán bekopog a valóság: a főnök asszony, a Hollywoodból egészen az isten háta mögötti kölcsönzőig bujdokolt egykori színésznő felvilágosítja, hogy mi is kell(ene) az érvényesüléshez: lefeküdni a producerrel (is); a puccos fősuli dehogyis ilyen lúzereket vár, és még az év végi videó is meg tud születni önsajnálatba merülő hősünk nélkül. A film elismerésre méltó mondandója voltaképpen az, hogy fel kell ébredni a nagy elhivatottságtudatból, és észrevenni a világot magát, hogy az később talán csakugyan leképezhető legyen.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?