Visszhang: lemez

Adrianne Lenker: Bright Future

Visszhang

Nyolcévesen írta első dalát Adrianne Lenker, s még tizennégy sem volt, amikor debütáló lemezét rögzítette.

A kezdeti szárnypróbálgatás után majdnem egy évtizedig hallgatott, második anyagára (Hours Were the Birds, 2014) viszont már megtalálta a saját hangját. Ekkoriban indította el Big Thief nevű együttesét is, amely rövid idő alatt az amerikai indie-folk szcéna egyik sikertörténetévé vált. Az idén másodjára is a Szigetre látogató Big Thief legutóbb egy 80 perces, kiválóan sikerült dupla lemezzel jelentkezett, de a frontember olyan tempóban ontja a dalokat, hogy zenekara működtetése mellett továbbra is aktív szólóban.

A dalszerző másfél évvel ezelőtt különösebb tervek nélkül vonult stúdióba alkalmi zenésztársakkal (köztük például a szólóelőadóként is sikeres Nick Hakimmal), pár napig csak játszogatták a dalokat, ott helyben vissza sem hallgatva azokat. Ebből állt össze a most megjelent Bright Future anyaga, amelyet áthat a felvétel spontaneitása, itt-ott még apróbb hibák, szabálytalanságok is felfedezhetők rajta. Ez pedig nagyon jót tesz ezeknek az akusztikus hangszerekre épülő, önmarcangoló alt-country daloknak, amelyek közül a Sadness As a Gift vagy a már Big Thief-verzióban is létező Vampire Empire hat a leggyorsabban. Adrianne Lenker szólóban még sosem volt ennyire meggyőző, és továbbra is messze kiemelkedik a szomorkás, egy szál gitáros énekes-dalszerzők végeláthatatlan tengeréből. A Bright Future pedig különösebb hangszerelési bravúrok és produceri trükkök nélkül is végig fenntartja az érdeklődést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.