Visszhang: lemez

Adrianne Lenker: Bright Future

Visszhang

Nyolcévesen írta első dalát Adrianne Lenker, s még tizennégy sem volt, amikor debütáló lemezét rögzítette.

A kezdeti szárnypróbálgatás után majdnem egy évtizedig hallgatott, második anyagára (Hours Were the Birds, 2014) viszont már megtalálta a saját hangját. Ekkoriban indította el Big Thief nevű együttesét is, amely rövid idő alatt az amerikai indie-folk szcéna egyik sikertörténetévé vált. Az idén másodjára is a Szigetre látogató Big Thief legutóbb egy 80 perces, kiválóan sikerült dupla lemezzel jelentkezett, de a frontember olyan tempóban ontja a dalokat, hogy zenekara működtetése mellett továbbra is aktív szólóban.

A dalszerző másfél évvel ezelőtt különösebb tervek nélkül vonult stúdióba alkalmi zenésztársakkal (köztük például a szólóelőadóként is sikeres Nick Hakimmal), pár napig csak játszogatták a dalokat, ott helyben vissza sem hallgatva azokat. Ebből állt össze a most megjelent Bright Future anyaga, amelyet áthat a felvétel spontaneitása, itt-ott még apróbb hibák, szabálytalanságok is felfedezhetők rajta. Ez pedig nagyon jót tesz ezeknek az akusztikus hangszerekre épülő, önmarcangoló alt-country daloknak, amelyek közül a Sadness As a Gift vagy a már Big Thief-verzióban is létező Vampire Empire hat a leggyorsabban. Adrianne Lenker szólóban még sosem volt ennyire meggyőző, és továbbra is messze kiemelkedik a szomorkás, egy szál gitáros énekes-dalszerzők végeláthatatlan tengeréből. A Bright Future pedig különösebb hangszerelési bravúrok és produceri trükkök nélkül is végig fenntartja az érdeklődést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.