Visszhang: lemez

Adrianne Lenker: Bright Future

Visszhang

Nyolcévesen írta első dalát Adrianne Lenker, s még tizennégy sem volt, amikor debütáló lemezét rögzítette.

A kezdeti szárnypróbálgatás után majdnem egy évtizedig hallgatott, második anyagára (Hours Were the Birds, 2014) viszont már megtalálta a saját hangját. Ekkoriban indította el Big Thief nevű együttesét is, amely rövid idő alatt az amerikai indie-folk szcéna egyik sikertörténetévé vált. Az idén másodjára is a Szigetre látogató Big Thief legutóbb egy 80 perces, kiválóan sikerült dupla lemezzel jelentkezett, de a frontember olyan tempóban ontja a dalokat, hogy zenekara működtetése mellett továbbra is aktív szólóban.

A dalszerző másfél évvel ezelőtt különösebb tervek nélkül vonult stúdióba alkalmi zenésztársakkal (köztük például a szólóelőadóként is sikeres Nick Hakimmal), pár napig csak játszogatták a dalokat, ott helyben vissza sem hallgatva azokat. Ebből állt össze a most megjelent Bright Future anyaga, amelyet áthat a felvétel spontaneitása, itt-ott még apróbb hibák, szabálytalanságok is felfedezhetők rajta. Ez pedig nagyon jót tesz ezeknek az akusztikus hangszerekre épülő, önmarcangoló alt-country daloknak, amelyek közül a Sadness As a Gift vagy a már Big Thief-verzióban is létező Vampire Empire hat a leggyorsabban. Adrianne Lenker szólóban még sosem volt ennyire meggyőző, és továbbra is messze kiemelkedik a szomorkás, egy szál gitáros énekes-dalszerzők végeláthatatlan tengeréből. A Bright Future pedig különösebb hangszerelési bravúrok és produceri trükkök nélkül is végig fenntartja az érdeklődést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.